Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Dr. Benedek József (1876–1941) emléktáblájának avatása

A HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY MELLÉKLETE VII kezdtek válni a véletlenszerűen bejutó tihoplanktonikus fajokkal szemben. A korábbi állapotnak megfelelően az euplanktonikus ízeltlábúak folyamatosan szaporodtak és fajtagazdagságuk növekedett. Az előbbiek ellenére a tihoplanktonikus típuson belül a diverzitási index értéke nőtt. A Bratislava/ Pozsony délkeleti széle, és az ehhez alvíz felől közvetlenül csatlakozó terület mellékágai - amelyek különben hamarosan szárazfölddé váltak volna - vízzel telítődtek az emelkedő talajvíz következtében. A feltételek tehát javultak a vízi közösségek újraéledéséhez, beleértve a zooplanktonokat is. A hidrológiai feltételek - azokban a mellékágakban, amelyek az üzemvízcsatomától alvízi irányban vannak - hasonlók a Gabcíkovo/Bős-i Vízlépcsőrendszer építése előtti hidrológiai feltételekhez. A fajtagazdagság és a diverzitási index növekedése jellemző a planktonikus ízeltlábúakra, és ezek az értékek növekedőben vannak; egyidejűleg a sekély víztestek - természetes túlélési folyamat révén - ellenállnak a szárazfölddé válásnak. (Szöveg: 5 oldal, irodalom: 4, ábra: 2, kép: 1). 11. Krno, /. - Sporka, F. - Matis, D. Tirjaková, E. - Halgos, J. - Kosel, V. Bulánková, E. - Illésová, D.: A zoobentosz a Duna elárasztott területén a szlovák oldalon, a Gabcíkovo/Bős-i Vízlépcsőrendszer üzembe helyezése után A szabályozások és a szennyezés hatása, amelyek a Dunát a múltban érték, a folyó medrének a faunáját (a bentoszt) igen kedvezőtlenül befolyásolták. A hullámtéri mellékágaknak - a folyami hajózás feltételeinek javítása érdekében történt - elzárása nyomán ezekben az ágakban a folyó vizet kedvelő fajokat (parapotamon típusok) a kevert (pleziopotamon) típusok váltják fel. Az ilyen mellékágakat a makrofita (hínáros, nádas, mocsári és lápi növényzet) vegetáció és az eutrofizálódás (tápanyagok túlburjánzása) jellemzi. Ez a tendencia az időszakosan vízborította szárazföldre jellemző élővilág megjelenése felé tart. Mindezek a környezeti változások a mellékági hullámtereken az élőhely (biotop) széttöredezését okozzák, míg az áramló folyóvizet kedvelő fajok és a folyóvízből áttelepülő (alkalmazkodó fajok), valamint az állandó élőhelyet kedvelő fajok egyre inkább háttérbe szorulnak, és helyüket az eutrofikus, sőt mocsári fajok foglalják el. A mellékágak elszakadása a folyótól és ennek nyomán a csak időszakos (árvízi) elárasztás a hullámtéren a környezetet igen negatívan befolyásolja. 1992 után (a Vízlépcsőrendszer megépítését követően) a Duna hidrológiai tulajdonságaiban kettős változás állt elő: (1) az elhagyott Duna-mederben süllyedt a vízszint, (2) a hozzá csatlakozó mellékágakban megindult (a mesterséges vízpótlás nyomán) a vízszint ingadozása. A Dunában az üzemvízcsatorna kiágazása felett (a tunovo/ Dunacsúnyi Tározóban) a feliszapolódás felgyorsult. Ezzel együtt nőtt az eutrofizálódás, és a szaprobitás (a szervesanyag lebontó-képesség) romlott. A mikro- és a meiozoobentosz (meio- = a mini- és a mező- közötti), később a makrozoobentosz is számban is, minőségben is növekedett. Az elhagyott Duna-mederben a jelentékeny vízszintsüllyedés tipikusan a rothadási folyamatokhoz kötődő közösségek megjelenését eredményezte, a baktériumok erőteljes szaporodásával együtt. A partmenti öv kiemelkedő részein a bentosz erőteljes pusztulása volt megfigyelhető. A hidrológiai feltételekben bekövetkezett változások az eredeti folyó(meder)fenék két különálló részre való osztódását eredményezte. A (vízzel érintkező) felső részen a korábbi mozgó meder stabilizálódott a csökkent áramlási sebesség következtében. A módosult abiotikus tényezők az algák erőteljes fejlődését eredményezték a kavicsos folyófenéken. Egyidejűleg a trofikus élőlénytársulások diverzitása megnövekedett, a szűréssel táplálkozóktól az algafágokig (algafalókig, algákkal táplálkozókig). így az élőbevonat mennyiségében növekedett, a folyóban lévő élőlények anyagcseréje heterotrofikusból az autotrofikus felé tolódott el. A táplálékbőség következtében ezen organizmusok egyedsűrüsége és biomasszája (szervesanyag-tömege) is nőtt. Az elhagyott Duna-medernek a lejjebb lévő szakaszán, az üzemvízcsatorna visszatorkollása felett a bentikus életközösségek szerkezetének megváltozása a legjellegzetesebb. A táplálékjellegének és a hidrológiai feltételeknek a megváltozása (elsősorban az áramlási sebesség jelentős csökkenése) eredményeképpen az eredeti bentikus (fenéklakó) közösségek nagyobb mértékben épültek le. Ezért röviddel a Vízlépcsőrendszer megépítése után a folyófenék ilyen bentikus állati élőlényeket már nem tartalmazott, és az új/megváltozott körülményeket kedvelőknek a tömege csak fokozatosan növekedett. Ezen folyamatok azt jelzik, hogy a folyó élővilágának folyamatossága felvíz felől változott meg. A csökkent vízmélység és a növekvő átlátszóság lehetővé tette a fenéken élő lények arányának növekedését. Tehát az állandósult életkörülményeket kedvelő fauna tömege növekedett. 1995 után a Duna Dunakiliti feletti főágának felső szakaszán a vízszint rövid idejű ingadozása állt elő a magyarországi hullámtér ágrendszerének vízzel való ingadozó feltöltődése miatt. Ennek következtében a partmenti részeken nagy területek szárazra kerültek. Dunakilitinél fenékküszöb épült a Dunán, s amint a finom üledék kezdett kiülepedni a mederfenéken, a zoobentosz egyedsűrüsége csökkenni kezdett. Ennek ellenére a partok mélyebb részein a bentikus fauna mind mennyiségében mind minőségében gazdag maradt. Minthogy a vízhozam a Dunában 1995-ben növekedett, az áramló folyóvizet kedvelő, reofil fauna fejlődésnek indult, s nagyobb arányban jelentek meg a szűréssel táplálkozó életmódot folytató fajok is. A mikrozoobentosz és a meiozoobentosz közösségekben stabilizálódási tendenciák mutatkoznak. A makrozoobentosz ellenben - amely sokkal inkább függ a hidrológiai feltételektől - különbözőképpen reagált. Az állandó vízáramlású hullámtéri mellékágakban megjelennek a reofil rovarok lárvái (Ephemeroptera, Trichoptera). Jelenleg a vízszint-ingadozás folyamata a hullámtéri mellékágakban a folyamatosan áramló víz jelenlétével jelentősen különbözik az 1993 előtti állapottól (rövid időszaki ingadozás válik uralkodóvá a hosszú ideig tartó ingadozással szemben) és ez a változás a mederbeni és a partmenti zónában élő bentoszt negatívan befolyásolja. A permanens (állán-