Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
2. szám - Nagy László: Az árvízi biztonság fejlődése
116 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80.. ÉVF. 2. SZ. ahol P(4) = a veszély bekövetkezésének valószínűsége - az A esemény becsült előfordulásainak száma egységnyi idő alatt. A kockázatszámításon alapuló töltés méretezés nem mellőzheti a valószínűség számítási elven történő méretezést, ami a fentiek alapján alapadat D(/l) = az A esemény bekövetkeztéből eredő várható veszteség, amely a károsult személyek számával, a sérült objektumokban keletkezett kárral fejezhető ki. A biztonság megfogalmazásával kapcsolatos ideológiák a kockázati számításokon alapuló rendszer-fejlesztés irányába terelődtek, így alakult ki az azonos kockázati szintek figyelembe vétele az árvízvédelmi gátaknál. A kockázat számításon alapuló vizsgálatoknál tehát nemcsak a műszaki biztonságot veszik figyelembe, hanem a védett (gazdasági) értékben keletkező károkat is, (így a környezeti károkat is). A kockázatszámításban a veszélyeztetettség meghatározása, az események bekövetkezési valószínűségének becslése, a negatív események láncolata, a bekövetkezés kiteijedése, az esemény következtében érintettek és sérülök meghatározása a feladat (Nagy 1999). A módszer egyszerűsített folyamatábrája a következő : A veszélyek meghatározása i A törési mechanizmus becslése i A törési valószínűség számítása • A következmények számszerűsítése i A kockázat meghatározása 3. A gazdasági értékek figyelembe vétele A kellően hosszú vízállás adatsorok a magyar gyakorlatban lehetővé tették a különböző valószínűséggel viszszatérő árvízszintek meghatározását. Ennek ellenére a módszer bevezetése és uralkodóvá válása a központi tervutasításos rendszerben csak a hatvanas évek végén vetődött fel a politikai vezetés fogadó kézségének hiányában. Az ekkor elrendelt részletes vizsgálat eredményei szerint a 80, 100 és 150 éves visszatérési időhöz tartozó vízszintek különbsége nem volt szignifikáns, ezért országosan a 100 éves visszatérési időt vették alapul. A Győrt, Budapestet és Algyői magába foglaló három öblözetben azonban a gátak méretezésénél az 1000 éves visszatérési idejű árvizet kell figyelembe venni a kifejezetten magas védett gazdasági érték miatt. Vagyis, a különböző visszatérési idő vetítési alapja az öblözet gazdasági fejlettsége, amit a biztonság megfogalmazásánál a determinisztikusán megállapított gazdasági értékkel definiáltak. A fenti védelmi szintek kialakitása állami feladat, amit a vízügy a költségvetésben biztosított keretekből folyamatosan végez. A lehetőség fennáll arra, hogy egy öblözetben (vagy annak egy részén) az érintettek magasabb biztonságot, nagyobb védelmi szintet éljenek el, azonban ez már nem képezi jelenleg az állami kötelezettség teljesítését. A 2006/1973. Mt. határozat nyomán előirányzott hosszú távú fejlesztéseknek - különösen a beruházási kereteknek a 80-as évek elejétől történt radikális visszafogása miatt - a felét sem sikerült megvalósítani A hosszú távú fejlesztési célkitűzések 1990-re a védvonalak 75 %-án kívánták elérni az előírt kiépítettséget, a fejlesztések befejezését 2000-re irányozták elő. Ezzel szemben a fővédvonalaknak csak 65 %-a épült ki a mértékadó, azaz -bizonyos kivételektől eltekintve- a 100 évenként átlagosan egyszer előforduló jégmentes árvíz elleni védelemre. Az öblözet gazdasági fejlettségének figyelembe vétele már a második világháború előtt is jelentkezett. Ha pl. egy öblözetben csak néhány ház van, gazdaságosabb a házakat lábakra állítani, mint az egész öblözetet védeni. Az árvízvédelemmel kapcsolatos gazdasági ismeretek bővülése alapján nemcsak a lehetősége vált nyilvánvalóvá, hanem annak megoldása is körvonalazódott, hogy az árvízvédelmi öblözetek védőképességének fejlesztésénél, a gátrendszer kiépítésénél nem közömbös a gazdasági fejlettség, a veszélyeztetett népesség és a veszélyeztetettség foka. Nagyobb értékű öblözetnél a biztonságnak is követnie kell a magasabb gazdasági igényeket. A biztonság vetítési alapja az öblözet gazdasági fejlettsége, amit két módon jellemezhetünk a védett gazdasági érték vagy az elöntésből keletkező becsült kár alapján. 3.1. A védett gazdasági érték A többlet biztonság oka tehát a kifejezetten nagyra becsülhető veszélyeztetett érték, ami egy esetleges gátszakadás és az ezt követő elöntés során veszélybe kerül. Valójában azzal az érveléssel, hogy a magas gazdasági értékkel jelentkező területeknél magasabb visszatérési időt állapítottak meg, a kockázat elemzés alapjait teremtették meg Magyarországon. Deklarálták és a szakmai közvélemény által elfogadottá vált a nagyobb gazdasági érték = magasabb biztonság kapcsolat. Ez az álláspont szakít azzal a dogmával (voluntarista szemlélettel), hogy minden terület ugyanabban a biztonságban részesül, és még gazdasági értékek meghatározása nélkül, determinisztikusán jelöli ki azokat a területeket, ahol magasabb visszatérési időt kell a mértékadó vízállásnál figyelembe venni. A nyolcvanas évek végén a védett értékek gazdasági felmérése egy nagyrészt ma is helytálló elméleti megalapozás alapján, azonban inhomogén végrehajtás szerint elkészült. A piacgazdaságra egy évtizeddel ezelőtt végrehajtott áttérés a gazdasági érték meghatározási módszertanát ugyan megváltoztatja, azonban a teljes adatbázis helytállóságát, az öblözetekben a védett gazdasági értékek arányait nem kérdőjelezi meg. Az említett felmérés az időközben létrejött változások miatt is 1994-ben valorizálásra került. A differenciált védelmi szintek rendszerének további fejlesztése annak ellenére elmaradt, hogy bizonyítottan ki lehet alakítani differenciált védelmi szinteket a védett érték alapján. Ehhez elvileg jó alapot nyújtanak az 1994-es valorizált gazdasági értékek (Tóth, 1995). A védett gazdasági érték (nemzeti vagyon) az egyes öblözetekben széles határok között változik. A vizsgált 149 (53 dunai és 96 tiszai) öblözetnél a legkisebb védett érték 31 millió forinttal a tótszerdahelyi öblözetben jelentkezett, s a legmagasabb a Holt-Marcal győri öblözetben, közel 229 milliárd forinttal (Ress, 1994). A védett gazdasági érték 8 öblözetnél haladta meg a 100 milliárd forintot és 23 öblözetnél (az öblözetek 16 %ánál) nem érte el az egy milliárdot. (Ez utóbbi érték tartalmazza azt a 9 öblözetet is, ahová felmérés a védett gazdasági érték alacsony volta miatt nem készült). Figyelembe véve az öblözetekben lévő védett gazdasági értéket, megállapítható, hogy a 8 (2 dunai és 6 tiszai) legnagyobb védett értékkel rendelkező öblözetben a teljes védett érték 43 %-a található. A védett gazdasági érték alapján készült összehasonlító értékeket mutatja az 1. táblázat.
