Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

351 A Meggyes mocsár (HNP) hidrobiológiái állapota a természetvédelmi rehabilitációt követően K. Kiss Magdolna, Lakatos Gyula, Gőri Szilvia, Bitskey Klára Kossuth Lajos Tudományegyetem, Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 4010, Debrecen, Pf: 22. Kivonat: Vizsgálati területünk a Hortobágyi Nemzeti Park területén elhelyezkedő Meggyes-mocsár három vizes élőhelye (Meggyeslapos, Meggyes I, Meggyes II). Célunk mindhárom élőhelyen a vegetáció tanulmányozása és a hidrobiológiái állapot felmérése, ill. ezek alapján a területek összehasonlítása a természetvédelmi rehabilitáció kezdeti fázisában. A Meggyes-lapos kiszáradt területén 1996-ban kezdődtek el rehabilitációs munkálatok, mely során a lapost elárasztották. Az el nem árasztott területeken mért kémiai eredmények mutatják az évszakos változás és a csapadékviszonyok erőteljesebb hatását, a betöményedést. Többszöri terepbejárással összeállítottuk az élőhelyek flóralistáját. Az edényes növényekre alkalmaztuk a Simonféle természetvédelmi érték, valamint a Borhidi-féle szociális magatartás típus elemzést Elemeztük a növények flóraelemés életforma szerinti megoszlását. Nyáron transz-szektek mentén megállapítottuk az egyes növényállományok kiterjedését, elvégeztük a Meggyes I. vegetációtérképezését Kulcsszavak: vizes élőhelyek, vízinövényzet, rehabilitáció, természetvédelem Bevezetés A természetvédelem fontos feladata a megmaradt természetes vagy természet-közeli élőhelyek strukturális és funkcionális állapotának a megőrzésén túl, a sérült, működési zavarokkal terhelt rendszerek aktív természetvédelmi kezelése, így a hazai táj eredeti képéhez elválaszthatatlanul hozzátartozó vizes élőhelyek természet közeli állapotának, sokféleségének és mozaikosságának megőrzése, fenntartása, helyreállítása, vagy a szükséges és lehetséges esetekben visszaállítása. A természetvédelemnek eme fontos és nehéz feladatát alapos feltáró kutatómunkának kell megelőznie (Lakatos, 1997), lényeges a sokoldalú háttér-információk begyűjtése, elemzése, ezeknek eredményeire támaszkodva lehet megfelelő kezeléssel a területek védelmét biztosítani (Dévai, 1994). Különösen fontos ez a sokoldalú előkészítő munka a sérülékeny, kis területeken fennmaradt vizes élőhelyek szempontjából (Lakatos, 1990). Az 1970-es évek közepén kezdődött meg a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) területén a vizes élőhelyek természetvédelmi rekonstrukciója, a kiszáradó mocsarak vízellátó rendszereinek kiépítésével. 1976-ban az egykori Egyek-Pusztakócsi mocsárrendszer keleti részét képező Feketerét feltöltő csatornájának a megépítésével kezdődtek a munkálatok (Göri et al., 1997). Az évek során egyre nagyobb terület került elárasztásra, majd 1997 tavaszán, a kialakított csatornarendszeren keresztül elkezdték a mocsárrendszer egy újabb tagjának, a Meggyes mocsár egyik vizes élőhelyének (Meggyes lapos) a feltöltését Anyag és módszer A Meggyes lapos az Egyek-Pusztakócsi mocsárvilág tagja, észak-dél irányban lefutó völgye, a medencét szegélyező övzátony sorok igazolják, hogy a tájat a folyóvíz munkája alakította ki. Teljes hossza 1700 m, legnagyobb szélessége 500 m, területe 75 ha. Az ármentesítést követő lecsapolások a Meggyest csak összefutó csapadékvizek táplálták, elvezetésük után Iri^rnHt A lapos déli részének kiterjedt nádasai (31 hektár) a rendszeres aratás következtében gyorsuló ütemben homogenizálódtak, és csak néhány vízi harmatkása és keskenylevelü gyékény folt jelezte a nemrég még változatos élőhely gyors átalakulását A Meggyes lapossal párhuzamosan két kisebb lapos húzódik. A kb. 5-5 ha területű Meggyes I. és Meggyes II. élőhelyek tavasszal még jelentős vfzborítottságúak, de nyár végére - különösen a Meggyes II. - kiszáradhatnak. Hidrobiológiái vizsgálatainkat 1996-ban kezdtük el a víz fizikai, kémiái és biológiai paramétereinek vizsgálatával, amit az elárasztás évében, 1997-ben a növényzet tanulmányozásával is kiegészítettük. A mocsár három vizes élőhelyén többszöri terepbejárással állítottuk össze a flóralistát, nyáron transz-szektek mentén meghatároztuk az egyes növényállományok kiterjedését A területről légi fotók is készültek. Eredmények Vízkémiai eredmények A mocsár három vizes élőhelye közül a Meggyes II. a legmagasabban fekvő terület, amelynek vízellátottsága továbbra sem megoldott, az év nagy részében száraz. A Meggyes I. vízszintjét továbbra is erősen befolyásolja a csapadékmennyiség, míg a legmélyebben fekvő Meggyes lapost a mesterséges vízellátás közvetlenül befolyásolja. A kémia eredmények alapján a Meggyes I vize Na-HCOj-Cl karakterű. Halobitás foka béta-alfa oligohalobikusbó! és alfa-mezohalobikus között változott Trofitásfoka eutoróf és mezotróf víztípus között változott. Szapiobitásfoka az év folyamán egyenletesen poliszaprobikus. Meggyes II biológiai vízminósitése a tavaszi adatok alapján a következő: halobitásfoka béta-alfa oligohalobikus, trofitására a mezotróf állapot, szaprobitására mezo-poliszapróbia a jellemző. A Meggyes lapos NaHCOj típusú, alfa oligohalobikus és oligo-mezohalobikus típus között változott Trofitását befolyásolta a kapott tápvíz minősége. Szaprobitására a mezo-poliszapróbia jellemző. A Meggyes lapos az elárasztásnak köszönhetően a kémiai paraméterekben nem mutat olyan szélsőséges változásokat az év folyamán, mint a Meggyes I. A Meggyes I. eredményei jól tükrözik a szezonális változást, a csapadékviszonyok alakulását és befolyását. A vízmennyisége őszre erósen megcsappant, amit az össz sótartalom növekedése követ A sótartalmat tükröző vezetőképesség ősszel már meghaladta a 3000 jiS/cm értéket (7. ábra). Őszre a szikes jelleg felerősödött A pH értéke is fokozatos emelkedést mutatott. mintavételi Időpontok 1. ábra. A Meggyes lapos és a Meggyes I. vezetőképesség értékeinek alakulása (1997) A növényzet vizsgálatának eredményei Florisztikai vizsgálataink során a három élőhelyen öszszesen 33, vizes élőhelyhez kötődő növényfajt határoztunk meg. A legtöbb növényfajt a Meggyes ü. élőhelyen találtunk (29), míg a legkevesebbet a Meggyes laposban (20). A rehabilitáció folyamán a vegetáció lassú, fokozatos átalakulása várható majd. A feltöltést követően a nádas a legmélyebb részeken megritkult, míg az időszakosan vízzel borított területeken jelentősebb változás nem történt. Ahol korábban nem volt tartós vízborítás, ott a vegetáció pusztulása következett be, részben iszaptársulások, valamint sekély nyíltvíz alakult ki, ezek további átalakulása várható. Az év második felére már megindult a kiritkult nádasok regenerálódása, azaz a korábbi tavaszi állapothoz viszonyított 50-60 cm-es vízszintemelés nem okozta a nádasok pusztulását. A terület növényzetének állapotát, degradáltsági, zavartsági fokát a Simon-féle (1988) természetvédelmi érték besorolás és Borhidi-féle szociális magatartás típusok (1993) alapján határoztuk meg.