Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

373 A szitakötők, mint az élőhelyi heterogenitás indikátorainak vizsgálata a Tisza-hullámtér Tiszabercel és Gávavencsellő közötti szakaszán Müller Z.\ Dévai Gy.', Miskolczi M.\ Kiss B.\ Tóth A.

2, Nagy S.\ Grigorszky L

3, Jakab T.

1 'KLTE Ökológiai Tanszéke, 4010. Debrecen, Pf.: 71. JKLTE Növénytani Tanszéke, 4010. Debrecen, Pf.: 14. 2KLTE Alkalmazott Ökológiai Tanszéke, 4010. Debrecen, Pf.: 22. Kivonat: A korábbi mtenziv kutatómunka folytatásaként 1998-99-ben rendszeresen végeztünk szitakötö-faunisztikai felméréseket a Tisza-hullámtér Tiszabercel és Gávavencsellő közötti, közel 15 km

2 területű szakaszán. A munka során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen változások következtek be az egyes vízterek állapotában a korábbi felmérések eredményeihez viszonyítva, ill milyen mértékűek a biotóp-léptékű és a habitat-léptékű különbségek. Eredményeink azt mutatták, hogy a túlzott és helytelen mértékű horgászati hasznosítás kedvezőtlen hatása bizonyos mérték után már a fauna-összetétel változása alapján is kimutatható. A szitakötőfajok előfordulási adatai világosan mutatják, hogy a habitat-szintű különbségek egy adott víztéren belül nagyobbak is lehetnek, mint a különböző típusú vízterek közötti különbségek. Kulcsszavak: Tisza-hullámtér, szitakötők, élőhely-minősítés, élőhelyi heterogenitás Bevezetés A Tisza-mente magterületként és zöld folyosóként (JUCN 1995, Gallé et al. 1995) fontos szerepet tölt be a fokozottan veszélyeztetett vizes élőhelyek megőrzésében tDavis 1994) és a biodiverzitás minél teljesebb fennmaradásában (

Decamps 1993, Franklin 1993) A Tisza-hullámtéren található különböző korú és feltöltődési (szukcessziós) állapotú holtmedrek, ill más változatos típusú és megjelenésű vízterek a természet-közeli állapotú vizes élőhelyek európai viszonylatban is ritka maradványai közé tartoznak. A szitakötők - mint taxocönózis - vizsgálatát indokolta, hogy kitűnő struktúr-indikátorok, így kiválóan alkalmasak a táj arculatának és élőhelyi sokféleségének jelzésére (Brinck 1955 in Corbel 1983, Corbel 1983). 1989-1990-ben a KTM és a „Környezetgazdálkodási kutatások" c. országos program, illetve 1996-ban a PHARE támogatásával folyó Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program keretében végzett intenzív odonatológiai kutatások mintaterülete a Tiszabercel és Gávavencsellő közötti mindkét oldali Tisza-hullámtér volt. A korábbi intenzív kutatómunka folytatásaként 1998-ban rendszeresen végeztünk faunisztikai felméréseket a területen A monitorozás alapelveit (Ambrus et al. 1997) szem előtt tartva vizsgáltuk mindazokat a víztereket, ill. egyes vízterek esetében ugyanazon mintavételi helyszíneket, amelyeket a korábbi kutatások érintettek A munka során elsősorban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen változások következtek be az egyes vízterek állapotában az odonatológiai felmérések eredményei alapján, ill. milyen mértékűek a biotop-léptékű és a habitat-léptékű különbségek. A vizsgálati terület jellemzése A Tisza mindkét partján fekvő, Tiszabercel és Gávavencsellő települések közigazgatási területéhez tartozó hullámtérrészlet Északkelet-Magyarországon, a Bodrogköz-Tisza hullámtéren fekszik. Felszínének Balti tengerszint feletti magassága 94-102 m közötti. Hossza a Tisza vonalát követve (folyam-km szerint) 10 km, területe mintegy 15 km

3 (Dévai és Miskolczi 1997). A XIX. század második felében lezajlott folyószabályozási munkálatok során a területen négy mesterséges holtmedret (Oláh-zugi HoltTisza, Marót-zugi Holt-Tisza, Remete-zugi Holt-Tisza, Kacsa-tó) alakítottak ki (Dévai és Müller 1998). Ezek mellett a területen még három felületét és vízforgalmi sajátosságait tekintve - jelentősebb állóvíz jellegű víztér található A Mocsolya és a Szakadás túlnyomórészt természetes úton kialakult hullámtéri mélyedésben található, míg az Ó-füzesi anyaggödrök az árvízvédelmi töltés hullámtéri oldala mentén elhelyezkedő anyagnyerő helyek felhagyása után keletkeztek. A vizsgált hullámtér-részen kapcsolódik a Tiszához a Lónyai-főcsatoma. A hullámtéren nem kizárólag a területi gyűjtés módszerét választottuk, hanem kutatási céljainknak megfelelően a terület hét jelentősebb állóvizét, ill. két vízfolyását külön is kijelöltük vizsgálati területként. Emellett a hullámtér két egymáshoz nagyon közel fekvő, de különböző típusú vízterén - a Marót-zugi Holt-Tiszán és a Mocsolyán - külön vizsgáltuk a korábbi kutatások által érintett, különböző típusú habitatnak tekinthető mintavételi helyeket. A Marót-zugi I lolt-Tisza esetében négy mintavételi helyszínt vizsgáltunk. Ezek közül egy esett a holtmeder viszonylag érintetlen belső ívére, a víztér felső, elmocsarasodó vége közelében (,A *); három pedig a horgászatilag erősen hasznosított külső ívre. Az utóbbiakból egy található a morotva felső harmadának lapos partja melletti, de a meder felé hirtelen mélyülő, horgászatilag mérsékelten hasznosított szakaszán („B"), egy a morotva középső harmadának lapos és a meder felé is enyhén lejtó partszakaszán („C"), amely horgászatilag a legintenzívebben hasznosított (a degradált horgászhelyek szinte összeérnek ezen a szakaszon); egy pedig a morotva alsó harmadának magas és a meder felé is hirtelen mélyülő, horgászatilag szintén intenzíven hasznosított partszakaszán („D")A Mocsolya esetében három mintavételi helyszint vizsgáltunk. Ezek közül egy esett a nagyobb kiterjedésű és mélyebb keleti-medencének arra a részére, ahol a főleg alámerült (részben felszínen kiterülő levelű) hínárral dúsan benőtt nyíltvíz és a mocsári növényzet találkozik (,,A"); egy a nyugati-medence déli részének közepes mélységű és kisebb nyíltvizes foltokkal tarkított mocsári növényállományaira („B"), egy pedig a nyugati-medence északi részének legsekélyebb, s gyakorlatilag teljesen öszszefilggő mocsári növényállományokkal borított részére („C"). Meg kell jegyeznünk, hogy 1998 nyarának elején az egész hullámtér-öblözetet elöntötte a Tisza árvize, az így kialakult magas vízállás az éppen felnövő mocsári növényzetet erősen visszavetette. Ennek következtében ebben a vegetációpenódusban a Mocsolya B mintavételi helyszíne - habitusát tekintve - a Mocsolya A helyszínéhez volt hasonló, míg a Mocsolya C helyszínének a korábbi években gyakorlatilag teljesen összefüggő mocsári növényzetét hínárral dúsan benőtt nyíltvizes foltok tarkították. A hullámtéren intenzív növénytermesztés (főként kukorica és napraforgó) és erdőgazdasági tevékenység folyik A legelők nagyobb részét állandóan legeltetik vagy rendszeresen kaszálják. A holtmedrek fő hasznosítási formája a horgászat, intenzív évenkénti haltelepítéssel. Gyűjtési időpontok, gyűjtési és feldolgozási módszerek A vizsgált területen 1998-ban rendszeresen végeztünk faunisztikai felméréseket (1998. május 09-15., május 27-29., június 09-11., június 29-július 02., augusztus 03-07., augusztus 11-12., szeptember 24-25., október 27-28.), annak érdekében, hogy az eltérő fenológiai sajátosságú fajok repülési ideje és a felmérések időpontja között átfedés legyen. Az 1998. évi adatokat kiegészítettük az 1999. májusában és júniusában (május 11-12., május 18-19., május 26-27., június 01-02.) végzett felmérések eredményeivel. A felmérések során imágókat, exuviumokat és lárvákat egyaránt gyűjtöttünk, egyeléses módszerrel. A gyűjtési eredmények mellett az. imágókra vonatkozó megfigyelési adatokat is figyelembe vettük a kiértékelésnél. A szitakötők imágóit acélkeretes hálóval, az exuviumokat kézi egyeléssel, a lárvákat a limnológiában használatos ú.n. kotróhálóval gyűjtöttük. Az. imágókat, exuviumokat és lárvákat a gyűjtés után 70 %-os etil-alkoholban tartósítottuk. A rendszeres vizsgálatok lehetővé tették, hogy megbízhatóan elvégezzük az egyes vízterek, ill. az egész hullámtér odonatológiai szempontú minősítését (Dévai és Miskolczi 1987). Az egyes élőhelyek, ill. habitatok hasonlóságát Jaccard hasonlósági függvénye, valamint Rogers és Tanimoto hasonlósági függvénye alapján számítottuk. A hierarchikus osztályozást a teljes lánc (complete linkage) módszerrel végeztük (Podani 1997). A vízterek és a mintavételi helyek osztályozását elvégeztük az Anisoptera és a Zygoptera alrend adatai alapján külön-külön is, annak érdekében, hogy vizsgáljuk az eltérő repülési képességeikből adódó különbségeket. A statisztikai elemzéseket az SPSS/PC 8.0 for Windows programcsomag segítségével végeztük. Eredmények A Tiszabercel és Gávavencsellő közötti, a Tisza mindkét partján fekvő hullámtérről a felmérések eredményeként összesen 34 szitakötöfajt (14 Zygoptera + 20 Anisoptera) sikerült kimutatnunk (ami a teljes hazai faunalista 52 %-a). Az UTM rendszerű 10 x 10 km-es hálótérkép szerinti országos elö-