Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
1. szám - Katona Kálmán: Üdvözlő szavak a Magyar Hidrológiai Társaság 1999. november 29-i közgyűlésén
1 Üdvözlő szavak a Magyar Hidrológiai Társaság 1999. november 29-i közgyűlésén Katona Kálmán, közlekedési-, hírközlési- és vízügyi miniszter Tisztelt Közgyűlés! Tisztelettel üdvözlöm Önöket, és amikor a felkérést kaptam, akkor azért vállaltam el, mert egy ilyen nagy múltú Társaság tisztújító közgyűlésén megjelenni, az a miniszternek is rang. A 82 éves történet, ahogyan a lányom mondaná, „az nem semmi". Remélem és akár kérhetem is az ígéretet, hogy 90-es kerek évfordulóra is majd meghívnak. A Társaság megszületése óta sok hasznos segítséget kapott az állami vízügyi szervezet Önöktől, és mindig számíthatnak arra, hogy mi is támogatjuk a Társaságot. Itt említem meg azt, hogy a Társaság egyik rendezvényén merült fel a vízgazdálkodási kerettervezés gondolata, ami azóta megvalósult. Úgy ítélem meg, hogy a kapcsolatok sokoldalúak, és remélem, hogy nemcsak én érzem úgy, hogy mindkét fél számára hasznosak. A Hidrológiai Társaság történetében mindig meghatározó fontosságú a tisztújító közgyűlés. Remélem, megfontoltan választanak most is új vezetést. Azt szokták ilyenkor mondani, hogy új-régi vezetés, vagy megújult vezetés, mert jól működő Társaságnál inkább csak újításra van szükség. Ha megengedik, felhasználnám az alkalmat arra, hogy röviden felvázoljam azt a politikát, amit követni szeretnénk a vízgazdálkodás területén Az uniós csatlakozás meghatározó ezen a területen is. Ehhez próbáljuk igazítani a kormányzati stratégiát, a kormányzati politikát egyaránt. Az alapelveink a következők: a vízgazdálkodás feladata, hogy elhárítsa, vagy legrosszabb esetben csökkentse az árvizek, belvizek és aszályok okozta károkat. Másik fontos alapelv a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvízellátás biztosítása. Az ivóvíz igény kielégítésén túl a vízkészletek minősége és mennyisége tegye lehetővé a gazdaság vízigényének kielégítését is. A harmadik fontos alapelv: a vízkészletek minősége és mennyisége lehetőleg teljes mértékben biztosítsa a vízi környezet megfelelő ökológiai állapotának és működésének megóvását és fenntartását. És végül, de nem utolsó sorban meg kell teremteni a racionális, társadalmi konszenzuson alapuló regionális és helyi közmegegyezés rendszerét. Meg kell szüntetni az állami szerepvállalás túlsúlyát. Nyilvánvaló, hogy a vízügyi politika imént felsorolt öt célkitűzése egyidejűleg nem valósítható meg, ezért azt tekintjük a fenntartható fejlődést szolgáló vízügyi politikának, amely ésszerű egyensúlyt képes biztosítani a célok között. Magyarország vízügyi politikájának elvi alapjait két tényező határozza meg: az egyik az ország helyzete vízügyi szempontból, a másik Magyarország csatlakozási szándéka az Unióhoz. Különleges helyzetünk ismert Önök előtt. Úgy tanultam Hajós államtitkár úrtól, hogy mi vagyunk a lavór feneke, mindenhonnan, majdnem mindenhonnan ide folyik a víz, és egy ország van, ahova tőlünk folyik. Az Unió által támasztott követelmények rendkívül fontos vízkészletgazdálkodási szempontokat határoznak meg Magyarország számára. Ezeken a kereteken belül kell megvalósítani terveinket. Az integráció legfontosabb szemponlja az, hogy a vízügyi politikában teljes körűségre kell törekedni, mind helyi mind országos szinten, e közben négy fontos megállapítást kell szem előtt tartanunk. Az első: a szomszédos országok vízgazdálkodása lényeges befolyással van vízgazdálkodásunkra. Ez az a bizonyos lavór effektus A vízkészletek védelme, feltárása, megteremtése összehangolt cselekvést előrelátó szabályozást és költséges beruházásokat kíván. Ezt az elmúlt évben én is nagyon megtanultam, hogy minden nagyon drága. Ezen a területen is. Azt hiszem, így kell mondani. A vízkárokkal szembeni évszázados küzdelem hatására kialakult hatékony védelmi szervezetet és rendszert kell fenntartani, ami továbbra is zömében állami feladat marad És az utolsó: Magyarország vízviszonyai ma már nem természetesek, hanem zömükben szabályozottak. A vízgazdálkodási törvény megteremtette amnios jogszabályokhoz való igazodás alapjait A jövőben következetes szabályozással közeledniük kell az Unió vízügyi politikájának alapelveihez, ennek érdekében az alábbi szempontokat kell figyelembe vennünk: A védelem magas szintje azt jelenti, hogy az emberi élet és egészség, valamint a vízkészletek és a természetes ökoszisztémák védelmében a legnagyobb biztonságra kell törekednünk. Nem elég a már elfogadható legalacsonyabb szintet előirányozni. Az elővigyázatosság elve megköveteli, hogy a politika mindenkor a bizonyított, tudományos ismeretekre támaszkodjék. Információhiány esetén pedig inkább a biztonság javára döntsünk. A megelőző beavatkozás elve a környezetkárosodás megelőzésének erkölcsi kötelezettségét juttatja kifejezésre. A károk helyreállításának, a folyamatok megfordításának nehézségei és költségei legtöbbször nagyságrendekkel nagyobbak azok megelőzésénél. "A károk helyreállítása a keletkezés helyén" elv azt jelenti, hogy a beavatkozás lehetőség szerint a káros tevékenység megszüntetésére irányuljon, ne a károkozás helyétől távol próbálkozzunk a probléma tüneti kezelésével. "A szennyező fizet" elv alapján, a szennyező tartozik viselni szennyezés megelőzésére irányuló beavatkozások költségeit, a károkozás esetén a szennyezőt terheli a kár elhárításának költsége. Itt a kijelentő mód azért egy kicsit még bátor. Jó lenne, ha mindig a szennyezőt terhelné ez a költség. Úgyhogy, itt egy kicsit finomítsuk ezt a mondatot. A regionális problémákat rugalmasan, a környezeti feltételek változatosságához alkalmazkodva kell kezelni, az egyes régiók adottságainak megfelelő módón kell cselekedni. A költség-haszon elemzés a javasolt beavatkozással járó költségek, és a beavatkozás pozitív környezeti hatásainak arányosságát szolgálja. A szubszidialitás elve szerint a beavatkozásokról legalacsonyabb szinten a beavatkozás által érintettek köréhez legközelebb kell dönteni
