Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
3. szám - Tóth Gábor: A Mura szabályozása (1867–1880) – a Zala megyei közgyűlés jegyzőkönyvei alapján
164 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 3. SZ. tesített partvédő munkálatokhoz a lendvai uradalom szolgáltatta a nyersanyagot, a szállítás költségét pedig Petesháza és Muraszerdahely fedezte. 2 2 1880. június 17-én Letenyén tartottak hozzájárulási tárgyalást az Esterházy hercegség, Festetics György gróf, és Juszup Nándor báró képviselőivel. Felajánlásukat - ami nyersanyagot és földbirtokot jelentettállami közmunkával egészítette ki a megyegyülés " A hozzájárulási tárgyalások alkalmával mérték fel a kisajátítandó és a mederrendezési munkálatok után ármentesített földek nagyságát. Egy 1868. évi iratból az derül ki, hogy az Esterházy hercegség területéből 13 holdat szakít ki az átmetszés, a szabályozások után viszont 65 hold mentesül az áradásoktól, így kárpótlásra nincs szükség 2 4. A Bottornya és Muraújfalu közötti átmetszésnél is felmerült a kisajátítás szükségessége, amit az 1868. LV. tc. III. fejezete alapján hajtottak volna végre. A közgyűlés azonban előtérbe helyezte a barátságos megegyezést, és csak annak sikertelensége esetén alkalmazta volna a törvényt 2 5. Ügyeltek arra is, hogy a földmérését független szakértők végezzék el. Külön problémát jelentett a munkaerő biztosítása, amit általában a közmunka terhére oldottak meg. Az iratok arról tanúskodnak, hogy a közmunkát az útfenntartásra rendelt közmunka-alap rovására csoportosították át a vízügyi rendezés munkálataihoz. Az ügy részletes tervek kidolgozásával lépett új szakaszába, melynek elkészítésére a megyei mérnök kapott megbízatást. Ez magában foglalta a műszaki szakvéleményt, a költségvetést, a helyszínrajzot és a műszaki rajzokat. Ilyen komplett szabályozási tervezet legkorábban a századfordulóról maradt fent a nagykanizsai Folyammérnöki Hivatal iratai között. 2 6 Jelentős és tervszerű állami beavatkozás hiányában az események vontatottan haladtak. Egy-egy mederrendezési munkálat elkészítése éveket vett igénybe. Ezt a megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy 1867 és 1885 között a Murának egyetlenegy olyan szakasza sem volt, amelyen a szabályozási munkálatok végleg megoldották volna a folyó által okozott problémákat. 4.3. A mederrendezési munkálatok A vízügyi rendezés és a folyó hidrográfiai jellemzői szorosan összekapcsolódó fogalmak. A stájerországi szabályozások mélyen érintették a Mura két partján élő lakosság életét, amelyet jól mutat a kárbejelentések számának növekedése. Az ottani átmetszések hatására ugyanis felgyorsult a Mura folyása, amely Zala vármegye területén túlzott kanyanilatfejlődést idézett elő. A meanderöv a kanyarulatok külső széleinek burkológörbéi által közrefogott terület - növekedése a termőföldek rovására történt, tehát súlyos problémát jelentett az itt élőknek. A stájer szabályozásoknak ezt a kellemetlen természeti következményét az itt élő településeknek kellett enyhíteniük. Ehhez a megye egyaránt nyújtott pénzbeli, szakmai és szervezési segítséget, ezáltal az itt zajló vízügyi tevékenység legfőbb irányítójává vált. Az állam rendkívül csekély részt vállalt a munkálatok anyagi vonzatából, legtöbbször arra hivatkozva, hogy a Mura szabályozása helyi érdek, n ZML. IV. 252. a. 1867. augusztus / 252. a ZML. IV. 402. a 1880. szeptember / 116. 2 4 ZML. IV. 252. a. 1868. november / 936. " ZML. IV. 402. a. 1878. szeptember / 140. 2 4 ZML. VI. 221. A Nagykanizsai Folyammérnöki Hivatal iratai 1890- 1944 és nem tekinthető állami feladatnak. Állami segítség nélkül pedig az egységes szabályozás nem valósulhatott meg, ezért a vízügyi rendezés a helyi károk elhárítására szorítkozott. Több iratban olvasható, hogy kisebb szakaszokon egységes mederrendezést terveztek, megvalósulásuknak azonban semmiféle nyomát sem lehet találni. A megyei mérnökök gyakorlatában három szabályozási mód szerepelt: sarkantyú, partvédő mű és átmetszés. 4.3.1. A sarkantyú A kanyarulat gyors fejlődését a sodorvonal túlzott kilendülése idézi elő. A vízfolyás sebességének növekedésével nő a szállított hordalék mennyisége és a sodorvonal kilendülése. A munkavégző képesség a sodorvonal mentén a legnagyobb, ezért annak áthelyezésével a meder bizonyos határok között formálható. A sarkantyú beépítése lehetővé teszi, hogy a sodorvonal kitéijen természetes futásából és medrét egyenesítse. 1867-ben a lendvai uradalom kért engedélyt sarkantyú építésére, amelyet a közgyűlés a mérnökség felügyelete alatt engedélyezett. 2 7 Petesháza 1881-ben ugyanilyen kéréssel fordult a megyegyűléshez. Ebben az esetben az Állami Építészeti Hivatalt bízták meg a tervek elkészítésével. 2 8 4.3.2. A partvédő müvek Az előbb említett sarkantyúnál jóval szélesebb körben alkalmazták a partvédő műveket Ilyenkor nem avatkoztak be a folyó természetes futásába, hanem közvetlenül védték meg a partot - és ezáltal a termőterületet - a pusztítástól. A legtöbb helyen rőzsegátat építettek a part védelmére Ezzel a megoldással még ma is találkozhatunk a kisebb folyókon, sőt még a majdnem Mura méretű Rábán is. A rőzséből hengereket fontak, amit földdel töltöttek ki, majd beágyaztak a part falába. (2. ábra.) SYtintev ^c C-eé-ixvic SVUxJUA ik> i » ... • — 2. ábra. Partvédő mű műszaki rajza 1902-ből 2 9 Arra is találunk példát, hogy a rőzsefonat között növényekkel kötötték meg a földet. Elvétve kőből is építettek védműveket, ennek elterjedése azonban csak a századforduló utáni évekre tehető. Magyarországon a Muránál alkalmazták legkorábban az Ausztriában gyártott beton keménységű műkövet. A korszakban a muraszerdahelyi híd mentén építettek először rőzsefonatot a part védelmére. A rőzsét az érdekelt földbirtokosok szolgáltatták, a mun' ZML. IV. 252. a. 1867. augusztus /253. 'ZML. IV. 402. a. 1881. május/35. ' ZML. VI 221. A Folyammérnöki Hivatal iratai
