Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

391 Nádmaradványok makróinvertebráta együttesei a Fertőn Varga Ildikó, ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1088. Budapest, Puskin u. 3. Kulcsszavak: Bevezetés zacskós (litter bag) kísérlet, egészséges-, degradálódó nádasállomány, táplálkozási guildek, taxon eloszlás A növényi anyag lebomlása a vízi ökoszisztémákban számos tényező által befolyásolt, összetett folyamat. Ilyen tényezők pl. a hőmérséklet, tápanyag ellátottság (N, P, szervetlen ionok), mikrobtális aktivitás (gomba, baktérium) és a gerinctelen ál lategyüttesek összetétele (.Andersen, 1978; Barlocher, 1990; Carpenter & Adams, 1979; Howe & Suberkropp, 1994; Mason, 1976; Mason & Bryant, 1975, Morris & Ijajlha, 1986; Triska & Sedeil, 1976). A növényi anyag lebomlása alapvetően három lépésre bontható: kimosódás, mikrobiális kolonizáció, gerinctelenek táplálkozása. A bomló növényi maradványokhoz kötődő makroinvertebrátákról és a bomlásban játszott szerepükről kevés információval rendelkezünk, pedig ezek a maradványok számos makroinvertebráta számára nyújtanak kedvező létfeltételeket (aljzat, búvóhely, táplálékbázis) (Bowen et al., 1998; Braioni et al.. 1997; Gessner & Dobson, 1993; Hanlon, 1982; Maamri el al., 1997; Polunin, 1982) A Fertőn az EUREED program keretében folyó, a nád lebomlási ütemét nyomon követő in situ vizsgálatok jó alkalmat kínáltak a nádmaradványokhoz kötődő makroinvertebráták vizsgálatára is. A vizsgálataink célja a makroinvertebráta együttesek fajösszetételének, a fajok egyedszámának, relatív gyakoriságának, a táplálkozási csoportok arányának és ezek évszakos változásának meghatározása (Varga & Bérezik, 1998). l.ábra: A mintavételi helyek Anyag és módszer A Fertő parti sávjából 1995. novemberében begyűjtött nádat, két hétig szobahőmérsékleten (20°C) szárítottuk A levelekből és a kb 40 cmes darabokra vágott szárból meghatározott mennyiséget (100 g), különkülön 1 mm lyukbőségü hálóból készült zacskókba varrtunk (25 x 50 cm). A zacskókat a tó két - hidrobiológiái tekintetben jelentősen eltérő pontján egy egészséges (5) és egy degradáló (3) nádasállományban (7. ábra) helyeztük ki és a fenék felett kb. 30 cm-re rögzítettük. A 3. helyen a vízmélység kisebb (50-80 cm), az átlátszóság igen jó (a fenékig lelátni), a víz gyorsabban felmelegszik, anaerobia könnyebben lép fel. Az 5. helyen nagyobb a vízmélység (90-120 cm), tavasztól őszig rosszak a fényviszonyok, csekély az átlátszóság, nem annyira erőteljes a felmelegedés A két és fél évesre tervezett kísérletben, a zacskók 1995. novemberében történt kihelyezése után, 19%. áprilisa és 1998 júliusa között (a befagyott időpontokat kivéve) havonként mindkét helyről 2-2 szárat és levelet tartalmazó zacskót gyűjtöttünk be. A makroinvertebráta anyagot közvetlenül a mintavétel után kimosással nyertük és 4 %-os formaiinban rögzítettük. Először minden második havi mintát dolgoztunk feL A zacskók begyűjtésével párhuzamosan néhány alapvető vízkémiai paramétert is mértünk Hydrolog 2100 típusú terepmüszenel. Az egy alkalommal begyűjtött 2-2 szárat és levelet tartalmazó zacskókban talált egyedek számát átlagoltuk és nagyobb taxonok, valamint táplálkozási guildek szerint csoportosítottuk (aprítók: shredders, legelőborotválók: grazer-serapers, aktív gyűjtögetők: collector-gatherers, ragadozók: predators és egyéb). Az egyéb kategóriába kerültek a parazita, a kis egyedszámban előforduló, bizonytalan besorolású fajok, továbbá a Cecidomyiidae család. A besorolást Moog, 1995 alapján végeztük el. Az átlagolással kapott zacskónkénti egyedszámokat visszaszámoltuk 1 gramm száraz anyagra. Eredmények és értékelésük A teljes állatanyag (1996. ápr., jún., aug , okt., dec., 1997 márc., ápr., jún., aug., okt., 1998. febr., ápr , jún , júl.) előzetes feldolgozása után a következő megállapításokat tehetjük: A két és fél éves vizsgálat során összesen 30 taxont mutattunk ki: Turbeliaria, Oligochaeta, 4 Hinidinoidea, 5 Gastropoda, 1 Isopoda, 2 Ephemeroptera, 1 Odonata, 3 Coleoptera, 4 Trichoptera, 5 Diptera, 1 Araneidea, Hydracarina, Oribatida (I. táblázat). A mintákban minden olyan állatcsoport képviseltette magát, amely folyamatosan képes a víz alatt élni (pl. a légzéshez nem szükséges a vízfelszínre jönnie). Az első évben az egyedszámok tavasztól nyárig növekedtek, majd ősztől csökkentek. A további években ez a tendencia nem mulatható ki, az egyedszámok sokkal kiegyenlítettebbek. Mig az első évben a zacskónkénti maximális egyedszám mindkét helyen meghaladta a 600-at, addig a későbbiekben alig érte el a 400-at. Ha az egyedszámokat 1 gramm szárazanyagra vonatkoztatva nézzük meg, egész más képet kapunk (2. ábra). A levél esetében mindkét mintavételi helyen jóval magasabb értékeket kaptunk. A görbék évenként mutatnak egy növekvő, majd egy csökkenő tendenciát, ami az 5. helyen kevésbé szabályos. A két hely esetében az éves csúcsok más-más időpontra esnek, de az egymást követő években növekvő értékeket mutatnak. A szár esetében a két hely között alig látunk különbséget, a görbék szinte teljesen együtt futnak. Az értékek nagyon alacsonyak, szúk tartományban ingadoznak. Az 1 grammra vonatkoztatott egyedszám mindvégig 5 alatt marad, míg a levélnél soha nem megy 5 alá. Feltételezhetően a levélen nagyobb számú, de kisebb méretű, míg a száron kisebb számú, de nagyobb méretű állat volt jelen Ezt az utólagos biomassza becslések támaszthatják alá. 2. ábra: A zacskónkénti átlagos egyedszám 1 gramm száraz anyagra visszaszámolva A zacskók kihelyezését követően elsősorban a Chironomidák általi gyors kolonizáció figyelhető meg. Az avas nádon előzetesen végzett vizsgálatok szerint (Varga. 1997) a Chironomidák legnagyobb részt a Chironominae és Orthocladiinae alcsaládba tartoztak Az Oribatidák nagyobb számú előfordulása is a kezdeti időszakhoz kötött, később szinte teljesen eltűntek.