Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Nagy László: Árvízvédelmi gátak tönkremeneteli valószínűségének meghatározása

138 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 3. SZ.. A törési mechanizmus becsléséből a tönkremenetel vagy károsodás gyakoriságának számításáig tehát a következő folyamatábra alapján jutunk el . Lehetséges törési mechanizmus Potenciális törési mechanizmus Bekövetkezhető törési mechanizmus I Becsülhető törés minden mechanizmusra Kritikus törési mechanizmus I Becsülhető legvalószínűbb mechanizmus I Legvalószínűbb törési arány Tönkremeneteli gyakoriság meghatározása Mindkét alternatív módszer végeredménye egy-egy rövidebb szakaszra vonatkoztatott tönkremeneteli valószínűség. A fenti folyamatok több lényeges eleme a témával kapcsolatos kutatási jelentésben meghatározásra került (Hagy 1996), úgymint - felmérés készült a lehetséges károsodást mechanizmusokról; • statisztikai feldolgozás készült a károsodást mechanizmusok előfordulási valószínűségéről, - meghatározásra kerültek a leggyakrabban előforduló tönkremeneteli típusok; - bemutatásra került a károsodási mechanizmusok tendenciája és várható alakulása; - irodalmi adatok alapján megvizsgálták hasonló árvízvédelmi gátak tönkremenetelének statisztikáit. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a tönkremeneteli mechanizmusok lehetnek esemény láncolatok is. Olyan eseményláncokat szerkesztenek, amelyek alapján követhetők a tönkremenetelhez vezető rendkívüli körülmények Meghatározzák a felelősségi viszonyokat az eseménylánc egyes elemeire vonatkozóan, visszakövetkeztetve a lánc "kezdő" eseményére. Előfordulhatnak ugyanis olyan hibás szerkezeti elemek vagy hibás tevékenységek, amelyek a rendszer meghatározott részeihez, illetve az ott dolgozók tévedéseihez, mulasztásaihoz kapcsolhatók. Ezekhez a károsodásokhoz vezető eseményláncoknál külön is becsülni kell a bekövetkezés gyakoriságát (Nagy, 1999). 2. Árvízvédelmi gátak tönkremeneteli valószínfiségének számítása korábbi szakadások statisztikája alapján Gátszakadások Magyarországon 1945 után (H.„, IMJ] HMi rwLii 19% adatok a valóságnak megfelelnek. Az adatgyűjtés fáradságos és lassú folyamat, még az 1945 utáni adatok is nehezen fellelhetők, azonosíthatók. Egy 1993. évi kutatási jelentés szerint a levonuló árvizek idején 84 töltésszakadás következett be Magyarországon 1945 és 1993 között (Nagy 1993). A jellemző károsodások: - 59 töltés meghágás (ebből 52 az 1956-os jeges árvíz alatt), - 13 hidraulikus talajtörés, - 10 töltés átázás, - 2 műtárgy melletti káros szivárgás és - 8 esetben nem lehetett teljes pontossággal a károsodás okait megállapítani (2. mbrm) Helyesebb lett volna úgy fogalmazni, hogy 84 gátszakadásról volt információnk. A történelmi adatok feldolgozása során előfordulhat, hogy új adatok kerülnek felszínre, melyek a korábbi adatgyűjtésből kimaradtak. Ezek az eredmények részben módosíthatják a korábbi eredményeket. Ez történt jelen esetben is, a korábbi adatgyűjtésből kimaradt néhány kisebb hazai folyón bekövetkezett gátszakadás adata Ezek ismeretében jelenleg 140 gátszakadásról tudunk 1945-1995 között. A korábbi adatokat korrigálva a következő módon alakul a statisztika: - 83 töltés meghágás (ebből 52 az 1956-os jeges árvíz alatt), - 23 hidraulikus talajtörés, - 9 töltés átázás, - 5 erőszakos átvágás (szükségtározó megnyitás ill. víz visszavezetés), - 3 elhabolás, - 2 műtárgy melletti káros szivárgás és - 4 esetben a szakadás mechanizmusa azonosított, azonban egyik fenti esethez sem sorolható (pl. kívülről szakította be a víz a gátat vagy másik gátszakadás indukálta a szakadást), - 17 esetben nem lehetett teljes pontossággal a károsodás mechanizmusát megállapítani (3. ábra). Gátszakadások Magyarországon 1945 után n-140 db nam lamart a mach. 12% agyéb azonosított 1% arAtzakoa átvágás 3% 2. ábra Árvízvédelmi gátak tönkremenetelének számítása korábbi szakadások statisztikája alapján feltételezi, hogy rendelkezünk adatokkal a korábbi eseményekről s ezek az altalaj 11% 3. ábra Összeadva a szakadások számát, a közöli 140 helyett 143-at kapunk. 1 lárom esetben ugyanis a szakadás mechanizmusára két magyarázatot is adtak (amit az adatgyűjtésnél úgy éreztük nincs jogunk felülbírálni), például az 1956-os árvíznél a Sió jobb part 12+954 tkm szelvényben bekövetkezett gátszakadasra „töltés átázás és régi műtárgy hehe" volt a meghatározás. Természetesen nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy az így közölt adatok az adott idő alatti összes gátszakadást jelentik. Az árvízvédelmi töltések tönkremene-