Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

2. szám - Philipp István: Korszerű védekezés az árvizek ellen

PHILIPP I.: Korszerű védekezés az árvizek ellen 71 A kis keresztszelvényű töltésekben rendszerint kialakul a permanens szivárgási görbe, de a kis nyomómagasságot eredményező alacsony árhullám által a töltés alatti talajré­tegekben végbemenő szivárgási jelenségek, tehát a nyo­másvonal a mentett oldalon még a terepszint alatt marad, ezért az árvédekezés a kezdeti időkben a töltéstest védel­mére korlátozódik. Védekezés a töltés magasságát meghaladó árvizek kártételei ellen Az alábbiakban néhány ábrán szemlélhetők a töltéstest védelmét szolgáló védekezési módok, amelyek egy része most is használatos. i.12-ISm-es karó földes -r só kok 6. ábra. Különböző, pallós, földeszsákos, jászolgátas és nyúlgátas töltésmagasítási módok Meg kell említeni, hogy a töltéskoronán átbukó víz e­setében a töltés mentett oldali koronaéle fix bukóként vi­selkedik, ezért a koronáéi alatti rézsűt az átbukó víz meg­szívja, ami szakadást eredményezhet. A töltéskorona és a rézsű felső, mintegy 0,5 m-es réte­gét szivacsos, laza rétegnek tünteti fel az irodalom. Ez a töltéskoronára nem lehet igaz, mivel azon járművekkel közlekednek, amelyek a töltéskoronát folyamatosan tö­mörítik. Ha juta vagy kender anyagú "homokzsákból" épí­tünk védművet (ez esetben nyúlgátat), ilyenkor alapozni nem kell E zsákok felülete érdes, a súrlódási tényező nagy, ezért a zsákfelület mentén a szivárgási sebesség ki­csiny. A zsák jól megtaposva teljesen hozzáidomul az a­latta lévő földfelülethez, és víz hatására abba bele is prése­lődik. így az egymást keresztező szövetszálak kicsiben ugyanazt a hatást érik el, mint nagyobb méretekben az alapozás. A talajba mélyedő szövetrész a szivárgó víz ál­tal esetleg megmozgatott talajszemcséket kiszűri, vagy visszatartja. A zsákanyag a víz hatására megdagad, ezért a beletöltött anyagot kiszűri még dinamikus hatás (hul­lámzás) ellenében is. A zsákokat kb. kétharmad részig kell földanyaggal megtölteni. A beépítés helyén állítva kell a zsákot letenni, a szájnyílását alaposan aláhajtva (a döntés irányában) ellökve kell a helyére fektetni, hogy a föld a zsákban egyenletesen elterüljön. Ezt követően a zsákot jól meg kell taposni, hogy a zsáksor akár hosszá­ba, akár keresztbe fordítva pikkelyes alakban fedje egy­mást. Újabban szokás a természetes anyagú zsákok helyett műanyagból szőtt, vagy fólia zsákot alkalmazni. Mindket­tőnek jóval kisebb a súrlódási tényezője, mint a juta-, vagy kender anyagúaké, ezért a felületükön kialakuló szi­várgási sebesség az alatta lévő talajt megbonthatja. A mű­anyagból szőtt zsákban a betöltött anyag elázik, ezért o­lyan helyen használható, ahol közvetlenül nem érintkezik talajjal. Merevsége miatt a kisebb talaj-egyenetlenségeket áthidalja, ami növeli az alámosás veszélyét. A fóliazsák nem engedi át a vizet, a beletöltött föld darabos marad, ezért alkalmatlan védekezési célra. A műanyag zsákok raktározása könnyebb ugyan, mint a természetes anyagú­aké, de mivel a védelmi anyagot nem raktározási, hanem védekezési célra készletezik, ez nem lehet szempont a természetes anyagú zsákok lecserélésére. Ha a nyúlgát, vagy jászolgát földanyaga közvetlenül a töltés koronájára kerül, az alá eső koronasávot kb. 0,5 m távolságban ekével nagy ásóval a koronaéllel párhuzamo­san kb. 10 cm mély barázdákba is betömörítve, a szivárgó vízszálakat ily módon a földbe kényszerítve, megakadá­lyozzuk a vízvezető sík kialakulását a jászolgát alatt, megelőzve ezzel annak aláüregelődését (1. 18. ábra). A 6. ábrán bemutatott anyagnyerő helyeken kívül sok helyen a töltés mentett oldalán e célra elhelyezett depóni­ákból lehet anyagot nyerni, ill. a mai szállítási feltételek mellett távolabbi anyagbányából lehet megtöltött homok­zsákot, vagy földet hozni. Ha töltésmagasításra van szükség, azt mindig nagy hosszban az árhullám emelkedésével lépést tartva kell megépíteni, ha csak az előjelzés miatt ez nem előzhető meg. Manapság ez a feladat legtöbbször lokalizálásnál fordul elő. A töltéstest védelme hullámverés ellen A töltéstestet védő műveknek három nagyobb csoport­ját különböztetjük meg: fekvő, álló, és úszómüveket. A fekvő' műveket többnyire az újonnan épített, még gyepesítetten rézsűfelületek védelmére létesítik (7. ábra) Ujabban divat a "korszerű anyagokkal" való védekezés címén fóliaborítást alkalmazni. Friss földfelület esetében elfogadható ez a védekezési mód, de a fóliát igen gondo­san kell terhelni, nehogy a rajta fel- és lefutó hullámok membrán-szerűen mozgatva a fóliát, vizet szivattyúzza­nak alá, eláztatva a rézsűt. Az álló müvek anyagigénye nagyobb, mint az úszó műveké, és az árvízszint változását többszöri áttelepítéssel kell követni (<?., 9., és 10. ábra). keresetkölés szalma.sás 12cm eas/ag űctn^vosJag vashuio! keress!kötés. v 7.00 m hoss/u. tO-t?cm es karó Scm-es palló vagy aesrka

Next

/
Oldalképek
Tartalom