Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
4. szám - Scheuer Gyula: Újabb paleo-hidrogeológiai vizsgálatok a Központi- és a Keleti Gerecsében
SCHEUER GY.: Ú jabb pale o-hidroge ológiai vi zsgálatok a Gerecsében 211 tő peremmel szűnik meg. Az ilyen települési helyzet jelzi azt, hogy a mészkőtestet a képződése utáni tektonikai mozgások egyenlőtlenül megemelték, így északnyugati irányba kibillentették eredeti helyzetéből. 3. ábra. A csonkás-háti hévforrástó és édesvízi mészkő előfordulás helyszínrajza 1. A hévforrástó valószínűsített határa, 2. Délkeleti egység, 3. Blokkokra töredezett északnyugati egység, 4. Lecsúszott észkő tömbök Alsóvadács irányába a gerincen települő édesvízi mészkőnek két önálló kisebb kiemelkedése figyelhető meg 318 és 308-as szintekkel. Az édesvízi mészkő területi elteijedése északnyugat - délkeleti irányba kb. 700 mben adható meg, szélessége pedig változó, mert délkeleten a Csonkás-hegy lábánál több mint 200 m az északnyugati részen pedig a 308-as kiemelkedés környezetében pedig alig éri el a 100 m-t. A megfigyelések szerint vastagsága is változó és 3-8 m közötti értékben rögzíthető. Tehát itt egy északnyugat - délkelet irányba elnyúló változó szélességű és kisebb vastagságú édesvízi mészkövet hoztak létre a hévforrások. Az előfordulás környezetében több helyen a felszínen megfigyelhetők a vízvezető mezozóos karbonátos kőzetek is. Közvetlen közelben a Csonkás-hegyen, továbbá a Csonkás völgyben több kőbánya táija fel ezeket. így az édesvízi mészkő egy része valószínűleg közvetlenül a mezozóos hévizet vezető karbonátos kőzetekre települ. Az újabb vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a csonkás-háti édesvízi mészkő a korábbiaktól eltérően nem vegyes típusú (tavi és tetarátás lejtői) mészkövet képviselő előfordulás, hanem olyan hévforrástavi lerakódás, ahol a kiválás egy északnyugat-délkelet irányú, sekély mélységű tóban történt és a keletkezése utáni tektonikai mozgások hozták létre a mai települési viszonyokat. Erre a hévforrástóra túlnyomórészt a kis vízmélység volt a jellemző és határozottan kimutatható a mészkő kifejlődése alapján annak zonalitása. Ilyen szempontból a tó két részre tagolható, bár meg kell jegyezni, hogy a kedvezőtlen feltártsági adottságok a részletesebb élettáji tagolódást nem tesznek lehetővé. Megkülönböztethető az előforduláson belül egy délkeleti és egy északnyugati egység (3.ábra). A délkeleti egységnél a mészkő kemény tömött növényi életnyomokban szegény, likacsokat alig v. egyáltalán nem tartalmaz. Keletkezése növényzettől mentes nyílt vízi környezetre utal. Az északnyugati egységnek az anyaga az előbbivel teljesen ellentétes, mert erősen likacsos, növényi életnyomokban gazdag, továbbá mésziszaprétegek közbe települése is megfigyelhető Ennek megfelelően e részen a tó felületének legnagyobb részét növényzet borította A mészkő kifejlődésében kimutatott eltérésekből levonható az a következtetés, hogy ez az egység a hévforrástónak egy olyan részét képezte, ahol sekély volt a víz (0,5 - 1,0 m) és gazdag volt vízi növényzetben és ebből eredően parti- partközeli fácies viszonyokra jellemző üledék-felhalmozódás történt. A tónak ebben a részében felhalmozódott karbonát-anyag vastagsága nem haladja meg a 3-4 m-t. Az északnyugati egység kisvastagságű mészkővét a pleisztocén jeges szakaszaiban lezajlott fagyrepesztési folyamatok kisebb-nagyobb tömbökre (1-3 m 1) bontották. Ennek következtében az előfordulás e része gyakorlatilag az eredeti helyzetükből kimozdult mészkő blokkok halmazából áll. Megvizsgáltuk még az önálló 230 m tszf-en települő ú.n. Csonkás-háti alsó néven kataszterezett előfordulást is. Megállapítható volt, hogy ez csak egy lecsúszott kisebb mészkő blokk, amely így nem képvisel egy újabb mélyebb szintű hévforrást és édesvízi mészkő felhalmozódást. Ezért önálló előfordulásként nem tartható nyilván és eredete a csonkás-háti mészkőnek a lejtőn lecsúszott tömbjeivel hozható összefüggésbe. 2.2. Az Öreg-hegyek-i hévforrástó vizsgálata Lábatlan községtől délre fekvő területen korábban öt édesvízi mészkő előfordulást állapítottak meg. Ezek közül négy a Tűzköves-bérctől (487,7 mBf) kiinduló északnyugat - délkeleti irányú gerincen települ, míg a réz-hegyi ezektől elkülönülő előfordulásként jelentkezik (4. ábra). 4. ábra. Az Öreg-hegyi hévforrástó és környékének pliocén és pleisztocén hévforrásai 1. Póckö, 2. Réz-hegy, 3. Az öreghcgyek-i pliocén hévforrástó kontúrvonala és tömbökre töredezett édesvizi mészköve, 4. "Lecsúszott" mészkő blokkok.
