Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Varsa Endre: Vállalkozás Marokkóban az 1970-es években

Millenniumi konferencia, 2000. december 11-12 241 Vállalkozás Marokkóban az 1970-es években Varsa Endre igazgató, VITUKI Consult Rt. 1971 és 1973 között az akkori Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet szabad vállalkozásban mezőgazdasági hasznosíthatósági tanulmányt készített Marokkóban, a helyi Földművelési és Agrárreformügyi Minisztérium megbízásából, három időszakos vízfolyás völgyeire. Abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy e munka helyszíni tevékenységeit én irányítottam. Most nem magáról e munkáról szeretnék szólni, hanem néhány tapasztalatomat kívánom megosztani a jelenlévőkkel, s nem annyira a szakmaiakat, mint a ma divatosan emberi tényezőnek nevezett körhöz tartozókat. Joggal kérdezheti valaki, hogy mi, magyar vizimérnökök mit kerestünk Észak Afrikában. A válasz röviden a következő: - az országnak égetően szüksége volt deviza bevételre, - az akkori külkereskedelmi stratégia előnyben részesítette Afrika északi részének országait, - a magyar mérnökök híre jó volt, - döntően a legfontosabb ok az volt, hogy azonos jellegű és minőségű munkákban lényegesen olcsóbbak tudtunk lenni, mint a nyugati cégek. Ez a munka, és ismereteim szerint a tanácsadói, vagy tervezési vállalkozások többsége is nyereséges volt. A megbízó elégedettségét is kinyilvánította. Hogyan volt ez lehetséges az olyan szélsőségekkel terhelt országban, mint Marokkó, ahol 1971-ben: - majdnem 3 % volt a népszaporulat, - a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti különbség még a mai, hazai viszonyok ismeretében is szinte elképzelhetetlenül nagy volt, - a nagyvárosokat automata távhívó telefonhálózat kapcsolta össze, és ezekben bárki egy héten belül telefonhoz juthatott, de vizsgált völgyeinkben faekével szántottak és nyomtatással csépeltek. Természetesen, a szélsőségek felsorolását még lehetne folytatni. Szakembereink jelentős hátránnyal vették fel a versenyt egykori mandátum területükön a franciákkal szemben, mert: - a műszaki és a hivatalos nyelv anyanyelvük volt, - a műszaki előírások és alkalmazott módszerek francia eredetűek voltak, - tökéletes helyi ismeret- és kapcsolatrendszerrel rendelkeztek. Mindezek ellenére, az átadott munka szakmailag és nyelvi szempontból is kifogástalan volt, és sikerült a megbízóval elfogadtatni, ami tanulmány esetében nem mindig könnyű. Mi volt a siker titka? Az emberi tényező. A munkában résztvevők egytől-egyig saját területük kiváló szakemberei voltak és ismételten beigazolódott, hogy a magyar egyetemek nemzetközileg is versenyképes szakembereket képeztek. Szakembereink gyorsan alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz és rövid időn belül elsajátították a szükséges Marokkó-specifikus ismereteket. Jó munkacsapat végezte dolgát, tagjai egymás ismereteit kitűnően egészítették ki, és formálták a tanulmányt kerek egésszé. Tanulság, hogy ha ma is versenyképesek akarunk maradni a világban, akkor elsősorban szellemi tőkénket kell gyarapítani, mert a "kiművelt emberfők" előállítására fordított pénz az ország számára a legjobb befektetés. A hetvenes években a fejlődő országokban dolgozó kollégáink munkájuk végzése során sokat tanultak és tapasztaltak, s talán nemcsak az idő múlásának és a véletlennek tudható be, ha ma a szakmában körülnézünk, akkor a mai, hazai vállalkozások vezetői közt nagy számban találunk közülük vezetőket. Tapasztalhattuk: szakember-gárdánk szakmai színvonala semmivel sem állt a nyugatiaké alatt. Ennek ellenére a nyugati cégek a mieinknél sokkal eredményesebbek a világpiacon. Ennek elemzése azonban további, más témakörű előadás tárgya.