Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
4. szám - Deák Antal András: Vízügyi emlékek Magyarországon
214 HIDROLÓGIA I KÖZLÖNY 2001.81. ÉVF. 4. SZ. tette Müllert, amikor 1702-03-ban megrajzolta ezt a nagyon szép térképet. A folyó anatómiáját adja: mocsarait, nagyobb szigeteit láttatja. A nyugati kartográfiában az ő nyomán terjedt el a Duna-kanyar helyes ábrázolása. Szépségükkel a térképek közül kiemelkedik a Duna 18 szelvényrajza. Kinagyítva egy-egy része a szóban forgó szakasznak alkalmas arra is, hogy még az apróbb szigeteket, nevezetesebb örvényeket és zuhatagokat is megmutassák. Az I. könyv harmadik része a folyó vízrajzát ismerteti. Marsigli kísérletet tesz benne a mocsarak és az azokat éltető folyó szimbiózisa rejtélyének megfejtésére. Leíija, hogyan alkotja, építi a Duna és az ártere kapcsolatát biztosító fokokat. Megfigyelte azt is, hogy a mocsarak késleltetik és csillapítják az árhullámokat. Egy csónakra rögzíthető kvadránssal vízsebességet is mért. Első könyvét, benne ezt a vízrajzi részt, lefordítottuk. Megjelenésre vár. Mintegy Marsigli példáján buzdulva a jezsuita történész Timon Sámuel 1735-ben érdekes kis könyvet adott ki a Magyarország Tisza folyójának, és a Vág egy szakaszának leírása című művét'.Benne a folyók meglátogatják a magyar falvakat, városokat, öntözik, védik, „megnyalintják" őket. A vízrajz, a történelem és a költészet ötvözete a könyv. A Bégát például így mutatja be: ,/l Temesi bánság honi folyójának, a Bégának a forrása Temesvártól északra 2000 lépésnyire lévő Rékás (Rikas) nevű falun túl fakad. Már Temesvár közelében úgy tűnik, mocsárba vész, de medrét megújították, és a város nyugati oldalát öntözni és védeni kényszerítették. Nem kisebb ügyességgel és fáradsággal, több mint öt évvel ezelőtt, Becskerek alatt a Tiszába vezették. így emberi beavatkozás által, mielőtt a Dunát megközelítené, a Tiszával hűtlenkedik. Ezáltal a korábban haszontalanul tovatűnő, most felfelé és lefelé egyaránt terhet szállít a hátán. A róla szóló epigramma: Ez a folyó törvényen kívüli, apja nincs, mostohagyermek, Melyet helyesen a Tiszának adtak a végén." * Bél Mátyás híres és értékes munkájáról, Az új Magyarország leirásá'-ról valamennyien hallottunk. Benne a szerző vármegyénként íija le az országot. Természetesen a vizek leírását sem tudta megkerülni. Erre példának Esztergom vármegye leírásából idézünk, melyet nemrég lefordítottunk, s remélhetőleg rövidesen nyomdába kerül: A folyók között első helyen ismét a Dunát kell említenünk. A Dunát, mely miután a már említett komáromi területen egy ágban egyesült medrével keresztül folyt, úgy hatol Esztergom vármegyébe, hogy azt medrével két járásra vágva az egész vármegyét kettészeli. Radvány alatt lép be a megyébe, és annak egész területén folyásának keleti irányát megőrzi. Miután pedig Komárom vármegye fent említett utolsó faluját elhagyta, szigetet alkot, ennek egyik része a radványiaké, a másik a mocsaiaké, akiknek kisvártatva egy másik szigetet is ad. Tovább Süttő irányába tart, és ismét jobbra kitérve bal partján Karvát öntözi, jobb partján pedig Piszke falucskát. Ezután mindjárt kissé kanyarogva jobbra tart, majd balra hajlik, és ott egy sáncot, emitt egy tábort, valamint Nyergesújfalut érinti, miközben a falu alatt kis szigetet alkot. Ezt 1 De notione Tibisci Ungariae fluvii, Vagíque ex parte. Kassa, 1735. 2 Bél Mátyás: Notitia Hunganae Novae elhagyva tovább kanyarog és előbb a muzslaiaknak épít egy szigetet, majd az ebedieknek, és egy másikat a tátiaknák, majd két nagyobbat, a Körtvélyes és a Nyáras nevűt, ezután egy kisebbet az esztergomiaknak és egy másikat is, melyet a katonai helyőrség foglal le, és még egyet, azzal meg az esztergomi Vízivárost ajándékozza meg. A két ág egyesülve széles medrével az esztergomi várat mossa, védi, mely alatt a torkolata táján kettős ágra szakadt Garamot nyeli el, ahol a mederben fűzfákkal, gyümölcsfákkal borított két sziget telepedett meg. A Garamot így mutatja be: A Duna legsebesebb mellékfolyója. Minthogy pedig Gömörben elhagyva az első hegycsúcsokat Zólyom és Bars mezein vadul alárohan, és hegyi patakokkal gyarapodván, könnyen kilép medréből. Ilyenkor nagy területeket eláraszt, a vetéseket és a réteket elpusztítja ... Egyébként ahogy a Garam a Dunához közeledik, rendkívül tiszta vizét nem ritkán beszennyezik a stagnáló és a hordaléktól zavaros vizek. Es mivel hol a saját, hol meg a Duna vize duzzasztja, megárad, és vizének nem csekély részét a mélyebben fekvő mezőre önti, és miközben vagy negyedmérföldnyi hosszan szinte visszafelé kényszerül folyni, úgyszólván új medret alkot, és amint leapad, ezeket a vizeket mintegy visszafogadja. Az így kialakult vízfolyást pedig, melynek mintha a Garamhoz semmi köze sem lenne, a helybéliek arról a faluról, melyet megnyalint, Nánának nevezik. A Nánán kívül van azonban más patak is, melyet a Garam táplál. Bél Mátyásnak van egy, számunkra ugyancsak fontos műve, A magyar vidéki életei bemutató De re rustica Hungarorum, melynek egyik része a magyarországi halakról és azok halászatáról szól 3. Elsősorban a halászattal kapcsolatban foglalkozik vizeinkkel. Megemlít egy olyan halászási módot, amikor a halászok a szigetnél elágazó folyó egyik ágát elzáiják. Előbb a kiszemelt ágba űzik a halakat, majd a sziget alsó csücskénél vesszőből font gáttal megakadályozzák a halak megszökését 4. Ezt követően az elágazásnál egy masszívabb gáttal a másik ágba terelik a folyó összes vízét. Az így szárazra került halakat könnyen begyűjtik. Nem érdemtelenül említjük Bél Mátyás mögött tanítványát TomkaSzászky János (1700-1762), evangélikus lelkészt és tanárt, akinek a földrajzkönyve úttörő jelentőségű volt . Ugyancsak Bél Mátyás köréhez tartozott Mikoviny Sámuel is (1700-1750), aki az országot a térképek nyelvén írta le. Vizeink Mikoviny térképein nemcsak, mint a megyetérképek alapszövetét adó vízhálózat jelennek meg. Számos, kifejezetten a folyók vagy éppen a Balaton vízrajzi állapotát rögzítő térképet is rajzolt. Ezekkel ugyan most nem foglalkozhatunk, de jelezni szeretnénk, hogy az ő térképei, valamint Pozsony vármegyének a Dunáról, Vágról, Dudvágról írt jelentései nagyon értékes forrásmunkák e folyóknak a XVIII. század eleji állapotára vonatkozóan. Tőle tudjuk, hogy áradások idején a Duna hogyan változtatta medrét, veszélyeztette Pozsonyt, épített új medret, vagy hogy áradások idején a Vág azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a Dudvágba vált át 6. * 3 Bél Mátyás: A magyarországi halak és azok halászata. Budapest, 1985. (ford. Deák Antal András) 4 Hasonló gátakat építettek a fokokra az árvizek után, hogy a halaknak a folyóba való visszatérését megakadályozzák. 5 Tomka-Szászky János: Introductio in orbis hodierni geographiam, Pozsony, 1748. 6 Jelentéseinek fordítása megtalálható: Deák Antal András: A Hungaria Nova megrajzolója - Mikoviny Sámuel (Bp. 1987).
