Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Deák Antal András: Vízügyi emlékek Magyarországon

213 Vízügyi emlékek Magyarországon a 10-18. században Deák Antal András Magyarországnak nemcsak térképi arculatát határozzák meg folyói, hanem népének múltját, jelenét és jövőjét is. Nem véletlen, hogy talán az egész világon elsőként nálunk, a pesti mérnökképző Institutum Geometricumon, alapítottak hydrometriai fakultást vízmérnökök képzésére 1782-ben, miként abban is egyedülállónak tűnünk, hogy vízgazdálkodásunk történetének megőrzésére és bemutatására külön Múzeumot alapítottunk. Méltán, hiszen vízben is, és az azzal való együttélés történetében is rendkívül gazdagok vagyunk. Géza fejedelem 300 ezernyire becsült nomád magyarjai még nem nagyon gazdálkodtak, inkább éltek a vizekkel, és alkalmazkodtak hozzájuk. Csapadékos időjárási periódusokban találtak bőven szárazulatokat, aszályok pusztítása idején pedig vizenyős lapályokat. István királytól kezdődően az új hitet hozó szerzetesek új gazdálkodási módokkal ismertették meg népünket. Amilyen mértékben felhagyott a magyarság a nomád életmóddal, olyan mértékben kezdett el a vizekkel gazdálkodni. Ez a folyamat együtt erősödött a magántulajdon megszilárdulásával. A birtokosok, de a falvak is a terepviszonyoktól függően halastavakat hoztak létre, réteket öntöztek, sőt, ahol az könnyen megoldható volt, mocsarat is lecsapoltak. A Kárpát-medencében gazdag lehetőséget kínált a természet mindezen beavatkozásra. Bél Mátyás mondja, hogy páratlanul gazdag Magyarország halastavakban. Míg ugyanis más nemzeteknek fáradságos munkával kell halastavakat építenie, addig nálunk számtalan az olyan hely, melyet maga a természet halastavak létrehozására kínál fel. A birtokviták során keletkezett oklevelekben pedig lépten, nyomon fel-felbukkan a határt kijelölő fossa (azaz árok), a piscina (halastó), sőt még a canalis molaris, a malomcsatorna is. Adatok vannak arra is, hogy már a XIXII. században működtek hazánkban vízimalmok. Nagy Lajos király idejéből való egyik oklevél pedig még öntözött rétről is tud. Egy másik forrás IV. Béla király korából arról ad hírt, hogy Mária királyné magyaróvári birtokának védelmében Pozsonytól Gönyü irányában új Dunát ásatott. 1426-ban Zsigmond király szervezett árvízvédelmi töltés-építést rendelt el. Miksa király pedig 1569-ben Csallóköz már meglévő töltéseinek helyreállításáról, fejlesztéséről és karbantartásáról rendelkezett: mivel a Dunának gyakori és igen nagy kiáradásai ... az egész Csallóköznek nagy károkat okoztak. 1613-ban - II. Mátyás idejében - a Tisza kiáradásának meggátlására épitendő töltésekről hoztak törvényt: Azokban a megyékben, amelyekben a Tisza ki szokott önteni, a megyék közösen gondoskodjanak a töltések jó állapotáról. Az ország más vármegyéiben is építsenek töltéseket a folyók kiöntéseinek megakadályozására. Folyóink rakoncátlansága és országrészeket megbénító árvizei a törvényekben is nyomot hagytak. Werbőczy Hármas Könyvének (1517) egyik paragrafusa ezt mondja: Helyes és elfogadható mentségnek tartjuk azt, ha a felperest vagy alperest vagy ennek ügyvédjét hazulról a ... törvényszékekre indulván és odajutni igyekezvén, elindulása után ... tetemes vízáradás akadályozta ..." (59. §.). Egy másik paragrafus pedig azt mutatja, hogy az árvizek alakalmával megváltozott folyómedrek birtokviszályok forrásai lehettek: ... Mivel igen sok városnak, falunak és birtoknak, valamint sok mezővárosnak és pusztának határait és határvonalait folyamok és folyóvizek különítik el, veszik körül és zárják be, az ilyen folyamoknak kiáradása és ereje pedig igen gyakran nagy darab földet, rétet és erdőt elszakít.... mert a folyam futása és rohanása a maga rendes folyásából, medréből és útjából igen gyakran más, új mederbe szokott elhajolni és térni... (87. §). Figyelemre méltó azonban az a tény is, amiért ezzel a jelenséggel foglalkozik. Kiderül, hogy mivel korábban a folyó határt képezett, egyesek úgy gondolják - amennyiben ez számukra előnyös - hogy a megváltozott helyzetben is a folyónak kell kijelölnie a birtokhatárt. Werbőczy úgy intézkedik, hogy marad a régi birtokhatár, különben megtörténhetne, mondja, hogy egyesek birtoknyerés céljából új mederbe terelnék a folyókat... Az árvízvédekezéssel párhuzamosan a török időkben felerősödött az ellentétes tendencia is: várak, városok védelmében folyókat tereltek, völgyeket mocsarasítottak el. A török kiűzését követően új szempontok jelentek meg a vízgazdálkodásban. A 30-40 ezer fos hadseregek mozgatása és utánpótlása érdekében már fontosabb volt a biztonságos közlekedés, mint egy-egy vár védelme. A kincstár bevételének fokozását és a kereskedelmet szorgalmazó merkantilista, illetve nálunk kameralista szemlélet is kedvezett az út- és viziút építésnek. Tervek születtek a Duna-Tisza-csatorna (1715. Dillher tábornok), Bégacsatorna (Merci tábornok), valamint az egész országot kelet-nyugati irányban átszelő víziút (Mikoviny Sámuel) megépítésére. Elkészült a Béga csatorna, és a század végén megkezdték a részvényesek pénzére támaszkodó első nagy vízügyi beruházását, a Ferenc-csatorna építését. A terület kisajátításának költségeit az állam viselte. * A XVII. század vége és a XVIII. század eleje arról is nevezetes, hogy ez idő tájt váltak vizeink tudományos kutatások és leírások tárgyává. Bár csak 1726-ban jelent meg Luigi Ferdinando Marsiglinak páratlan szépségű és értékű munkája, a hat könyvből álló Danubius Pannonico-Mysicus, a könyv szöveges része a századfordulóra már készen állt. Hadmérnök szerzője 1683-tól, a török felszabadító háború kezdetétől katona- és diplomataként életközeibői ismerte meg vízviszonyainkat: a Dunát, Tiszát és mellékfolyóikat. A században kivirágzó természettudományos szemlélettel vizsgálta és írta le a Dunát, annak élő és élettelen környezetét. A Dunáról és a Kárpát-medence vízrendszeréről az első igazán jó képi leírást az ő és térképésze, J. C. Müller által létrehozott térképek adják. A Mappa Potamographica áttekintő képet nyújt a Duna Bécs és a bulgáriai Jantra folyó közötti szakaszának vizeiről. A Mappa Generalis csak a Duna útját rajzolja meg e szakaszon. Személyes tapasztalatok, csillagászati helymeghatározások, és Marsigli számos térképvázlata segí-