Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
1. szám - Szabó Mátyás: A Balaton vízgazdálkodási fejlesztési programja
^ABÓl^ABalatoivra^^ 5 A magasabb vízszinttartást a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság az elmúlt 3 évben kísérletképpen kipróbálta Az augusztus végi, 90 cm feletti vízállások kedvezően alakultak, s ugyancsak kedvezőek voltak a vízminőségi tapasztalatok, ami természetesen összefüggésben volt a nyári időjárási körülményekkel is. A Balaton vízszintszabályozásának megváltoztatására a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kezdeményezte az államigazgatási eljárást. A jelenleg érvényes és a bevezetésre kerülő víz-szintszabályozási tartományokat az 2. táblázatban mutatjuk be. 2. táblázat A jelenleg érvényes vízszint-szabályozási utasítás Vízállás a hó első napján (cm) 1 II III IV V VI VII VIII IX X XI XII ! Ifcbó 85 75 80 100 100 100 100 85 85 85 85 85 ílalaó 70 70 75 85 85 85 80 80 70 70 70 70 A tervezett vízszint-szabályozási utasítás Vízállás a hó első napján (cm) 1 II III IV V VI VII VIII IX X XI XII H™, 110 110 110 110 110 110 110 110 110 110 110 110 Hfebó 95 95 100 110 110 110 105 100 95 95 95 95 tu 70 70 75 85 85 85 80 75 70 70 70 70 Az új szabályozáshoz az alábbi magyarázat fűzhető: A maximum a 110 cm. E fölé a tó vízállása - üzemi körülmények között - nem emelkedhet. Ha ez mégis bekövetkezne, a zsilip megnyitásával törekedni kell a 110 cm feletti vízállás mielőbbi megszüntetésére. Lehetőleg a felső határ közelében (95-110 cm) kell tartani a víz szintjét egész évben A tavaszi hónapokban (április - június közt) ezért a 110 cm-t megközelítő érték a célszerű, mert igy biztosítható, hogy a vízszint augusztus végére se legyen lényegesen alacsonyabb 95 cm-nél. A minimum a 70-85 cm. Ez a tartandó vízállások alsó határa. A vízszint-szabályozás akkor mondható sikeresnek, ha sikerül a vízszintet az alsó határ felett tartani. A bevezetésre kerülő új vízszint-szabályozási sávot a 3. ábra mutatja be Balaton Vízállás a hónap első napján, cm fel* mérc ápr imj jún. júl. aup szept cfct nov dec 3. ábra 4. Vízminőség-szabályozás A fejlesztési program legfontosabb fejezete a vízntinőség-szabályozás, amely tartalmazza a tó külső és belső tápanyagterhelését csökkentő vízminőség-védelmi beavatkozásokat. A Balaton vízminősége keletről nyugatra haladva fokozatosan romlik, a minőségi változást a medencénként eltérő mértékű nyári kékalgásodás okozza. Ehhez a parti sávban (főleg a strandoknál) a helyi hatások miatt általában bakteriális szennyezettség is társul. A rendkívüli körülmények hatására az 1994. nyár végén a keleti medencében is kritikussá vált a vízminőségi helyzet a fokozott kékalgásodás következtében. Az 1995 évtől kezdődően azonban javulás figyelhető meg, amit elsősorban a hűvösebb nyári időjárásnak tulajdonítottak, de valószínűsíthető a vízvédelmi intézkedések hatása is. A Balaton trofitását az elmúlt 20 évben medencénként mért a-klorofill maximumok alapján a 4. ábra mutatja be. A tó vízminőségének értékelését évente elkészítik a kémiai, biológiai és bakteriológiai komponensek alapján külön a nyílt vízre és külön a parti sávra. A Balaton nyílt vizének minősítése és jellemző vonásai a jelenleg érvényben lévő szabályzat szerint medencénként az alábbi: - A Siófoki- és Szemesi-medencében I. osztályú (jó). Kifogásolható a pH és egyes években az össz-foszfor - A Szigligeti-medence nyugati fele és a Keszthelyimedence II. osztályú (kifogásolható). Kifogásolható a pH és az össz-foszfor, valamint a víz higiénés állapota. - A nyári klorofill-a maximumok meghaladják a medencékre előírt határértéket. - A kékalgák ősszel elpusztulnak, spóráik az üledékbe kerülnek. A Siófoki- és a Szemesi-medencében a spóraszám kicsi (kivéve a rendkívüli eseteket). A Szigligeti- és a Keszthelyi-medencében azonban igen jelentős. - Ezen túlmenően a két utóbbi medence üledékében több évtizedes külső tápanyagterhelés következtében nagy mennyiségű foszfor halmozódott fel, melynek 20-30 %-a a víztest felé mobilizálódik. Ez a tó jelentős belső tápanyagterhelését okozza. A parti sáv vízfelülete - amely a Balaton térfogatának 4 %-a - gyakorlatilag koncentráltan kapja a terhelést A vízminőségi vizsgálatok alapján (a tó 120 strandjából 30 strandon van rendszeres vizsgálat) megállapítható, hogy az mindenütt rosszabb, mint a tó nyílt vizének minősége, sőt az elmúlt években a vizsgált strandok közel fele szennyezettnek minősült, főleg bakteriológiai szempontból A strandok vízminőségnek állapotában közrejátszik az a tény, hogy amíg vízellátásuk 80 %-ban kiépített, csak 54 %-ban csatornázottak. Bár a fizető és szabad-strandok befogadóképessége megközelítően 200 ezer fö, a nyári, hétvégi csúcsban fürdőzők száma megközelíti, sőt alkalmanként meghaladja az 500 ezer föt. A strandok infrastrukturális fejlesztése, korszerűsítése az önkormányzatok egyik alapvető fontosságú feladata A külső tápanyagterhelést csökkentő beavatkozások közül kiemelkedik a tó nyugati felének, a kritikus vízminőségű Keszthelyi-öbölnek a terhelését csökkentő beavatkozás, a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütemének teljes kiépítése és üzembe helyezése. Az I. és II. ütem elkészültével megépülő 69 km 2 vízfelületű tározótér 85 millió m 3 térfogatú lesz 1993-ig megépült az I. ütem (18 km 2 vízfelület és 21 millió m 3 tározótér), valamint a II. ütem 16 km 2-es résztározója. Bár a mérések és vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az eddig elkészült és üzembe lépett szűrőrendszer kielégítő hatásfokkal működik, a
