Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
2. szám - Deák Antal András: A Tisza-szabályozás és pénzügyi háttere
DEÁK A. A : A Tisza-szabályozás pénzügy i háttere 75 Felterjesztésében elmondja, hogy a szabályozás terveit milyen gondosan felülvizsgáltatta Paleocapával, és megkezdése óta a munka a legnagyobb rendben folyik. Törekvésük arra irányul, hogy mindjárt kezdetben lehetőleg kevés kiadással szembetűnő eredményt éljenek el. Az eddig kiutalt pénz felhasználásában a következő elvek irányították őt: - minden kiadást megokoltan és kellő biztosíték mellett eszközölt, - magánosok támogatásától eltekintett, - a végzett feltöltéssel a folyó medrét megváltoztatták, és hogy a vizeket a túlsó partiakra ne tereljék, a folyó mindkét oldalán töltést kell építeni. A sóalapi 100 000 pft-ot és a kincstártól utalt 50 000 pft-ot az utasításnak megfelelően a hajózás feltételeinek javítására fordítja, és a töltésépítésre csak 400 000 pft marad. Ez pedig az említett okok miatt elégtelen. Kívánatos volna hát, hogy egymillió forint kölcsönt kapjon a Társaság, amelyről szintén részletesen elszámolna". Az egymillió forinttal számos dokumentum foglalkozik, félreértések miatt a kelleténél több is, és bár mindegyikben jóindulattal, segítőkészen állnak a kérdéshez, még a nyár közepén sem mutatkozott előre lépés. Csak, amikor az a veszély fenyegetett, hogy a Tiszavölgyi Társulat pénz hiányában működésképtelenné válik, és a munkákat le kell állítani, mozdultak meg a hivatalok, de csak október végére tisztult ki, hogy ki mit is akar. A félreértésre valószínűleg az adhatott okot, hogy kezdetben Széchenyi - miként 1846-ban - úgy most is állami hitelt szeretett volna. Kübeck báró azonban ez elől az államkincstár szegénységére hivatkozva megint mereven elzárkózott. Viszont felajánlotta, hogy kész közvetíteni a magán-hitel felvételében, de előbb a hitel-felvétel feltételeinek kidolgozását kérte, amit Széchenyi meg is tett. Kübeck ennek ellenére úgy nyilatkozott, hogy az ő közvetítése mégsem olyan jellegű, amihez az állami pénzügyeket igazítani lehetne, ezért azt javasolta, hogy a sóalap 100000 pft-ját tekintsék a magyar vagy bécsi tőkések számára garanciának. A sóalap azonban "politikai rendelkezés alatt áll", ezért kiutalását politikai úton kellett elintézni. Valószínűleg így született meg a sóalap tőkésítésének gondolata. Ennek lényege az volt, hogy az államtól a Tisza-szabályozás időtartamára - 12 évre becsülték a Tiszavölgyi Társulat minden évben 100 000 pft-ot kapott a sóalapból. Ez összesen 1 400 000 pft. Széchenyi úgy gondolta, hogy nagyon kedvező volna a Társulat számára, ha ezzel az összeggel mindjárt kezdettől fogva gazdálkodhatna. Akkor a már felvett 400 000 pft hitelt is ennek keretébe vonnák, és hozzájuthatnának még egy millió forinthoz. Károlyi, Kovács és Széchenyi a nádorhoz fordultak, hogy engedélyezze a sóalapból megajánlott 100 000 pft olybá minősítését, hogy az a 400 000 pft-hoz hasonlóan az egymillió után is biztosítékul szolgálhasson 10 0 A bankárok késznek nyilatkoztak az akcióhoz, de az állami hivatalokban csak nagyon lassan tudatosult, hogy 9 9 MOL P 623 1846. 10. Cs. p. 23. Az emlékirat kivonatos ismertetése. 10 0 MOL N 22. Praesidialia 101. Cs. No VÜH. Gr Apponyi György levele István főhercegnek. Bécs, 1847.okt.7. Széchenyiék tulajdonképpen nem pénzt, hanem egy elvi döntést kértek Az, hogy két malomban őröltek, azaz, hogy félreértették a kölcsönt kérők szándékát, Majláthnak a nádorhoz írt egyik alább idézett levélből derül ki 101 Nyilván ez a félreértés szülte azt, hogy rendkívül nehéz kiigazodni, ki mit is akart valójában. Mindenesetre a pénz 1847. augusztusában kezdett sürgetővé válni, mert az előző évről maradt tartalékok fogytán voltak. Nemcsak az egymilliót, de még az előző évihez hasonló 400 000-et sem kapták meg. Ezért, amikor a Tiszavölgyi Társulat látta, hogy az egymillióra még sokáig kell várniok, kétségbeesetten sürgetni kezdték, hogy legalább a 400 000 pft-ot kapják meg. Majláthnak, aki az ügyükben közbenjárt, Apponyi azt válaszolta, természetes, hogy nem kapták meg, hiszen nem is kérték, így a kért előleg felvétele "alap nélkül szűkölködik" 10 2. A levél a továbbiakban azt sugallja, mintha Apponyi az egy milliós hitel felvételének semmi más akadályát nem látta volna, minthogy csupán csak Széchenyi, és nem Károlyi György, a Tiszavölgyi Társulat elnöke és Kovács Lajos ígazgató kérte a Tisza szabályozásra szánt sóalapi 100 000 pft tőkésítését. Ha ez megtörténik - mondja - ők mindent megtesznek, hogy azon tőkepénzesek, akik a kívánt egész tőke - egy millió - kifizetését ajánlani fogják, a kért kölcsön "kialkudozása reményében" a kívánt 400 000 pftnyi összeget előlegezzék" 10 3. A Társulat valóban elmulasztotta igényét a 400 000 prt-ra külön is benyújtani, ami érthető is, hiszen az szándékaik szerint kért egymillilóban benne foglaltatott Visszatérve Apponyi levelére, világosan látszik, hogy nem volt ismeretlen számára az 1 000 000-s kölcsön-ügylet Sőt, az erre vonatkozó iratok nála kerültek váró listára 10 4, amiket aztán Majláth kérésére augusztus 6-án meg is küldött a Helytartótanácsnak 10 5, amely szemmel láthatóan segíteni akart a Társulatnak. A háttérben az a politikai megfontolás húzódott meg, hogy a tiszai ügy támogatásával a magyarok szimpátiáját a kormány iránt növeljék. Meg is fogalmazták abbéli aggodalmukat, hogy az esetleges kudarcok a "kormány pártolásába helyezett bizalmat" megrendítik, mivel a Tiszavölgyi Társulat, mint mondták, a "kormány szárnyai alatt keletkezett". A már említett Bártfay Simon egy másik kimutatása 106 arra enged következtetni, hogy Sinától megkapták a kívánt újabb 400 000 pft kölcsönt. E szerint 158 830 fr. 34 kr-t vettek fel tőle, és maradt még vissza nála a társulat számára 241 169 fr. 46 kr 10 7 A szabályozás pénzszűke miatt tehát nem akadt el, a kedélyek megnyugodtak, de az egy millió kölcsön ügyé10 1 MOL 22. Praesidialia 101. Cs. No VI1/11. Majláth István főhercegnek. Buda, 1847. október 20. 10 2 MOL N 22 Praesidialia 1847. 101. Cs. No VII/4. Majláth Gy. levele Apponyi Gy.-höz. Pest, 1847. aug. 25. lo i MOL N 22 Praesidialia 1847. 101. Cs. No. VI1/6. Apponyi levele Széchenyihez. Bécs, 1847. aug. 30. m MOL N 22. Praesidialia 1847. 101.Cs. No VII/2 . Majláth György levele Apponyi Györgyhöz. Pest, 1847. aug. 2. 10 5 MOL N 22. Praesidialia 1847. 101. Cs. No VII/3. Apponyi György levele Majláth Györgyhöz. Bécs, 1847. aug. 6. 10 6 MTA K 183/128. Bártfay Simon: Kivonata a Tiszavölgyi Társulat számadásainak. Pest, 1847. okt. 20. 10 7 Vö. MTA K 183/120; MTA K 183/128. Bártfay Simon: Kivonata a Tiszavölgyi Társulat számadásainak. Pest, 1847. okt. 20.
