Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
4. szám - Garami Ferenc: Mezőgazdasági rekonstrukciók és fejlesztések Algériában
238 HIDROLÓGIA I KÖZLÖNY 2001.81. ÉVF. 4. SZ. habilitációjának tanulmányát és kiviteli terveit foglalja magába. Az Upper Hajr Project 2500 ha hegyi oázis (datolya-pálma ültetvény) rehabilitációját tartalmazta. Mindkét rendszert felszíni vízkészletekből öntözik (1982-84). A tervezést követően a Lower Hajr Project megvalósult. A beruházás bonyolítói tevékenységét VIZITERV mérnökei végezték éveken át a helyszínen. Az Upper Hajr Project később, 1996-99 között valósult meg, szintén VIZITERV két éves helyszíni bonyolítói tevékenységével. - A Soummam-völgyi (Algéria) 2300 ha, kutakból táplált (meglévő és fejlesztéses) esőszerű öntözés. Vízrendezés és jelentős folyórendezés is része volt a feladatnak (1983-84). - Az Oued Rhir Főcsatorna rekonstrukciója (Algéria). Tanulmányok és kiviteli tervek az Oued Rhir Főcsatorna kiépítésére, a meglévő szakaszok rekonstrukciójára. A Főcsatorna 50 oázisnak és összesen 15 500 ha intenzíven öntözött területnek biztosítja a a belvízi befogadóját. A rekonstrukció több mint száz km hosszt érintett (197377). A megvalósítás során (1977-83) VIZITERV mérnökök látták el a helyszínen a műszaki ellenőri teendőket. - Az Oued Rhir pálmások rehabilitációja és bővítése (Algéria). A készített tanulmány- és kiviteli tervek 7 700 ha intenzív rehabilitációra és új telepítésre teijedtek ki (1983-1986). A beruházás megkezdése finanszírozási okok miatt éveket húzódott. Végül a Világbank segítségével indult el a projekt. Az időközben végbement társadalmi-gazdasági változások szükségessé tették a rekonstrukció koncepciójának a felülvizsgálatát, új tanulmányok és kiviteli tervek kidolgozását (1991-93). - A Djérid oázisok rekonstrukciója (Tunézia) A rekonstrukció 23 önálló oázist foglal magában 3400 ha datolya-pálma ültetvénnyel. A feladat a vízhiány pótlása a felszín alatti készletek további kiaknázásával, a víz-szétosztó hálózat kiépítése, modernizálása, a vízelvezető drén-hálózat, és gyűjtők kiépítése volt. A megalapozó tanulmányok után tanulmánytervek és kiviteli tervek készültek (1983-86). - A Gafsa oázisok rekonstrukciója (Tunézia). Hasonló jellegű volt, mint az előző, csak itt zömmel olíva ültetvények öntözése lett a feladat, 3350 ha-on felszíni vízbázisból. (1986-1988). - A halgazdálkodás, halivadék szaporítás területén a VIZITERV sikeresen működött a fejlődő országokban, elsősorban Irakban, Egyiptomban, Algériában. - Az elsősorban mezőgazdasági céllal (öntözés, talajvíz dúsítás) létesítendő tározók és gátak vonatkozásában a VIZITERV komoly sikereket ért el Tunéziában, korábban Eszak-Jemenben. A VIZITERV Tunéziában több mint száz tározó tanulmánytervét készítette el. A tanulmányok alapján mérnökeink 6 nagy gát, 60 közepes gát kiviteli terveit készítették el, amelyekből 2 nagy gát és 45 közepes gát megépült, s kifogástalanul működik. Korábban Jemenben mintegy 20 közepes gát terve készült el. 2. Datolya-pálma ültetvények rekonstrukciója Bár a mezőgazdasági rekonstrukciós projekteknél jelentkező feladatok is természetszerűleg egyediek, de ugyanakkor az előkészítés, tervezés és megvalósítás során a feladatok egy bizonyos algoritmusa mégis nyomon követhető. A következőkben az algériai Oued Rhir pálmások rekonstrukciójának tervezése során a VIZITERV állal nyert tapasztalatok alapján mutatjuk be azokat a feladatokat amelyekkel a projekt végrehajtása során szembesülni kellett. Az Oued Rhir természetes vonulatból, tavak sorozatából az idők során kialakított mesterséges vízfolyás, főcsatorna, amely a Szahara északi részén délről északra folyik és egy lefolyástalan sós tóba torkollik Összegyűjti a vízgyűjtőjébe települt oázisok drén-vizeit, és a helyenként nyomás alatt álló talajvíz hatására megjelenő belvizeket. Az Oued Rhir völgyében évezredek óta öntöznek. Kezdetben a természetes fonások szolgáltatták az egyedüli vízforrást A 12. századtól száz méter mély béleletlen ásott kutak artézi vize biztosította a szaharai körülmények közt azéletet, majd az 19 század közepén fürt első kút után megindult a kezdetben erősen nyomás alatt lévő vízadó réteg kiaknázása. A 19. század elejétől kedve az artézi hatás csökkent, és egyre nagyobb szerephez jutott a szivattyúzott vízkivétel. A 20. század közepén olajkutatás során mélyebben (2000-2500 m) fekvő, nagy vízhozamú hévíz-réteget tártak fel, amely kiegészítette az első, túlterhelt réteg lassan csökkenő vízhozamát. A 20. század utolsó évtizedeire az árasztásos öntözéssel müveit terület az 50 kisebb-nagyobb településen összességében elérte a 15 500 ha-t, amely kizárólagosan datolya-pálma ültetvényből áll, kevés, helyi fogyasztást szolgáló közles növénnyel. Az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elqén a szaharai területeken az algériai állam földtulajdonhoz jutatta azt, aki az addig műveletlen területeket művelésbe vette, s az ehhez szükséges minőségű és mennyiségű vízzel rendelkezett. Ennek következtében rohamosan nőtt a művelésbe vont terület. Mintegy ezer hektáron a sikeres telepítés első eredményei már a 90-es évek közepén megmutatkoztak. Bár a földtulajdonlás iránt feszítő igény jelentkezik a falusi lakosság körében, és bár a hivatalos agrár-politika a földhöz julatás programját illetően optimista, a megfelelő talaj hiánya, s elsősorban a vízkészletek korlátozott volta, a vízellátás rendkívüli beruházás igénye határt fog szabni a gyors fqlődésnek. A térségben az öntözés különböző sótartalmú és hőfokú mélységi vizekből történik, két vízadó réteg kiaknázásával: Az első vízadó réteg (az ú.n. Complexe Terminal, röviden: CT) sótartalma 4 ezer mg/l töménységtől extrém esetben 15 ezer mg/l-ig változik. A víz hőfoka 30-35 °C. Artézi hatása már nincs, a kutakból szivattyúzással nyerik a vizet. Ez a réteg adja ma az öntözővíz több mint 80 %-át. A második réteg (az ú.n. Continental Intercalate, röviden: Cl) sótartalma sokkal kevesebb, mint a CT rétegé, „csupán" 3300 mg/l, de hőfoka meghaladja a 60 °C-t. A 2 ezer m-nél mélyebb kutak erős artézi nyomás (200 m statikus nyomás) alatt állnak. A felszínhez igen közel kialakuló talajvíz sótartalma igen magas (15 ezer mg/l feletti). Ez öntözésre alkalmatlan. Az öntözővíz és a talaj magas sótartalma miatt nagy vízborítású árasztással öntöznek. A jelentős mennyiségű és magas só-koncentáltságú (tengervíz töménységű) drén-vizeket hatékonyan össze kell gyűjteni és a müveit területektől minél távolabb lefolyástalan mélyedésekbe (sós-tavakba) kell elvezetni és ott elpárologtatni. Az elmúlt évtizedekben nemcsak az öntözővíz részleges hiánya, hanem elsősorban a drén-vizek ki nem elégítő összegyűjtése, elvezetése, az állandóan magas talajvízszint, annak növekvő sótartalma vezetett a datolya terméshozama drasztikus csökkenéséhez, a kedvezőtlenebb helyzetben lévő pálma-telepítések tönkremeneteléhez. A bajokat csak tetézték a társadalmi-gazdasági problémák. Algéria is a "szocializmus építésének" útján járt, annak általunk jól ismert kórképével. A mezőgazdasági szövetkezetek kialakítása, az erőltetett iparosítás és túlburjánzó bürokrácia, a vidékről elszippantott életképes munkaerő, és legfőképpen a szociális demagógia az egykor virágzó, a családoknak szerény, de biztos megélhetést nyújtó oázisok mezőgazdaságának sorvadásához vezetett. Ehhez a helyi munkaerő elöregedése is hozzájárult. Talán a datolyaültetvények szempontjából az utolsó pillanatban, a 90-es években Algériában is megkezdődött „szocializmus" tervszerű lebontása, ami a mezőgazdaságban - többek között - a magántulajdon helyreállításában, a magán-kezdeményezések támogatásában nyilvánult meg. Az egyébként jól jövedelmező datolyatermelés csökkenésének megállítására - exportképes datolyából Algéria is importra szorul - a kizárólagosan mezőgazdasági térség népesség-eltartó képességének növelésére az ország egyik
