Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

1. szám - Katona Kálmán: Üdvözlő szavak a Magyar Hidrológiai Társaság 1999. november 29-i közgyűlésén

1 Üdvözlő szavak a Magyar Hidrológiai Társaság 1999. november 29-i közgyűlésén Katona Kálmán, közlekedési-, hírközlési- és vízügyi miniszter Tisztelt Közgyűlés! Tisztelettel üdvözlöm Önöket, és amikor a felkérést kaptam, akkor azért vállaltam el, mert egy ilyen nagy múltú Társaság tisztújító közgyűlésén megjelenni, az a miniszternek is rang. A 82 éves történet, ahogyan a lá­nyom mondaná, „az nem semmi". Remélem és akár kér­hetem is az ígéretet, hogy 90-es kerek évfordulóra is majd meghívnak. A Társaság megszületése óta sok hasznos se­gítséget kapott az állami vízügyi szervezet Önöktől, és mindig számíthatnak arra, hogy mi is támogatjuk a Társa­ságot. Itt említem meg azt, hogy a Társaság egyik rendez­vényén merült fel a vízgazdálkodási kerettervezés gondo­lata, ami azóta megvalósult. Úgy ítélem meg, hogy a kap­csolatok sokoldalúak, és remélem, hogy nemcsak én ér­zem úgy, hogy mindkét fél számára hasznosak. A Hidro­lógiai Társaság történetében mindig meghatározó fontos­ságú a tisztújító közgyűlés. Remélem, megfontoltan vá­lasztanak most is új vezetést. Azt szokták ilyenkor mon­dani, hogy új-régi vezetés, vagy megújult vezetés, mert jól működő Társaságnál inkább csak újításra van szükség. Ha megengedik, felhasználnám az alkalmat arra, hogy röviden felvázoljam azt a politikát, amit követni szeret­nénk a vízgazdálkodás területén Az uniós csatlakozás meghatározó ezen a területen is. Ehhez próbáljuk igazíta­ni a kormányzati stratégiát, a kormányzati politikát egya­ránt. Az alapelveink a következők: a vízgazdálkodás fela­data, hogy elhárítsa, vagy legrosszabb esetben csökkentse az árvizek, belvizek és aszályok okozta károkat. Másik fontos alapelv a megfelelő minőségű és mennyiségű ivó­vízellátás biztosítása. Az ivóvíz igény kielégítésén túl a vízkészletek minősége és mennyisége tegye lehetővé a gazdaság vízigényének kielégítését is. A harmadik fontos alapelv: a vízkészletek minősége és mennyisége lehetőleg teljes mértékben biztosítsa a vízi környezet megfelelő ö­kológiai állapotának és működésének megóvását és fenn­tartását. És végül, de nem utolsó sorban meg kell terem­teni a racionális, társadalmi konszenzuson alapuló regio­nális és helyi közmegegyezés rendszerét. Meg kell szün­tetni az állami szerepvállalás túlsúlyát. Nyilvánvaló, hogy a vízügyi politika imént felsorolt öt célkitűzése egyidejű­leg nem valósítható meg, ezért azt tekintjük a fenntartha­tó fejlődést szolgáló vízügyi politikának, amely ésszerű e­gyensúlyt képes biztosítani a célok között. Magyarország vízügyi politikájának elvi alapjait két tényező határozza meg: az egyik az ország helyzete vízügyi szempontból, a másik Magyarország csatlakozási szándéka az Unióhoz. Különleges helyzetünk ismert Önök előtt. Úgy tanultam Hajós államtitkár úrtól, hogy mi vagyunk a lavór feneke, mindenhonnan, majdnem mindenhonnan ide folyik a víz, és egy ország van, ahova tőlünk folyik. Az Unió által tá­masztott követelmények rendkívül fontos vízkészletgaz­dálkodási szempontokat határoznak meg Magyarország számára. Ezeken a kereteken belül kell megvalósítani ter­veinket. Az integráció legfontosabb szemponlja az, hogy a vízügyi politikában teljes körűségre kell törekedni, mind helyi mind országos szinten, e közben négy fontos megál­lapítást kell szem előtt tartanunk. Az első: a szomszédos országok vízgazdálkodása lényeges befolyással van víz­gazdálkodásunkra. Ez az a bizonyos lavór effektus A vízkészletek védelme, feltárása, megteremtése összehan­golt cselekvést előrelátó szabályozást és költséges beruhá­zásokat kíván. Ezt az elmúlt évben én is nagyon megta­nultam, hogy minden nagyon drága. Ezen a területen is. Azt hiszem, így kell mondani. A vízkárokkal szembeni évszázados küzdelem hatására kialakult hatékony védelmi szervezetet és rendszert kell fenntartani, ami továbbra is zömében állami feladat marad És az utolsó: Magyaror­szág vízviszonyai ma már nem természetesek, hanem zö­mükben szabályozottak. A vízgazdálkodási törvény meg­teremtette amnios jogszabályokhoz való igazodás alapja­it A jövőben következetes szabályozással közeledniük kell az Unió vízügyi politikájának alapelveihez, ennek ér­dekében az alábbi szempontokat kell figyelembe ven­nünk: A védelem magas szintje azt jelenti, hogy az em­beri élet és egészség, valamint a vízkészletek és a termé­szetes ökoszisztémák védelmében a legnagyobb bizton­ságra kell törekednünk. Nem elég a már elfogadható leg­alacsonyabb szintet előirányozni. Az elővigyázatosság el­ve megköveteli, hogy a politika mindenkor a bizonyított, tudományos ismeretekre támaszkodjék. Információhiány esetén pedig inkább a biztonság javára döntsünk. A megelőző beavatkozás elve a környezetkárosodás meg­előzésének erkölcsi kötelezettségét juttatja kifejezésre. A károk helyreállításának, a folyamatok megfordításának nehézségei és költségei legtöbbször nagyságrendekkel na­gyobbak azok megelőzésénél. "A károk helyreállítása a keletkezés helyén" elv azt jelenti, hogy a beavatkozás le­hetőség szerint a káros tevékenység megszüntetésére irá­nyuljon, ne a károkozás helyétől távol próbálkozzunk a probléma tüneti kezelésével. "A szennyező fizet" elv alap­ján, a szennyező tartozik viselni szennyezés megelőzésére irányuló beavatkozások költségeit, a károkozás esetén a szennyezőt terheli a kár elhárításának költsége. Itt a kije­lentő mód azért egy kicsit még bátor. Jó lenne, ha mindig a szennyezőt terhelné ez a költség. Úgyhogy, itt egy kicsit finomítsuk ezt a mondatot. A regionális problémákat ru­galmasan, a környezeti feltételek változatosságához alkal­mazkodva kell kezelni, az egyes régiók adottságainak megfelelő módón kell cselekedni. A költség-haszon elem­zés a javasolt beavatkozással járó költségek, és a beavat­kozás pozitív környezeti hatásainak arányosságát szolgál­ja. A szubszidialitás elve szerint a beavatkozásokról lega­lacsonyabb szinten a beavatkozás által érintettek köréhez legközelebb kell dönteni

Next

/
Oldalképek
Tartalom