Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
2. szám - Philipp István: Korszerű védekezés az árvizek ellen
70 HIDROLÓGIAI K.ÓZLÖN Y 1999. 79. ÉVF. 2. SZ. nens szivárgási görbe", amelyről fokozatosan fejlődtek ki a jelenlegi ismereteink, elméleti és kísérleti módszerekkel. Schmied Ignác 1928-ban át nem eresztő altalajon végzett, több mint 100 kisminta kísérletének eredményét az 5. ábra szemlélteti. m Orsz 93 92 91 90 89 68 87 A kísérleteknek lényege és célja annak megállapítása volt, hogy a különböző, vizsgált rézsűhajlások esetében a permanens vízmozgást jellemző szivárgási görbének a mentett oldali rézsűvel alkotott metszéspontja az árvíz magasságának hányadában van. Kellős - Körös Bp 113-500 szelv 0 2 4 6 8 10 12 K 16 ' 18 20 22 24 2G 28 30 32 34 36 35 40 42 Épült: 1875. évi nagyvízre épített töltés 1877 1881 évi nagy/ízre épített töltés 1881-1854 1888 évi nagyvízre épített töltés 18 93-1900 1895 évi nogyvízre épített töltés 1903-1914 1912 évinagyvízre eVrtett töltés 1920-1930 1939 1966 Épül: 1980-tól 3. ábra. Az árvízvédelmi töltések kiépítésének szakaszai a Kettős-Körösön © ^ 4 -60m £ 4. ábra A védvonalak a fejlődés során kialakult általánosan jellemző metszete. /., 2., 3., fokozatosan fejlesztett töltés szelvény; 4. altalaj fedőréteg; 5. vízáteresztő altalaj; 6. szivárgási vonal; 7. 8. talpszivárgás; 9. altalajszivárgás; 10. különböző tömörségű rétegek rétegszivárgás; S 5. ábra. Atszivárgási vízszinvonalak különböző töltésrézsű hajtásoknál Schmied I, (1928) kisminta-kísérletei szerint Az 5. ábrán az is ér/ékelhető, hogy a különböző rézsűhajlások esetében a töltés' három jellemző szelvényében az áramvonalak miként sűrűsödnek vagy ritkulnak, s ebből következtetni lehet szemeloszlás változásra, különösen meredek rézsűk esetén. A beépítendő földanyagot és annak beépítési helyét is megválasztják a utóbbi fél-háromnegyed évszázad óta, tehát szükség esetén távolabbi anyaggödörből "távszállítással" (kordéval, szekérrel) építik be a megfelelő földanyagot. Az új töltésrész alapja alá eső és az anyaggödröt fedő talaj felső rétegét (gyep, humuszos gyökeres réteg) eltávolítják a régi töltést fedő gyeptakaróval együtt. A töltés hosszával párhuzamos barázdákat készítenek az alap alatt {18. ábra), a régi töltéskoronán is, valamint belépcsőzik a régi töltés-rézsűt. A behordott anyagot vékony rétegben elterítik, a benne lévő gyökereket kézzel kiszedik, majd kézi döngöléssel és a szállítóeszközök más-más nyomvonalon járatásával tömörítik. A kész töltéstestet a félretett humusszal takaiják és sűrű gyökérzetű fukeverékkel füvesítik.
