Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: Újabb paleo-hidrogeológiai vizsgálatok a Központi- és a Keleti Gerecsében

212 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 4. SZ. A genncen legmagasabban, 334 m tszf-i szinten a Poc­kő-i előfordulás található, ahol az egykori hévforrás mű­ködést egy kb. 1 m 3-es édesvízi mészkő tömb igazolja. A feküben mésszel cementált kavics figyelhető meg. E kis mészkő előfordulástól északra a lapos széles gerincen kb. 295 mBf-i magasságban jelenik meg a vizsgált mészkő, a­mely kb. 250-es szintig rendszerint kisebb-nagyobb töm­bökben tanulmányozható a felszínen. A genncen a mész­kő felszíni kibukkanásokban kb. 500 m hosszúságban és 250 m szélességben nyomozható. Ezért a jelentős felszíni elteijedése miatt került sor kőzetanyagának tájékoztató jellegű megkutatására. Továbbá gázvezeték fektetéssel kapcsolatos földmunkák is feltárták az édesvízi mészkö­vet érdekes adatokat szolgáltatva. A felszín fokozatosan lejt a Duna irányába, és ezt a mészkő is követi, jelezve azt, hogy a tektonikai mozgások egyenlőtlenül megemelték- és északi irányba eredeti hely­zetéből kibillentették, és ezért alakult ki a mészkő test fel­ső és alsó vége közötti jelentős magasságkülönbség. A megfigyelések és vizsgálatok szerint tavi típusú mészkő, és kétféle változata mutatható ki. Egyik része kemény, tömött, a másik része pedig, likacsos, növényi é­letnyomokban gazdag kifejlődésű. A közelmúltban végzett feltárási munkálatok szennt a mészkő kis vastagságú, az 1-3 m-t nem haladja meg A kis mészkő-vastagság azt bizonyítja, hogy az itt feltörő hévforrások nagyobb kiteijedésű sekély tóban törtek fel a pliocénben, és ebben halmozták fel karbonát-anyagukat. A kutatási munkálatok azt is jelezték, hogy e kis vastagsá­gú mészkő a keletkezése utáni felszín-fejlődési folyama­tok hatására kisebb-nagyobb tömbökre töredezett, és e­zek eredeti helyzetükből is kimozdultak, szétcsúsztak, ill. a lejtőkön lecsúsztak. A vizsgálatok azt is kimutatták még, hogy az öreg-he­gyeki alsó és cseresznyés- völgyi édesvízi mészkövek nem tekinthetők önálló előfordulásoknak, mert nem má­sok, mint az előzőekben tárgyalt mészkőtestről letörede­zett, és a lejtőkön különböző távolságokra lecsúszott blokkok. Ennek megfelelően Lábatlan községtől délre a mai erózióbázis irányába csökken magassággal csak há­rom (335, 290, 230 mBf.) egymás alatti hévforrásműkö­dés és forrásmészkő képződés igazolható. 3. A Kelet-gerecsei Juh-állás-i alsó pleisztocén hév­forrástó vizsgálata Nyersanyag-kutatási szempontok miatt indokoltnak láttuk a kelet-gerecsei jelentősebb és érdekesebb előfordu­lások újravizsgálatát is elvégezni. Ennek keretében keres­tük fel és végeztünk helyszíni megfigyeléseket az Epöl község közelében található Juh-állás-i édesvízi mészkő előfordulásnál, többek között, ahol az alsó pleisztocénban feltörő hévforrások jelentős mennyiségű mész-anyagot halmoztak fel. E kutatások keretében még azokat mész­kőtömböket is részletesen megvizsgáltuk, amelyek a völgyoldalban települnek. Ezeket korábban lejtői tetarátás kifejlődésű édesvízi mészkőként írták le. 3.1. Az édesvízi mészkő előfordulás környékének földtani felépítése A vizsgált terület Epöl község közelében, attól észak­keletre található. A mészkő előfordulást, a Bajna-Epöli vízfolyás meredek oldalú völgye határolja három oldalról (5. ábra), míg délkeleti irányba kapcsolódik egy több km hosszúságú északnyugat-délkelet irányú mezozóos rög­vonulathoz, amelynek legkiemelkedőbb pontja az érdekes látványt nyújtó Nagy-szikla nevű, 315 mBf-i magasságú felső-triász kon karbonátos kőzetkibukkanás. E rögsor a Szomor-Bajna-Máriahalom-Sárisáp községek közt kiala­kult északnyugat-délkelet irányú, egymással párhuzamos, völgyekkel elválasztott három rögvonulat középső tagja. 5. ábra. A Juh-állási alsó-pleisztocén hévforrástó helyszínrajza a kivált édesvízi mészJiő egységek feltüntetésével 1. Kis sziklái egység, 2. Juh-állási egység, 2/a, Északkeleti alegység, 2/b. Délnyugati alegység, 3. Lecsúszott édesvízi mészkő blokkok, 4. Vízvezetó dachsteini mészkő, 5. Oligocén homokkő. Miután az édesvízi mészkő a nagy-sziklai rögsorhoz szervesen kapcsolódik környezetében is jelentős elterje­désben megtalálhatók a felszínen a mezozóos karbonátos kőzetek. Az itt előforduló felső triász mészkövet a vetők több, kisebb különböző magasságra kiemelt rögre tagol­ják. Legmélyebb helyzetben a Bajna-Epöli vízfolyás köze­lében fordul elő, ahol a dachsteini mészkövet egy felha­gyott kőbánya tálja fel. Az édesvízi mészkő előfordulás északkeleti részén a völgyoldalban felszínre bukkan az alsó oligocén homok­kő is. Ennek anyagát ma is működő kőbányában lehet ta­nulmányozni. A felszínen uralkodó kőzetféleség a lösz, a­mely kisebb-nagyobb vastagságban mindenütt megtalálha­tó, elfedve és letakarva az idősebb kőzetféleségeket. A lejtőkön helyenként a Bajna-Epöü vízfolyás kavicsanya­ga is megfigyelhető. A tanulmányozott területen és környezetében a legjel­lemzőbbek az északnyugat-délkelet irányú szerkezeti vo­nalak, amelyek a térség morfológiai képét és az előzőek­ben tárgyalt rögvonulatok irányát is meghatározzák. Az i­lyen irányú vetők mentén alakultak ki a völgyek, mint pl. a Bajna-Epöli vízfolyás völgye is. A megfigyelések szerint még kisebb-nagyobb elvetések is kimutathatók a szaka­szos emelkedő mozgások mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom