Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
2. szám - Nagy László: Az árvízi biztonság fejlődése
NAGY L.: Az árvízi biztonság fejlődése 115 maga is valószínűségi változó. Értéke R-től és Q-tól függően negatív is lehet, ami azt jelenti, hogy Q > R, vagyis a terhelés nagyobb a teherbírásnál (védőképességnél). Ez fizikailag a teherbírás kimerülését jelenti. A törési (vagy tönkremeneteli) valószínűség azt mutatja, hogy mi annak a valószínűsége, hogy a terhelés nagyobb, mint az ellenállás /y=p(Q>R) = p(SM<0) Más módon: P r= P[(R-Q)<0] A matematikai statisztika fejlődésével a hetvenes évek elejére kialakultak a valószínűségszámítási elveken alapuló méretezési eljárások alapjai. A módszer figyelembe veszi, hogy a talajjellemzők nem adhatók meg konkrét értékkel (statisztikai paraméterek), így a gát állékonysága is valószínűségi változó, amit a törési valószínűséggel jellemzünk. így vált egyértelművé, hogy az azonos biztonságot az jelenti, ha az árvízvédelmi gátakat azonos törési valószínűségre méretezik és építik ki. Bármilyen szintű árvízvédelmi kiépítettség mellett van a tönkremenetelnek valószínűsége, csak esetleg ez a valószínűség már elhanyagolható mértékű. A gyakorlati értékelések a bekövetkezés valószínűségére 4 fokozatú skálát alakítottak ki (Cox, 1992). Egyszerűsítésként, az éves előfordulások 10 hatványai szerinti sort alkotnak. Az az esemény - gyakori, amely évente legfeljebb egyszer, - véletlen, amely 10 évente legfeljebb egyszer, - ritka, amely 100 évente legfeljebb egyszer, és - nem valószínű, amely 1000 évente legfeljebb egyszer fordul elő. 2.6. Azonos kockázatra kialakított töltések A téma tárgyalásához szükséges néhány alapfogalom tisztázása. A „veszély", a ,Jiockázaf' és a „valószínűség" egymáshoz közelálló fogalmak. Sok ember, újságíró, a hétköznapi élet szinonimaként használja őket, gyakran a nyelvi nehézségek miatt (Ayala, 1990). A pénzügyi kockázat megtérülési valószínűséget jelent, vagy egy pénzösszeg kihelyezésének megbízhatóságát. E szerint pl. alacsony kockázatú a bank számára az egymillió forintos kölcsön, amelynek fedezete egy tízmillió forintos lakás. A biztosítási kockázatnál a magas kockázatú eseménynek számító katasztrófát a pénzügyminiszter minden évben közzéteszi. így pl. 1997-ben magas kockázatúnak számított az esemény, amelynél a keletkezett kár meghaladta a fél milliárd forintot. Itt tehát a kockázatot kárértékkel határozták meg. Nyilvánvaló, hogy a keletkező kár nem lehet azonos a kockázattal, mint ahogy a kár bekövetkezésének valószínűségével sem azonos. A műszaki kockázat, mint ahogy látni fogjuk, a fentiektől eltérő fogalom. A kockázat 1990 előtt el nem fogadott és gyakorlatilag ismeretlen fogalom volt Magyarországon. Az „Új magyar lexikon"ban sem volt található: a kockaszén után a kócsag címszó következett. A "veszély" általános értelemben a károk bekövetkezésének lehetősége. A veszély a "kockázat" forrása. A veszélyt anyagi természetű tárgyak vagy egy közösség károkozó képességeként definiálhatjuk, a veszély a károk bekövetkezésének lehetősége. A veszély legjellemzőbb tulajdonsága az intenzitás. Egy természetes folyamat intenzitása jellemezhető a szikla, víz, levegő vagy kombinált rendszerek mozgásának volumenével, valamint az ezek által veszélyeztetett terület nagyságával, és ezen események visszatérési valószínűségével (Tóth, Nagy, 1994). A veszélyérzet egyénben vagy csoportban kialakuló nézet a veszéllyel kapcsolatban, mely nagymértékben függ az emberek ismereteitől, korábbi tapasztalataitól. A veszélyérzet változtatható felvilágosító, oktató tevékenységgel. Ehhez azonban világosan kell látniuk az egyéneknek, hogy mi az ő feladatuk a veszélyek, a károk csökkentésére. (Az angol kormány például tízszer akkora öszszeget költ az AIDS-szel kapcsolatos felvilágosító munkára, PR tevékenységre, a veszélyek bemutatására és a megelőzéssel kapcsolatos oktatásra, mint az AIDS kutatásra.) A társadalom tagjai nem feltétlenül érzékelik a fenyegető veszélyeket. Nagyon eltérően alakul az azonos veszélyhelyzettel kapcsolatban a kockázat értékelése azokban, akiket az adott veszély érinthet. Meghatározott anyagi és egyéb motivációk alapján egyesek önként vállalják a nagyobb veszélyt is (pl. munkavállalás robbanásveszélyes munkahelyeken), a társadalom tagjainak többsége viszont akaratán kívül juthat súlyos kockázatot rejtő helyzetekbe (pl. az ipari balesetek által sújtott földrajzi körzetek lakói). Tények igazolják, hogy minél jobban tudatában vannak az emberek a tényleges veszélyeknek, annál kedvezőbbek a feltételek a súlyos konfliktusok megelőzésére, azok demokratikus kezelésére. Méltányolható az egyén számára a mérlegelt veszély, ha elfogadható lehetősége van arra, hogy a céltudatos viselkedéssel az elérhető előnyök (pl. az anyagi javak megszerzése) ellensúlyozni képesek az ismeretek alapján becsült és elfogadott kárt (vagy személyi sérülést), vagy egyéb fenyegetést. A nyolcvanas évek közepétől különböző tudományok fejlődésével mind finomabb és a valóságot jobban megközelítő módszerek alakultak ki (Nagy, 1996): - geotechnika: talajjellemzők egyre pontosabb meghatározása, egyre érzékenyebb állékonyságszámítási módszerek, - hidrológia: árvízi veszélyeztetettség egyre pontosabb előrejelzése, - közgazdaságtan: döntési tudomány megjelenése, kárszámítási módszerek fejlődése, egyre pontosabb gazdasági értékbecslés, - geofizika: sekélymélységű geofizikai módszerek alkalmazása, - távérzékelés és térinformatika, stb E módszerek segítségével lehetővé válik a veszélyek és a veszélyek bekövetkezéséhez kapcsolódó károk jobb megismerése. A várható kockázat nagysága: Kockázat = bekövetkezés valószínűsége x keletkezett kár A kockázat definíciója alapján tehát: - Ugyanaz a kár gyakoribb előfordulással magasabb kockázatot eredményez, - Ugyanaz bekövetkezés valószínűség nagyobb kár esetén jelent nagyobb kockázatot, és - Ugyanaz a kockázat kialakulhat egy ritkábban előforduló, de magasabb kárral járó eseménynél. A kockázat nemcsak a veszélynek kitett tárgyakból vagy rendszerből származtatható. így a kockázat időben és térben meghatározott negatív esemény vagy megvalósult veszély (fenyegetettség). A kockázat szociális, gazdasági, ökológiai és vegyes veszteségek (károk) valamint a negatív jelenség visszatérési valószínűségéből meghatározott érték. Az A eseménynek egy adott időtartamra vonatkozó kockázata a következő módon számitható: R(/4) = P(^). D(/4)
