Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: Újabb paleo-hidrogeológiai vizsgálatok a Központi- és a Keleti Gerecsében

213 3.2. A Juh-állási hévforrástó vízföldtani adottságai Az Epöl község közelében felhalmozódott édesvízi mészkő a kelet-gerecsei hévforrás tevékenységnek az egyik bizonyítéka, amely ezen a hegységrészen az alsó pleisztocénben lezajlott. Az édesvízi mészkő a Nagy-szikla Kis-szikla északnyugat-délkelet irányú gerinc-vonulatán települ, és elterjedése morfológiai alapon jól körülhatárolható. Az édesvízi mészkő a fö tektonikai irányokkal egyezően keletkezett. Északnyugat-délkelet irányú kiterjedése kb 1100 m, szélessége pedig változó, mert délkeleti részén csak 100-150 m, míg északnyugaton már 300-400 m-ben adható meg, tehát jelentősen kiszélesedik. Legnagyobb vastagsága 5-6 m. így az e helyen fakadó hévforrások északnyugat-délkelet irányú, változó szélességű és kisebb vastagságú édesvízi mészkövet hoztak létre. Az édesvízi mészkő kifejlődése alapján tavi-mocsári típusú. A kedvezőtlen feltártsági adottságok miatt a hévforrástóban keletkezett mészanyagnak csak a peremi és legfelső záró rétegei vizsgálhatók, amelyek növényi életnyomokban rendkívül gazdagok. Ezért a hévforrástó partja mentén a sekély víz igen gazdag volt növényzetben, továbbá a tó a karbonát-képződés záró szakaszában elmocsarosodott, és így annak nagy részét már zárt növényzet borította. A hévforrások a Bajna-Epöli vízfolyás tektonrkailag előre jelzett északnyugat-délkelet irányú völgyében fakadtak a kis- sziklai dachsteini mészkő előterében kialakult eróziós geneükájú sekély mélységű tóban Az édesvízi mészkő jelenlegi települési viszonyait tanulmányozva megállapítható, hogy az legmagasabb helyzetben a Kis-szikla északnyugati előterében található kb. 250 mBf-es szinten. Innen északnyugat felé magassága csökken a 225 m-es szintre, jelezve azt, hogy a képződése utáni tektonikai mozgások az egykori mészkő testet kisebb egységekre tagolták. Továbbá, az így keletkezett kisebb mészkő testek különböző mértékben elmozdultak eredeti helyzetükből, és egymáshoz képest különböző magasságba kerültek. Ezért a mészkő felszínében ma már több, mint 25 m-es magasságkülönbség mutatható ki. Ez azzal magyarázható, hogy a Kis-szikla dachsteini mészkőröge környezetéhez képest gyorsabban emelkedett, amelynek hatására a mészkő test délkeleti része emelkedett meg legjobban kibillenve ezzel északnyugati irányba. A mészkőtest a jelenlegi települési adottságok alapján több kisebb egységre tagolható: a ) Kis- sziklai egységként különíthető el az édesvízi mészkő test, amely a dachsteini mészkő kibukkanás északnyugati előterében helyezkedik el. Ez a mészkő a hévforrástónak egy 100-150 m szélességű és északnyugat-délkelet irányú kb. 3-400 m hosszúságú keskenyebb ágában keletkezett. Legmagasabb felszíne 150 mBf-ben adható meg. b.) Juh-állási egységként különítettük el azt a mészkövet, amely a hévforrástónak azon részén keletkezett, ahol 300-400 m-re kiszélesedik. A tónak ebben a részében képződött mész-anyag utólag a tektonikai mozgások révén még két további kisebb egységre tagolódott. Megkülönböztethető a magassági adottságaik alapján egy északkeleti és egy délnyugati alegység. Az északkeleti alegységhez tartozó (2/a. jelű rész) részen a mészkő felszíne a kibillenésnek megfelelően lejt északnyugati irányba s magassága a 245 mBf-i szintről 225 m-re csökken, míg a délnyugati alegység mészköve (2/b jelű rész) ettől elvetve elkülönülten mélyebb helyzetben kb. 230 mBf-i szinten fordul elő. A két alegység között egy északnyugat-délkelet irányú vető valószínűsíthető. A vizsgált és tárgyalt juh-állási mészkő alatt a Bajna-Epöli vízfolyás völgyében a lejtőkön kisebb-nagyobb mészkő-blokkok találhatók, sőt egyesek a völgytalp peremi részén is megfigyelhetők. Ezeket korábban a lejtőn lefolyó forrásvizekből képződött, egymás alatt sorakozó tetarátáknak írták le. E nagyszámú mészkőblokk részletes vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy ezeknél nem mutathatók ki a lejtői tetarátás keletkezésre jellemző rétegzettségi adottságok. Kifejlődésük teljesen megegyezik a gerincen települő tavi mészkőtípussal. Ezért ezek az előfordulásnak a lejtőn lecsúszott részeinek, tömbjeinek tekinthetők. Tehát itt az erózióbázison feltörő hévforrások a környeztükben végbement felszínfejlődési folyamatok hatására nem fejlődtek át erózióbázis feletti hévforrás típusba, hanem elapadtak. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy a hévforrástó életének befejező szakaszában teljesen elmocsarasodva szűnt meg, mert környezetében olyan vízföldtani változások következtek be, amelyek kiváltottak Keleti-Gerecsének e jelentős alsó pleisztocén forrásának teljes és végleges megszűnését. 4. Megállapítások - következtetések 4.1. Mindhárom egykori hévforrástónál közvetlen közelben a felszínen megtalálhatók azok a hévíztartó és vízvezető mezozóos karbonátos kőzetek (mészkő), amelyekből a hévforrások a felszínre léptek. Ezért e hévforrások a gerecsei termálkarszton belül olyan forrástípust képviselnek, ahol a hévíz és víztartó kőzete között a közvetlen kapcsolatot egyértelműen kimutatható, ellentétben azokkal az egykori hévforrásokkal, ahol ezeknél ez nem tapasztalható, mert a víztartó karbonátos kőzetek környezetükben a felszínen nem ismeretesek. 4.2. Az édesvízi mészkövek rétegzettségi adottságai alapján megállapítható volt, hogy mind a három vizsgált előfordulás olyan sekély mélységű tóban keletkezett, amelyeket fenékforrások tápláltak. A tavak növényvilága igen gazdag volt, amely a keletkezett mészkövek kifejlődéséből is szemléletesen látható 4.3. A tárgyalt édesvízi mészkő előfordulásoknál - külföldi tapasztalatok alapján - részletesen vizsgáltuk a mészkiválás ütemére ritmusosságára és sebességére utaló jelenségeket. Azt tapasztaltuk, hogy a hévforrásoknál a mészkiválás általában dinamikus és gyors volt. így a kivált mészköveknél földtanilag rövid idő alatt zajlott le az egyes előfordulások felhalmozódása. Az észlelt jelenségek alapján e sekély hévforrástavakban kisebb vastagságú mészanyag felhalmozódásának időtartamát 3000-5000 évre becsülhetjük. Ezt a becsült időtartamot a recens mészkő-képződéssel kapcsolatos konkrét mérések is alátámasztják. Ebből általánosságban levonható az a vízföldtani következtetés, hogy a hévforrások mészképző fázisa földtani értelemben csak rövid ideig tartott és ezeknek záró szakaszához kapcsolódnak. Vagyis a hévforrások keletkezésük, működésük, majd e'M^wk folyamában a