Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

2. szám - Kaliczka László–Rakk Tamás: „Vizeinket is védjük eredeinkben” (Vízgazdálkodás a HM VERGA Rt. területén)

108 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. . ÉVF. 2. SZ. A Bakony keleti nyúlványai a triászban képződött do­lomitból és mészkőből állnak. A hegység északi és nyuga­ti tömbjét jura és kréta kori mészkő borítja. A táj dom­borzatilag tagolt. Jellemzők a fennsíkok, az azokból kie­melkedő bazalt "tanúhegyek" bércei közt meghúzódó me­dencék. A hegyek átlagos magassága 300 m. Legmaga­sabb pontok: Papod 645 m, Borzas 620 m, Kab-hegy 600 m. Még számos 400-500 m magas csúcs található. A táj legmélyebb pontja a tengerszint felett 180 m. 2.3. Termőhelyi adottságok 2.3.1. Talaj-adottságok Jellemző talajféleségek a sziklás-, váz-, rendzina tala­jok, a vastag lösztakarón pedig a barnaföld és agyagbe­mosódásos barna erdőtalajok. Ez utóbbiak a megfelelő klíma-hatással párosulva a legszebb erdők termőhelyei. Az előforduló talajféleségeket a nagyfokú tagoltság teszi változatossá. Ez nehezíti az egységes erdőgazdálkodás ki­alakítását. A korábbi erdőirtások után a lejtős területeken megin­duló legeltetés és mezőgazdasági művelés következtében a felső talajszintet olyan mértékben károsította a talajle­sodrás, hogy nagy mennyiségű csonka erdőtalaj alakult ki, a rá jellemző gyenge termőértékkel. 2.3.2. Csapadék- és élővíz adottságok Az erdőgazdaság domborzati sokszínűségéhez kapcso­lódóan a csapadékhozam és eloszlás is rendkívül változa­tos. Zirc térségében nem ritka az évi 800 mm csapadék. Veszprém környékére 550-600 mm/év, Várpalota, vala­mint Tótvázsony-Nagyvázsony térségére 450-500 mm/év csapadék a jellemző. A csapadékhozam csúcsa május-jú­nius-július hónapokban jelentkezik. A tél csapadékban szegény, ritka a tartós, nagy mennyiségű hó. Ismereteink szerint az évszázad első harmadában lehullott csapadék mennyisége 20-25 %-kal több volt, mint a harmadik har­madában. Hangsúlyozottan ösztönzött a vízgazdálkodási szemlé­let megújítására a 90-es évek első felét jellemző rendkívül kevés csapadék. Ekkor évi 150-200 mm csapadékhiány keletkezett, amely nagy károkat okozott a mező-, és er­dő- és vadgazdálkodásban. Az erdőgazdaság természetes vízellátottsága igen szegényes. A területére hulló csapa­dék a Séd, Gerence, Gaja, Torna és Cuha patakokat, va­lamint az Eger-vizet táplálja. Ezek közül néhány érinti az erdőgazdaság területét. Az erdőterület vízfolyásai csapadékszegély időben víz­hiányossá váltak. Ez bizonyos mértékig összefügghet a korábbi évtizedek bányászati vízkiemeléseivel. Ezt az i­rányzatot befolyásolták a települések fokozott vízellátását kiszolgáló karsztvíz csapolások is. Nagy csapadékok idején a területet szabdaló völgyek­ben időszakos vízfolyások jönnek létre. Ezeken rövid ide­ig tartó jelentős vízhozamok alakulnak ki, amelyek az el­sodort talajjal, növényzettel keveredve iszapos áradatként vonulnak lefelé. Az állandó és ideiglenes vízfolyásokon az árvízi vízhozamok, vagy azok egy része visszatartásá­nak, a tározásának nagy a jelentősége. Az erdőgazdaság működési területén tó nincs. A Kab­hegy nyugati lejtőjén kb. 430 m magasságban több, állan­dónak tekinthető vízfelület van, amelyet évtizedekkel ez­előtt mesterségesen hoztak létre. Ilyenek a Nyír-tó, a Semlyékes-tó, a Nagy- és Kis Sás tavak. Az Akii-pusztai, Menyekei tó, az Olaszfalu Malom-völgyi tavak is mester­ségesen, az utóbbi években létrehozott víztározók. A területre a forrás-szegénység is jellemző. A meglévő források vízhozama alacsony, többségük gyakran elapad. Valamivel jobb vízhozamú, és állandó forrás a magas-ba­konyi részeken és a Kab-hegyen található. A Bakony déli oldalain, a 8. sz. és a tapolcai út közötti területeken forrás nincs. Régebbi térképek tanulsága szerint működött né­hány mesterségesen létrehozott kút, amelyeknek ma már csak maradványait lehet fellelni. Az eddig elmondottakból összegezve megállapítható, hogy a VERGA Rt. természetes vízellátottsága meglehe­tősen szegényes. A területére hullott csapadékból nagyon keveset hasznosított az elmúlt évtizedekben, a rossz szer­kezetű talajok, s a vizek visszatartására alkalmas kisebb­nagyobb műtárgyak hiánya miatt. A vízellátottság alacsony szintje, közel katasztrofális gondokat okozott a 90-es évek elején, amikor a több é­ven át tartó aszály, a rendkívül kevés és rossz elosztásban érkező csapadékvíz hatására az itt lévő erdőkben, tölgye­sekben, fenyvesekben, kisebb mértékben, a bükkösökben is jelentős pusztulás indult el. A károk kialakulása elsőd­legesen a vízhiány okozta kiszáradás, majd az azt követő másodlagos károsítok megjelenésére vezethető vissza. A vadon élő állatok egy része elvándorolt, az itt maradottak szaporulata részben elpusztult, az életben maradtak pedig rosszul fejlődtek. 2.4. Víz-visszatartási lehetőségek A vízhiányból származó káros jelenségeket tapasztal­va, azok következményeinek ismeretében határozta el Rakk Tamás, a VERGA Rt. elnök-vezérigazgatója a Veszprémi Erdőgazdaság vizeinek védelmét, a területre hulló csapadékvíz helyben tartását, tározását. A munkákat megelőzte egy, az erdőgazdaság területére kiteijedő fel­mérés, amely rögzítette a kutakat, forrásokat, a régebben épített, de már tönkrement vízvisszatartó gátakat, vala­mint azokat a helyeket - a vízmosásos völgyeknél, szur­dokokban, utakban - ahol az elrohanó vizeket gátakkal helyben lehet tartani. A cél egyszerű és érthető volt: a tartós vagy átmeneti vízhiány csökkentésével a területen élő őshonos és mes­terséges növény- és állat-populációk faj- és létszám csök­kenését megállítani, majd hosszabb távon a flóra és fauna változatosságát növelni. A felmérést és vizsgálatokat a je­len tanulmány társszerzője vezette és készítette. Ennek alapján indultak el a HM VERGA Rt-nél azok a munkálatok, melyek a „Vizeinket is védjük erdeinkbenT összefoglaló nevet kapták. A munkák mindenkori ütemét azok a pénzeszközök határozták meg, amelyeket az erdő­gazdaság saját erejéből és a kormányzattól, pályázatok út­ján kapott pénzekből elő tudott teremteni. 3. Vízgazdálkodási létesítmények Az említett anyagi eszközök igénybevételével a HM VERGA Rt. területén a következő vízellátást javító vízvisz­szatartó művek épültek: dagonyák, földmedencék (mini­tározók), kistározók, forrásfoglalások, vízmosáskötő gá­tak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom