Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Dr. Benedek József (1876–1941) emléktáblájának avatása

VIII HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 3. SZ. dó) fajok közül a szűk életfeltétel-tartományt kedvelők egyedsűrűsége és biomasszája csökkent. Ezzel ellentétben a rövid életciklusú fajok nagyobb egyedsűrűséget értek el. Az izolált hullámtéri mellékágakban ugyancsak jelentősek a változások, a kevert tipusú fajoktól az ősibb formák felé. Ezt a változást világosan mutatja a korábban nyíltvízi szakaszokon és/vagy a kavicsos fenéken a vízalatti makrofitonok (a szabad szemmel is látható növényi moszatok, hínáros, nádas, mocsári növények) megjelenése, fejlődése. A növények pusztulása következtében nő a szerves anyagok mennyisége, ez pedig a korhadó, rothadó szerves anyagokkal táplálkozó zoobentosz nagyobb számarányú megjelenését eredményezte. Másik ok, ami miatt az ilyen típusú szervezetek fajtagazdagsága olyan nagy, a mellékágakban, a hideg talajvíz beszivárgása. Ezek a hullámtéri mellékágak azonban a jövőben valószínűleg el fognak tűnni, és helyüket szárazföldi vegetáció foglalja majd el. Ilyen folyamat figyelhető meg Istragovnál, ahol a hajdani kavicsos üledéket iszapos és homokos üledék fedte be. Az ezt az élőhelyet kedvelő fajok indultak fejlődésnek, miközben az eredeti bentikus fajok diverzitása egyre csökkent. A szerzők javaslata szerint a megfigyeléseken alapuló javítási szándéknak nemcsak a vízi élőlények számára megfelelő víz mennyiségének és minőségének javítását kellene szolgálnia, hanem azt is, hogy a vízi és szárazföldi élőlény-társulások egyaránt megtalálják életfeltételeiket és komplex rendszert alkossanak. Különösen fontos a hullámtéri mellékágak ökoszisztémáit illetően az ökológiai feltételek megfelelő biztosítása a közvetlen kapcsolat fenntartásával a mellékágak és a Duna között, a Duna vízszintjének emelésével. Különösen fontos ennek megoldása Istragovnál. A vízgazdálkodás szabályozásával követni kellene a Duna vízhozamainak változtatásával is a Gabcíkovo/Bősi Vízlépcsőrendszer felett, különös tekintettel a vegetációs időszakra és a természetes árhullámok időszakában is. A hosszú idejű megfigyelések tanúsílják, hogy ez leginkább a vízalatti fenékküszöbök létesítésével érhető el. A hidrológiai feltételek különbözni fognak attól, ami a folyó tipikus állapotára jellemző, ezért a fenékküszöböket olyan alacsonyra kell tervezni, amennyire csak lehetséges. A cikk szerzői részletesen taglalják az ökológiai paraméterek változásának hatását a Vízlépcső építése után. Táblázatokkal és ábrákkal szemléltetik a szövegben részletezetteket, illusztrálják az egyes fajok diverzitásának, egyedsűrűségének alakulását a különböző élőhelyeken a Dunában és a hullámtéri mellékágakban. (Szöveg: 15 oldal, irodalom: 53, táblázat: 4, ábra: 18). 12. Cerny, J.: A halpusztulást megfigyelések a szlovák Duna-szakaszon és mellékágaiban A Gabcíkovo/Bős-i Vízlépcsőrendszer létesítésével kapcsolatos halpusztulás folyamatos megfigyelésére az alábbi állandó megfigyelőhelyek szolgáltak: - A Duna parti zónájában Dunajské Kriviny-nél létesített mérőhely, ami a jellemző folyóvízi élővilágnak megfelelő partszakasz, durva kavicságy alkotta mederrel s terméskő burkolattal megerősített partokkal; Ez a mérőhely létesült legkorábban, 1991-ben az 1840. fkm-nél. A Vízlépcső üzembehelyezése után a folyó itt sekélyebb lett, és a vízáramlás lelassult. A mérőhelyet eltolták, és két alternatívát alakítottak ki, egy erős áramlású és egy jellemzően folyami mérőhelyet alakítva ki, az elhagyott Duna-mederben. - A Bodícká brána nevű hullámtéri mellékág (Bodiky/ Nagybodaki ágrendszer) különféle folyóág típusokat képvisel, éspedig átmenet a jellemző folyóvízi élőhely és a folyó "szerű" élőhely között; Fiatal üledékekkel feltöltött sziget és félsziget, északi részén egy jelentősebb mellékág (a Sulenské Rameno), déli részén néhány sekély mellékágacska, a szárazfölddé válás különböző fejlődési szakaszaiban. A mérőhelyet minden évben elárasztotta a víz. A mérőhely élővilága átmenetet képez a folyóvízi típusok és a folyó- "szerű" közeg élővilága között. A Vízlépcső építése előtt a mellékágnak csak magas vízállás időszakában volt kapcsolata a Duna főágával. 1993 óta a területet a szivárgó csatornából látják el vízzel, illetve az üzemvízcsatornából, vízkivétel útján. - a mérőhely KráFovská lúka-nál egy "pleziopotamon" (átmeneti-folyami) típusú mellékágon, az 1825-1826 fkm között létesült, egy korábban élő vízfolyás maradványa, melyet a fiatal halivadék nevelésére használtak és védett hely volt. Ez a mellékág jelenleg a plezio-paleopotamon és a paleopotamon típusú élőhely; Az említett mellékág korábban a Baka-i ág-rendszerhez tartozott. A megfigyelőhely kialakítása után 1982 -1990 között halkutató állomás lett, megtiltották a halászatot és az ivadéknevelést. A mellékág és a Baka-i ág-rendszer közti kapcsolat a vízállástól függ, magasabb vízállásnál a terület nagyobb része víz alá kerül, alacsony vízállásnál a vízmélység csökken, s a víz jelentősen átmelegszik, a fenéken vízalatti vegetáció jelenik meg. - sarkantyú a Dunán Istragovnál; A megfigyelő állomás először a Duna főágában volt az 1818,5 fkm-nél lévő sarkantyúnál, a vízmegosztás után a víz csak a sarkantyú utolsó ötödét érte el, alviz felőli oldalon a halak nem találtak megfelelő búvóhelyet, míg táplálék bőven akadt a sarkantyú tetején, ahol a viszonylag gazdag élőbevonatok táplálékot és búvóhelyet jelentenek. -a "Foki"fenékküszöb; megépítése az 1816 fkm-nél elválasztja a Topol'ové rameno mellékágat a Duna főágától; a fenékküszöb felvízi oldalán jellemző folyóvízi élőközösség található, míg alvíz felőli oldalán a folyó-"szerű" fajok találhatók. Magas dunai vízállások idején a folyami jelleg válik uralkodóvá. - "referencia-megfigyelőhely; ezt az 1802,3 fkm-nél létesítették a Dunán, ahol a Gabcíkovo/Nagymaros-i Vízlépcsőrendszer hatása már nem érvényesül. A jellemző típusnak itt az ősibb folyóvízi típust találták.