Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

4. szám - Deák Antal András: Két nemzet büszkesége: Mikoviny Sámuel (1700–1750)

268 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 4. SZ. vei ugyanis annyira ellentétes térképeket adtak ki, hogy ha itt-ott valami ismert helységnév nem fordulna elő, könnyen azt hihetné az ember, hogy más Nap sütött le rájuk, mint ránk ". Természetesen, nem volt azért ennyire sötét a kép, csakhát így próbálta azok előtt, akik a pénzt adták a munkája fontosságát kihangsúlyozni. Hasonló módon érvelt előtte L. F. Marsigli vagy munkatársa és barátja, Fabricius Kovács János is. Fabricius, aki az első magyar nyelvű térkép rajzolója, és az első magyar nyelvű statisztika írója volt, a nagyon szép .Dunán innen - Dunán túl" feliratú kéziratos térképének bal sarkában szinte ugyanezen szavakkal érvel: „A geográfusok számtalan felületessége ezt az oly tides hazát sok-sok térképen beszennyezte, amikor az ég és a Nap állásának ellentmondó fekvést agyaltak ki számára, s ha csak a mindenki által ismert települések nevei nem segítettek volna a tájékozódásban, azt gondolhattam volna, hogy a Földnek nem is ezen a tájain járok. Azért, hogy ez az állapot megszűnjön, az oly fájón hiányzó Mikoviny kollégámmal huszonöt évvel ezelőtt - talán nem tévedek sokat - az együtt kezdett munkának a folytatását illendőnek ítélem..." Mikoviny három írásában ismertette térképező tevékenységének elvi alapjait. Ezek az írások, az „ Epistola " (Fiktív levél Bél Mátyáshoz), Monitio (Irányelvek a térképkészítéshez), és a Monitum II. (Irányelvek a térképkészítéshez II.) Mindhárom megjelent Bél Mátyás vármegye-leírásaiban. Kézírásban maradt fenn egy ugyancsak ebbe a sorba illő, kb. 1748-ból származó „Conditiones ..." (Feltételek ...) kezdetű írása, amely egy, a császárhoz benyújtott folyamodvány, melyben Magyarország topográfiai térképének elkészítésére tett javaslatot. Ha a megbízást megkapta volna, nekünk lett volna a világon először topográfiai térképünk. (így a franciák elvitték a pálmát, akik húsz évvel később készítették el a magukét). Az udvar hallgatását nehéz észérvvel magyarázni. Hiszen egy topográfiai térkép haszna a kameralista államvezetés számára összehasonlíthatatlanul nagyobb lett volna, mint a felmérések és a térképek elkészítésének költsége. Talán féltékenység miatt bukott meg a terv, miként később a Lánchíd építésének engedélyezése elé is ilyen okból gördítettek akadályokat. Sértette ugyanis az osztrákok nemzeti önérzetét, hogy Buda és Pest között előbb lesz állandó hid, mint a birodalom központjában ... A topográfiai térkép elkészítésére tehát nem kapott megbízást. Megvalósította azonban azt, amit „ belső indíttatásból, igazi hazaszeretetből" elhatározott - miként íija a Conditiones-ben -, hogy hazája javára az egész Magyar Királyságot geometriailag fölméri, azt csillagászati észlelések útján rögzíti, és valamennyi megyéről pontos térképet készít..." A Helytartótanács 1732. november 12-én kiadott rendeletében megparancsolta a vármegyéknek, hogy Miko\iny térképező munkáját segítsék, támogassák. Mikoviny 1735-től Selmecbányái bányamémöki és tanári tevékenysége mellett a nyári hónapokban egy-két tanítványa kíséretében háromszögek hálójába fogta az ország egyes vármegyéit. A háromszögelésnél még az iránytűt is segítségül hívta - különösen a nehezebben megközelíthető és belátható területek esetében nőtt meg a jelentősége, amikor is az iránytű által mutatott szögeltérések alapján számolt. Az iránytű nélkülözhetetlen eszköz volt számára a folyók útjának feltérképezésénél. Felszerelését kiegészítette egy pontos óra. A szabadon sodródó csónakban ülve mérte az, irányváltozásokat, és az egy bizonyos irányban való haladás idejét - miután már ismerte a folyó átlagsebességét - ki tudta számítani a megtett utat, s az eredményeket otthon térképre vitte. Ily módon, saját megfogalmazása szerint, térképei négy alapon nyugodtak: asztronómiai, geometriai, magnetikus és hidrogrália alapon. A gazdag vízhálózatú Magyarország térképén a folyók útjának helyes ábrázolása meghatározó jelentőségű volt. DEÁK ANTAL ANDRÁS 1970-ben szerzett oklevelet az ELTE-n 19 technika-történet. Részletesebben lásd: HU Valamennyi mérését bizonyos rendszerességgel végzett csillagászati helymeghatározással ellenőrizte Az ehhez szükséges kvadráns megvásárlására nem volt pénze, ezért azt maga készítette. Nem kis büszkeséggel írja le F.pistola-jában, hogyan is fabrikálta fontos műszerét. A vele való munkát egyik térképének sarkában meg is örökítette. A polihisztor Már az elmondottak is univerzális tehetséget sejtetnek. Valójában az ő életműve sokkal sokrétűbb, sokszínűbb volt. Mint matematikus elméleti munkát írt a kör négyszögesítésének akkor sokat vitatott problémájáról, és bebizonyította, hogy ez matematikai képtelenség. Nagy tiszteletnek örvendett, mint a „Bergscola", a Selmeci Bányatisztképző Intézet alapító tanára (1735) Mint bányatechnikus 1729-től fordult meg Selmecbányán, ahol a bánya működéséhez, gépeinek hajtásához szükséges víz előteremtésére egy víztározó rendszert tervezett és építtetett meg, amely 60 km hosszú viztelfogóból, csatornarendszerből és 16 tóból állt. 7 millió m

3 víz tárolására volt alkalmas. 1905-ig biztosította a bányák számára a szükséges vízi energiát. A. területet az UNESCO 1995-ben a világörökség részének nyilvánította. 1743-ban két új találmányát készítette el, és nyújtotta be: a hidraulikus prés és a lépcsőzetes vízhajtású zúzómű terveit A budai királyi palota építésénél, mint gyakorlott vár-, út- és hídépítő mester építőmérnökként is fontos feladatot kapott. Felesége leveléből tudjuk, hogy „ 1749ben a budai királyi palota építésének igazgatójává és tervező mérnökévé neveztetett ki, melvnek alapjai, sőt már egy része el is készült ... "(1750). A birtokosoknak, az Udvari Kamarának, a kincstárnak és a bányatulajdonosoknak sok hasznot hozó beruházásaiért, gondolhatnánk, nagy erkölcsi és anyagi megbecsülésnek örvendett. Nem így volt. Ez még nem a kapitalizmus korszaka, amikor a műszaki elit fontosabb helyre kerül a társadalmi hierarchiában. Munkájának hivatalos megbecsüléséről képet kapunk a hodntschi és a rossgrundi tavak megépítését követően írt panaszos leveléből: „... legfontosabb kötelességemhez híven, az ügyben sem áldozatot, sem fáradságot nem kímélve ezeket a víztározókat gondosan és alaposan, mégis gazdaságosan megterveztem és megépítettem, az építkezésnél felmerülő valamennyi gond és nehézség megoldásában részt vettem. Mivel pedig ennél az építkezésnél alkalmazott és nekem beosztott - szám szerint nyolc - hivatalnok az építkezés kasszájából hetente annak rendje-módja szerint megkapta bérét és járandóságát, csak én, aki pedig igazgatóként és legfontosabb személyként dolgoztam, én, aki mindent megterveztem, elrendeztem, és akinek minden hiányosságért felelnem kellett, a fizetési listáról lemaradtam, mondván, hogy fizetett alkalmazott vagyok. Ugyanakkor az emiitett kollégáim, akik többnyire ugyancsak fizetett kamarai hivatalnokok voltak, ennél a munkánál megszolgált külön járandóságukat mindettől függetlenül megkapták..." Az ő jutalma - miként ez idő tájt a vízmérnököké általában - a korai halál volt. Márciusban „legfelsőbb utasításra" a fenyegető árvíztől kellett Trencsén városát megvédenie. Az esőben, sárban megfázott, valószínűleg tüdőgyulladást kapott, és hat napos betegség után ... 1750. március 23-án a földi életet az örök élettel felcserélte panaszolja felesége - engem pedig itt hagyott két fiammal a legkétségbeejtőbb özvegységben és árvaságban..." Most, 2000-ben, 250 év múltán, özvegye akkori gyászát is átérezve tisztelettel emlékezik meg a szlovák nép róla. Emlékülés, és kiállítás keretében a budai várban, amelynek megújításán ő is dolgozott, az ő „cara patria"-ja, a „dulcis Pannónia" - Magyarország is. A kézirat beérkezett: 2000. március 21. l-tól a Duna-Múzeum munkatársa. Kutatási területe a XVIII-XIX. századi ológiai Közlöny 2000 2. sz. 77. o.