Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

1. szám - Szabó Mátyás: A Balaton vízgazdálkodási fejlesztési programja

SZABl^^AJJalatoii^zg^ 3 folyó hatására különösen a Keszthelyi-medence és a Szigligeti-medence vízminősége romlott, de a Szemesi-medence és a Siófoki-medence vízminősége is negatívan változott. A rendszeres mérések bizonyították, hogy az 1980-as évek elején a tavat évente közel 2900 t nitrogén és csaknem 300 t foszfor terhelte. Rendkívüli mértékű terhelést kapott továbbá a tó mintegy 4 %-át kitevő parti vízfelület, hiszen ezt terhelte a jól-rosszul közművesített strandok nagy létszámú vendége, a befolyó szennyvizek és vízfolyások igen jelentős mennyiségű tápanyaga. A vízminőség ilyen mérvű romlása már alapjaiban veszélyeztette a tó üdülési használatát. A Balaton vízminőségének javítására tett kormányzati intézkedések már több mint két évtizedes múltra tekintenek vissza. Az 1982. évi kritikussá váló vízminőségjavítására kiadott 2018/1983 (VIII 27.) MT határozat volt az első olyan balatoni vízgazdálkodási fejlesztési program (BVFP), amely a vízminőség-védelem érdekében teendő intézkedésekre helyezte a fő hangsúlyt. A fejlesztési program vízminőségi célállapotokat tűzött ki, amelyhez a tó külső tápanyagterhelésének csökkentését határozta meg. Ennek keretében 1987-re "fokozat) a terhelés 35 %os csökkentését írta elő, amitől a vízminőség-romlás folyamatának megállítása volt remélhető. 1995-re („B" fokozat) a terhelésnek az 1970-es évek végéhez képest az ötödére csökkentését célozta meg, amitől a vízminőség határozott javulása volt várható. A „C" fokozat kitűzésével - amely nem tartalmazott határidőt - az 1960-as évek vízminőségi állapotának helyreállítását tervezte a program. A BVFP-ben meghatározott feladatok teljesítéséről és eredményeiről a vízügyi szakemberek 1992-ben összefoglaló értékelést készítettek. Ugyanebben az évben összeállította az MTA Szakbizottsága a Balaton vízminőségi helyzetét értékelő jelentését. A jelentés megtárgyalása után megszületett a 3274/1993. (VI. 22.) Korm határozat a Balaton ökológiai állapotának védelme és a vízminőség javítása érdekében szükséges intézkedési terv elkészítéséről. Mind a vízügyi szakemberek, mind az MTA szakbizottság által készített anyag megállapította, hogy 1983-87 között - a tervezettől némileg elmaradva - fontos és hatékony vízminőség-védelmi beruházások valósultak meg, ezt követően azonban a megvalósulás üteme jelentősen lelassult A csökkenés alapvető oka a pénzügyi fedezet hiányára vezethető vissza. Az előírt vízminőség-védelmi beavatkozások elhúzódása, illetve elmaradása miatt - a tó nyugati részének kivételével - az A fokozatú célállapot megvalósult ugyan, az 1995-re tervezett B fokozat azonban nem fog teljesülni. A beavatkozások hatására a tó össz-foszfor terhelése 1992-re közel 160 t/évre, a nitrogén-terhelés pedig mintegy 1800 t/évre csökkent. Megállapították továbbá, hogy az elmúlt 10 év alatt végrehajtott jelentős műszaki beavatkozások ellenére a vízminőségromlást a tó keleti felében sikerült ugyan átmenetileg megállítani, a nyugati részen azonban a romlás ütemét csak mérsékelni lehetett. A közelmúltban észlelt kritikus vízminőségi állapot azt bizonyítja, hogy a tó vízminősége továbbra is labilis. A fentiek figyelembe vételével elkészült és a Kormány 1049/1994. (VI. 29.) Korm számú határozatában jóváhagyta a Balaton ökológiai állapotának védelmére és vízminőség javítására vonatkozó intézkedési tervet, amely rendelkezett arról is, hogy a vízügyi kormányzatnak el kell készítenie az új BVFP-t. Az intézkedési terv 1994. és 1995. évi feladatokat foglalta magába elsősorban, és ezeket a feladatokat kisebb-nagyobb késésekkel végre is hajtották Ezt követően 1996-ban aktualizálásra került az intézkedési terv, és az 1068/1996. (VI. 21.) sz. Korm. határozat már további két évre határozta meg a tó védelmében hozandó legfontosabb rövidtávú teendőket Az elkészült szakmai értékelések, az új balatoni vízgazdálkodási fejlesztési program (BVFP) összeállításának szükségességét az alábbi szempontokkal indokoltak: - a korábbi programot (1983) több mint egy évtizede hagyták jóvá, - a korábbi program által előírt feladatok csak részben teljesültek, - az 1990-es évek elején alapvető társadalmi és gazdasági változások történtek: megnőtt az önkormányzatok hatásköre, ugyanakkor csökkent a fejlesztésekkel kapcsolatos kormányzati szerepvállalás mértéke, - megalakult a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM), amely elsődlegesen felel a Balaton és vízgyűjtője környezeti állapotáért (vízminőség-védelméért, levegőtisztaság-védelméért, hulladék-gazdálkodásáért). - az elmúlt években végzett kutatások felhívták a figyelmet a tó belső terhelésének csökkentését előidéző lepel-kotrások fontosságára. A rövidtávú intézkedési tervvel összhangban készült el a hosszú távra szóló BVFP, ami tartalmazza azokat a rövidtávú feladatokat is, melyek az intézkedési terv vízgazdálkodási vonatkozású részét képezik. Miután a széleskörű intézkedési tervet a Kormány elfogadta, az érintett tárcáknak haladéktalanul el kell készíteniük a tó vízminőségjavításához alapvetően szükséges, a teljes vízgyűjtő területre kiterjedő további - környezetvédelmi (KTM) - földművelésügyi (FM) - közegészségügyi (NM) - önkormányzati (BM) szakmai programokat. A BVFP-ben meghatározott intézkedések végrehajtása önmagában a távlati vízminőségi célállapot elérését nem biztosítja, ezért annak elérése érdekében a vízgazdálkodási fejlesztési programhoz kapcsolódó, felsorolt tárcaprogramok összeállítása, végrehajtása is szükséges. 2. Az új fejlesztési program alapelvei A felsorolt szempontokat figyelembe véve a KHVM elkészítette az új BVFP tervezetét, amit a Balatoni Regionális Tanács 1994. március 10-én megtárgyalt és elfogadott. A Kormány 2100/1995. (IV. 12.) sz. Korm. határozatábanjóváhagyta az 1995-2010 időtávlatra szóló programot. A fejlesztési program ismételten leszögezi, hogy a Balaton és üdülőkörzete az ország kiemelt üdülőterülete. Olyan nemzeti érték, mely különleges védelmet igényel. Ezért fokozottan védeni kell a tó vizének minőségét, és jelentős mértékben kell csökkenteni a tó terhelését, hogy a