Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
3. szám - Nagy László: Árvízvédelmi gátak tönkremeneteli valószínűségének meghatározása
NAGY L: Árvízvédelmi gátak tönkremeneteli vak«zjnűsége 139 telével kapcsolatos legfontosabb megállapítások a hazai statisztika alapján a következők (IS'agy 1996): - meghágásból eredő tönkremenetelek száma csökkenő részarányt és csökkenő tendenciát mutat, - meghágásból eredő tönkremenetelre csak a kis vízhozam ú folyó szakaszokon lehet számítani (tehát Dunán, alsó Tiszán valószínűleg nem), ott is csak kis mértékben, - az altalaj eredetű, tehát buzgárosodásból és talajtörésból származó tönkremenetel valószínűsége nő, - várhatóan nő a műtárgy és környékén bekövetkező törések száma is a karbantartások csökkenése miatt. A gátszakadásokkal kapcsolatos történelmi adatok összegyűjtése hosszadalmas, rendkívüli precizitást igénylő feladat az egymásnak ellentmondó alapadatok miatt A Kárpát-medencében az előző 150 évben több mint 1700 gátszakadás voh Ezen adatok többnyire hiányosan találhatók meg az egyes irodalmi hivatkozásokban Különösen hiányos a gátszakadások okának megjelölése A gátszakadások időpontjára többnyire az árhullám lefutásából, a vízállásokból következtethetünk Az árvízvédelmi gátak szakadása összegyűjtött adatainak évtizedenkénti megoszlását mutatja a 4. ábra A lista valószínűleg nem teljes, azonban így is megállapítható néhány olyan érdekes adat, ami nemcsak szakemberek érdeklődésére tart számot: - A legtöbb gátszakadás 18&8-ban került feljegyzésre, több mint 188. - A legtöbb, 375 gátszakadás a Körös völgyében volt, az 1879. évben összesen 82 gátszakadást jegyeztek fel. - Az 1851-1900 közötti 50 cvben csak ka év volt (1863 és 1898), amikor nem történt gátszakadás, illetve nem áll rendelkezésre információ. - A századforduló után nyugodt évek következtek, amit az 1956. évi jeges árvíz tört meg 58 gátszakadással. - A gátszakadások számának alakulása is jelzi, bogy nem veszélytelen, de konszolidált állapotba jutott az árvizvédekm Magyarországon. Gátszakadások a Kárpát medencében 2.1. Számítás hasonló külföldi példák alapján Kevés példával és történelmi adat statisztikával rendelkezünk külföldi gátszakadások' és károsodások 2 tekintetében Ezért is különösen értékes a lengyelországi árvízvédelmi gátaknál tapasztalt károsodások megoszlásának elemzése (5. ábra, Krol, 1983), 450 adat feldolgozásával Hazat viszonylatban ilyen kimutatással még nem rendelkezünk A lengyelországi példában legnagyobb részaránnyal a meghágás szerepel, ami összevág más statisztikákkal Hasznos volna tudni, hogy a meghagasok milyen részaráGátszakadás eseten a gáton kialakult folytonossági hiányon keresztül a mentett oldalra nagy mennyiségű víz áramlik. * A gát károsodásánál szakadas nem következik be. Kár ekkor is jelentkezik, de töblxiyire csak a galban (.ily en volt az 1998. é\i novemberi fdsótiszai árvíznél a tarpai rézsűcsúszás esete, ahol a mentett oldal lecsúszott, de gátszakadás nem történt a védekezők aktivitásának eredményeként). 4. ábra nya volt csak átömlés és milyen arányt képviselt a meghágás következtében kialakult gátszakadás. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Kárpát-medencében az előző 150 évben több mint 300 olyan esetről van feljegyzés, amikor a koronán történő átömlést nem követte gátszakadás Ilyen eset volt a Felsó-Tiszán az 1998. évi novemberi árvíznél, valamint a Tamóca jobb parti töltésén az 1999. év júliusi árvíznél. A töltés- és altalaj-szivárgás az 5. ábrán együttesen 50 % részaránnyal szerepel. Nem ismerni adatot arra vonatkozóan, hogy például a buzgár-képződés milyen részarányt képvisel az altalaj szivárgásoknál. A Jtibis kmteUzá" részaránya 7 % (Krol 1983), az azonban nincs definiálva, hogy mi tartozik a „hibás kivitelezés" gyűjtőfogalmába. Hibás-e a kivitelezés akkor, ha egy XIX században épült gát tömörsége nem elégíti ki a mai előírásokat? Nagyobb problémának tűnik azonban az, hogy a „hibás kivitelezés" mint kategória nem illik bele a károsodást mechanizmusokat bemutató statisztikába (meghágás, szivárgás, rézsűcsúszás).
