Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

350 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 6. SZ. tak. Gyakran futnak a burkon finom egymással párhuzamos sorok. Az előzők alapján kijelenthetjük, hogy fejlődéstörténetileg ez a csoport a burokfejlődés egy differenciáltabb szintjét képviseli. A további fejlődést jelenti, hogy ú.n. állandó mezőkomplexumok jelennek meg, amelyek a sejt határozott helyeire lesznek jellemzőek, apikális-, antapikális, cinguláris régió. Ezzel együtt a kis mezők számában csökkenés lesz a jellemző. A mezők nagysága pedig nő. Ezek a formák már a következő csoportba sorolandók (II/2.). Az előzőekben leírt eredmények mind fénymikroszkópos vizsgálatok eredményei. Pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatot mindezidáig nem végeztek rájuk vonatkozóan. így, számunkra kissé érthetetlen módon, a burokszerkezet szerepét jelenleg alábecsülik. (II/2.) Ha a sejt nem veszti el eredeti alakját egy kevés tartósítószer hozzáadása után, és határozott sejtfalszerkezete van, ez a sejtfalszerkezet tekinthető a legfontosabb határozóbélyegnek Az érintett nemzetségek a következők: Ceratium, Diplopsalis, Dinosphaera, Gonyaulax, Peridiniopsis, Peridinium, Sphaerodinium, Thompsodinium. Az ide tartozó egyedek vizsgálatánál sematikus ábrázoláskor megadjuk az apikális nézetet (epitéka lapszerkezete), s az antapikális nézetet (hipotéka lapszerkezete). Ezeket az eredményeket vagy sok sejt vizsgálatával nyerhetjük, vagy egy sejt több nézetből való megfigyelése eredményeképpen születik meg a rajz, amely a vizsgált epitéka- és hipotéka szerkezetét vetíti elénk. A lapszerkezet kódolására Kofoid (1909) rendszere a hivatalosan elfogadott kódrendszer. Az élő szervezet vizsgálata során a sejtalkotók miatt a lapszerkezet nem vizsgálható egyértelműen. A különböző festési eljárások nem alkalmasak arra, hogy a sejtfalszerkezetet megfessük, és jól látható legyen, a citoplazma pedig ne festődjön. Fluoreszcens festékek estében is hasonló a helyzet. A sejt béltartalmát el kell távolítani, mégpedig úgy, hogy a sejtfal-szerkezetet ne tegyük tönkre. A leghatékonyabb, és egyben legegyszerűbb eljárás véleményünk szerint a következő: A fajok egyértelmű meghatározása normál rendszerű mikroszkóppal történik. Viszonylag nagyobb mennyiségű mintát helyezzünk a tárgylemezre (1X1 cm-es fedőlemez esetén 20^1 tömörített mintát). Fedőlemezzel lefedjük, majd kis nagyitáson (200X) vizsgáljuk a mintát. Az ujjunkkal kissé megnyomjuk a fedőlemezt, és finoman körkörösen mozgatjuk. Ekkor a sejtek kettétörnek általában a cingulum mentén, és az epitéka és hipotéka különválik. A fedőlemezt körbevonjuk egy lassan száradó (3-5 perc), de száradás után jól záródó anyaggal (tömény körömlakk, gyanta, stb.). A fokozatos száradás alatt kissé mozgatjuk a fedőlemezt, hogy az epitéka, ill. epitékák és a hipotéka, ill. hipotékák a csúcsukkal felénk forduljanak. Ezután a mikrocsavar mozgatásával láthatjuk a sejtfallapocskák térbeli elhelyezkedését, ill. megfelelő fényképfelvételeket készíthetünk. 4. Köszönetnyilvánítás A tanulmány a Magyar Vidékért Alapítvány, Universitas Alapítvány, Miniszterelnöki Hivatal és az Országos Tudományos Kutatási Alap (T1717, F16455, F23761) támogatásával készült 5. Irodalom Cassie, RM. (1971): Sampling and Statistics p. 174-209. In W.T. Edmondson and G.G. Winberg (Eds). A manual on methods for the assessment of secondary productivity in fresh waters, International Biol. Prog. Handbook No. 17, Blackwell Scientific Publications, Oxford. Entz, G. (1927): A Balaton Pendineáiról. Ober die Pendineen des Balaton-sees. Archívum Balatoniam 1: 275-342. Graham, H. W. (1942): Studies in morphology, taxonomy and ecology of the Peridiniales Carnegi inst. Washington Publ. 542: 1-129. Kofoid, C. A (1909): On Peridinium steinii Jörgensen, with a note on the nomenclature of the skeleton of the Peridinidae. Arch. Protistkd. 16: 25-47. Popovsky J., Pfiester L A (1990): Dinophyceae (Dinoflagellida). Süsswasserflora von Mitteleuropa Band 6. Gustav Fischer Verlag, Stuttgart. 272 p. Schiller, J. (1955): Untersuchungen an der planktischen Protophyten des Neusiedler-Sees. 1950-54,1. Teil. Wiss. Arb. Burgenland 9: 1-66. UNESCO (1974): A review of methods used for quantitative phytoplankton studies. UNESCO Tech. Pap. Mar. Sci. 18. 27 p.Vollenweider, R.A. (Ed) (1969): A manual on methods for measuring primary production in aquatic environments. International Biol. Prog. Handbook No. 12 F. A Davis Co., Philadelphia. 213 p. Von Stoch, H. A. (1969): Dinoflagellaten aus der Nordsee I. Über Cachonia niei Loeblich (1968). Gonyaulax grindleyi Reinecke (1967) und eine Methode zur Darstellung von Peridineenpanzem. Helgol. Wiss. Meeresunters 10: 140-152. Woloszynska, J. (1916): Polnische Süsswasser-Pendinien. Bull. Acad. Sci. Cracovie. Math. Nat., Ser. B 210-285. Data on knowledge of Dinophyta species of Hungary L Methodological Part L István Grigorszky, KLTE, Botanical Department 4010. Debrecen, POB: 14. Gábor Vasas, KLTE, Botanical Department 4010. Debrecen, POB: 14. Márta M-Hamvas, KLTE, Botanical Department 4010. Debrecen, POB: 14. Gábor Borics, Nagy Sándor, Environmental Protection Inspectorate KLTE, Ecological Department Transtisanian Region, 4025. Debrecen, Piac u. 9/b, 4010. Debrecen, POB.: 71. Judit Padisák, Sándor Varga, University of Veszprém, Biological Insitute Frigyes Verzár Gerontological Center of Medical University of 8201. Veszprém, POB. 158. Debrecen, 4012. Debrecen, Nagyerdei Kit. 98. Erika Molnár, György Dévai, Borbély György. KLTE, Botanical Department KLTE, Ecological Department KLTE, Botanical Department 4010. DebrecenPOB.: 14. 4010, Debrecen, POB.: 71. 4010. Debrecen,POB: 14. Abstract :In our opinion although Hungaiy is fiill of various unique waters in Europe from algological point of view as welL The lack of special papers relates to the collection and treatment of Dinophyta species lesülted that lot of waters were „poor" in Dinophyta species. Our method is not a simple preservation method. This is either a kind of preservations and prepares the specimens for the treatment of microscopy. Our preservation consists of five different parts. (I) We must observe the living material without preserving. (II) The preserving material is absolute ethanol resulted it is immediately usable for SEM. (Hl) Lugol-solution is best preserving matter for the unaimored speciments. (IV) Glutaric-aldehid and osmium-tetroxid mixture is the best preserving solution if we would liké to identify the armored species LM, SEM and TM. (V) The preservation with formaline is necessary because it can preserve the armored speciments for long time. Unfortunately, the unaimored speciments can not identiíy the formaline-preserved material. The various chemical stains for identification (Calcoflour whitening, Stoch-Solution, Trypan Blue, Fast Green) are not show more details than the carefully investigations. One stains are useful for few species but generally does not usable.