Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
4. szám - Deák Antal András: Két nemzet büszkesége: Mikoviny Sámuel (1700–1750)
267 csarak lecsapolására ... egyet pedig Tatától a: almási malmokig". A "Canalis molaris et derivatorius"-t (Malom- és levezető csatornát, ma Altalér) mindkét fél számára "fa és más dolgok szállítására" is szánták. Arra a pontra, ahol a lecsapoló csatorna a postautat keresztezte, Mikoviny egy cölöpökre épített kőhidat építtetett. A mocsarat, amelybe az ember kölesig süllyedt, s amelyben a marha eldőlt, Mikoviny az alábbi terv szerint csapolta le: 1. Kiszélesittette és kimélyíttette a tatai tó vizét levezető már meglévő vízfolyás, az Altalér medrét, mely ezáltal kalló malom hajtására és faúsztatásra lett alkalmas. 2. A mocsár vizének lefolyását gátló, a „nagy gát"-ba („Der grosse Damm" - valószínűleg római kori úttöltés) épült zsilipeket és malmot leromboltatta. • 3. Naszálytól indítva a mocsarat ketté szelő lecsapoló csatornát ásatott a Dunába A mocsarat lecsapoló csatorna, melynek partját ma öreg fűzfák őr/ik, még létezik, bár szerepét átvette egy újabban ásott, tévesen „Mikoviny árká"-nak nevezett csatorna Tervrajzának feliratai megőrizték a 300 évvel ezelőtti Tata környéki állapotokat: a "Kis Fórás"-1, "Magad Fórás"-1 és a "Fényes Forás"-1, két közutat, az almási Duna-parton fürdőt, Szőny előtt Brigétio romjait, s táborát, amelyhez a Tatáról induló "aquaeductus", vízvezeték futott. A „régész" és hévíz-kutató I Ia már egyszer úgyis a helyszínen jár, feladatai közé felvették az almási melegforrások megvizsgálását. 5 fólió oldalas jelentésben számolt be észrevételeiről 7, amelyhez egy térképet mellékelt 8 (26,5 * 40,5 cm). A térkép felirata: „Almás azon környékének térképe, melyen a melegfürdő-források találhatók. A. Az egykori régi fürdő fí. Egy régi pompás fiirdőépiilet romjai C. Templom v D. Vendéglő E. Malmok 1 0 F. Malomgát, mely a vizet visszatartja, és a G mocsarat létrehozza H. A mocsár szélén és a mocsárban található számos hévízforrás I. Köböl épült mészárszék K. Szérűskert" Aláírás: .felmérte és rajzolta S. Mikoviny" (Dátum hiányzik, de a hozzá tartozó iratok iktatásának idejéből lehet következtetni arra, hogy 1746-ban készült.) A parancs szerint megfelelő gonddal szemrevételezte a fürdót, és úgy találta, hogy az rossz állapotban van, vize pedig „nem különösen meleg". Bár nem feladata, hogy a fürdő vizének tulajdonságait megvizsgálja, azért elmondja, hogy már a régiek is nagyra becsülték a természetnek ezen jótékony adományát A legöregebb lakosoktól megtudta, hogy bár csak silány deszkafallal és tetővel építették, sokak testi bajaikban gyógyulást nyertek általa „Nem messze innen" egy régi fürdőnek a romjait is felfedezte. Alaposabb vizsgálódás után kiderült, hogy egy „pompás" lürdöépület maradványaira bukkant. Maga a fürdő hossza és szélessége 3 öl volt. E mellett egy másik, ugyancsak „pompás" fürdőépület alapjait is megtalálta. A téglák és a habarcs alapján úgy találta, hogy egy másfélezeréves római építménnyel van dolga Korábbi olvasmányaiból már tudta, hogy ezen a vidéken sok nevezetes római telep és város létezett Szőnynél Brigétio, Neszmély és Süttő között Azaon, Kömyénél Florians Az. épületek szerkezetéből arra következtetett, hogy a vizet nem melegítették, tehát az hajdan megfelelő hőmérséklettel fakadt. Ebből arra következtetett, hogy talán azért váltak hidegebbé, mert elhanyagolták őket, vagy mert az évszázadok alatt földalatti útjaik és összeköttetéseik megváltoztak. A mocsárban viszont felfedezte, hogy helyeként füstként pára gomolyog fel, és a hideg vízben meleg források fakadnak. Ezek bő7 MOL Batthyány Lt. T 1 No 565. 1746. 8 Mérete: 26,5x40,5 cm, német nyelvű, tf ' Az eredeti szöveg szerint „templomok" (Die Kirchen) 1 0 A malomépületek elhanyagolt állapotban, pusztuló tetővel ugyan, de még állnak. vizűek, és sokkal melegebbek, mint a régi fürdőnél fakadóak. A források vízében fekete nyálkát talált, és amerre folyt, fehér lerakódás mutatta útját. Jelentését azzal fejezi be, hogy jelentős költségek nélkül itt a „legjobb és a leghasznosabb gyógyfürdőt" lehetne létrehozni 1 1. A „Condttiones " kezdetű német nyelvű előterjesztésében tervei között első helyen említi a múlt emlékeinek kutatását „Szeretné a múltat feltárni, különösen Magyarországnak azt a részét, mely valaha Pannóniához és Dáciához tartozott, melyet a régi rómaiak úgy felvirágoztattak, bennük számos jeles kolóniái és várost alapítottak, és hatalmas müvekel hoztak létre, ezek romjai, nyomai és emlékei a mai napig fennállnak, melyeket mindezideig senki rendesen föl nem derített ... Pontosabb felmérés, mérlegelés után a régi római és görög írók leírása alapján fel kell tárni és deríteni, hogy hol, milyen város vagy település volt korábban, milyen volt annak a fekvése, mely előnyei voltak, mi célból építették az egyes müveket, és mire használták azokat. Lehetőségei szerint Magyarország más részeiben is meg akarja figyelni ezeket, nem feledkezve meg a szarmata, gót és hun régiségekről sem..." A víziút-tervező A Habsburg bir<xlalmat a szakadatlan háborúk gazdaságilag visszavetették. Míg Anglia, Hollandia, Franciaország gyarmataik kifosztása és merkantilista gazdaságpolitikájuknak köszönhetően gazdaságukat felvirágoztatták : a manufaktúrákat és a kereskedelmet támogatták, kiépítették szárazföldi és vízi útjaikat, addig a Habsburg birodalom minden erejét a háborúk kötötték le. Ennek következtében útjai, hidjai leromlottak, Magyarország háborúk dúlta részein pedig szinte teljesen megsemmisültek. Bécs fel szeretett volna vetélytársai mellé zárkózni. Fontos lett volna számára saját iparának támogatására is, hogy az erdélyi nyersanyagok, alföldi élelmiszerek megbízható úton s olcsón jussanak el részben Bécsbe, részben a Balkánra és az Adriára A kor szemléletének megfelelően a Kincstár több pénzt csak a nyereséges külkereskedelemtől remélt Ezért támogatta a külkereskedelmet, és mindazt, amitől annak fellendülését remélte - elsősorban az olcsó víziút-építést. Ez irányú rendelkezéseit alapvetően a Kincstár szempontjait szem előtt tartó merkantilista, helyesebben: kameralista politikája határozta meg. Ennek szellemében kapott utasítást Mikoviny, hogy készítsen tervet egy kelet-nyugati irányú hajózó csatornára. Ö gondosan szemrevételezte a Duna-Tisza-közét, felmérte a Kis-Balatont és a Balatont, amelyen mélységméréseket is végzett. 1744-ben készült el a Tisza-Duna-SióBalaton-Dráva csatorna terve. Ez a lerövidített, olcsó kelet-nyugat irányú vízi út a török utáni Magyarország gazdasági fellendülését is magával hozta volna. Álom maradt azonban, amelyet a reformkoron át a XX. század közepéig szüntelen dédelgettek, terveztek, de még csak a Dunát a Tiszával összekötő szakasza sem készült el. A térképész Bél Mátyáshoz írt fiktív levelének, az Jípistolá"-nak bevezetőjében megfogalmazta, hogy két tényező motiválta az ország vármegyénként való feltérképezésére. Elhatározását alapvetően Bél Mátyás „sürgető kérésének" tulajdonítja, amit megerősített „a geográfusok felfoghatatlan restsége avagy tudatlanság, mely által egyrészt idegen országokat, másrészt ezt a mindkettőnk számára oly drága hazát eltorzították. Az égnek és Földnek helyzeté" Az. Udvari Kamara egy Torkos Sámuel nevű „vegyész"-szel is megvizsgáltatta a vizet, aki negatív véleményt adott a víz gyógy jellegét illetően. Az almási ftlrdök helyreállításának gondolatát elvetették (Mol Batthyány LtTl No 565. )
