Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

339 Az Alcsi Holt-Tisza ökológiai vizsgálata és minősítése 1997-ben T. Nagy Mariann Végvári Péter Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (Szolnok) Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kisköre) Kivonat: A vízminőség fogalmának egzakt meghatározása sokáig nem történt meg. Összemosódott a víz tulajdonságainak összessége ill. a víztípusok különböző mutatók (ivó-őntőző-szennyvizek) szerinti osztályozása. A víznek azonban nemcsak akkor van minősége, ha valamilyen céllal felhasználják. Dévai Gy. és munkatársai egységes fogalomrendszert dolgoztak ki, mely szerint a vízminőséget állapotként írják le, amelyet adott objektum (pl. víztér) esetében adott időpontban a víz valamennyi (n) tulajdonságának konkrét értékeiből adódó pont jellemez, mégpedig az e tulajdonságokból képzett "n" dimenziós attribútum-térben. Egy objektum állapotának n-dimenziós attribútum térnek adott részhalmazát tekintjük, tulajdonságnak pedig azokat a koordinátákat, amelyekkel ez a részhalmaz vektoráhsan jellemezhető. Az állapot és a tulajdonság az objektum statikus tulajdonsága, amelyek az objektumnak az n-dimenziós attribútum térben elfoglalt helyét jellemzik. Ezzel szemben az objektum dinamikus sajátságai arról adnak felvilágosítást, milyen lesz a bekövetkező változások iránya és mértéke, azaz, hogy milyen a vektor-elmozdulás E szempontok szerint végeztük el az Alcsi Holt-Tisza ökológiai minősítését. Kukssz.: Alcsi Holt-Tisza, ökológiai vízminőség, minőség, bonitás. Bevezetés 1997-ben a KOTIVÍZIG és a KÖTI-KÖFE laboratóriuma egy alkalommal (július) az Alcsi Holt- Tisza öt mintavételi helyét mintázta meg a felszín-közeli rétegből, vízoszlopból (az egész vízoszlopból 10 cm-enként egyenlő mennyiséget szivattyúztunk ki, az így nyert vízmennyiséget összekevertük és átlag mintaként kezeltük) fenék közeli rétegből és üledékből. Ez a módszer egy tájékozódó jellegű ökológiai állapotfelmérést tett lehetővé. Anyag és módszer A holtág vizsgált vizterei: 1 Szajoli üdülőtelep (fölső vég) 14,1 fkm 2. MOL bázistelep 9,7 fkm 3. Kilián Repülő Műszála Főiskola 4,8 fkm. 4. MHSZ Reptér 3,1 fkm. 5. VÍZIG Sporttelep 0,5 fkm. Statikus mutatók csoportja A vizsgált víztér típusának ismeretében először azokat a statikus mutatókat vettük számba, amelyek a víztémek és környékének állapotát hosszabb időtartamra - de legalább egy vegetáció-periódus idejére meghatározzák. Ezek körébe sorolhatóak a természetföldrajzi, természetvédelmi és környezetgazdálkodási, a medermorfológiai és mederanyag-minóségi ill. a vízháztartási jellemzők. A statikus mutatók meghatározásához a Magyarország Nemzeti Atlasza (1989) c. munkát használtuk. Dinamikus mutatók csoportja A dinamikus mutatócsoporton belül három alcsoport szerint vizsgálódtunk: melyet az élettelen természet által meghatározott mutatócsoport, az élettelen és az élő természet által közösen meghatározott, ill. az élő természet által meghatározott mutatócsoport alkot. Mivel valamenynyi dinamikus mutató közös jellemzője, hogy az egyes vizsgálati időpontokban kapott értékek kisebb-nagyobb mértékben - sőt, olykor elég jelentősen - különböznek egymástól, ezért minden dinamikus mutató esetében kétféle tipológiát készítettünk Az aktuális tipológia: Adott vizsgálati időpontban kapott értékek alapján történő tipizálás. A globális tipológia: Egy egész éves (de minimum a vegetáció-periódus május-október közti szakaszát felölelő) adatsor alapján történő tipizálás. A két tipológia olyan szervesen illeszkedik egymáshoz, hogy csak egymással összekapcsolva van valódi ökológiai jelentésük, és az ökológiai vízminősítés szempontjából igazi értelmük. A dinamikus mutatók meghatározásához szükséges vizsgálatokat az aktuális MSZ ISO és MSZ szabványok szerint, illetve a Közép- Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság Regionális Laboratórium és Koordinációs Iroda Akkreditákási Kézikönyvében foglalt akkreditált egyedi módszerek alapján végeztük. A minősítés és értékelés Dévai Gy. és mtsai (1992) szerint történt. Eredmények és megbeszélésük Statikus mutatók Az Alcsi Holt-Tisza kopolya típusú állóvíz, amely a Tiszai-alföld nagytáj, Közép-Tisza-vidék középtáj, Közép-Tiszai-ártér kistáj-csoportjához sorolható. A terület a mérsékelten kontinentális síkságon található, mentesített ártér, holtmedrekkel, réti talajosodó öntésföldekkel és mocsári erdőtalajokkal. Éghajlata meleg és száraz, ill. mérsékelten száraz, ahol a napsütéses órák évi összege 2050 - 2100, az évi középhőmérséklet 10,0 10,5 °C közötti. A csapadék évi mennyisége 500-550 mm, a tényleges párolgás évi összege 450-475 mm közötti. A terület a szemihumid-szemiarid jellegű klímával jellemezhető erdős puszták övéhez, ezen belül a hosszú nyári szárazságú száraz erdős pusztákhoz sorolható. Domborzata alföldi jellegű, a tökéletes síkságon belüli alacsony ártéri síkság. A közepes vízállás szerinti vízfelszín tengerszint feletti magassága 50-100 m A tényleges alapkózctre vonatkozó információk geológiai korok és képződmény-típusok szerint a pleisztocén és holocén üledékeken belül, a holocén folyóvízi homok, kavics, ártéri iszap, agyag, mésziszap, tőzeg és futóhomok képződményeket magába foglaló kategóriába sorolható folyó-völgy allúvium. A genetikai talaj típusok szerint réti öntéstalaj A talajok vízgazdálkodási típusát tekintve közepes víznyelésű, és vízvezetö képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó, melyet az egész szelvényben viszonylag egyenletes mechanikai összetétel jellemez A talajok vízháztartásának alapvető típusa szerint pedig felszíni vízfolyások hatása alatt álló vízháztartási típusúnak tekinthető. A terület éghajlati vízhiánnyal jellemezhető, a vízhiány évi összege 300-350 mm. Az Alcsi Holt-Tisza nem védett terület, s védetté nyilvánításra sem javasolt. Felszíni szennyeződésre a felszín alatti vizeket illetően kevésbé érzékeny. Vízminőségvédelmi szempontból sem kiemelt jelentőségű. A természetes élővilág állapotát tekintve a területen országosan nem, regionálisan viszont jelentős és értékes élőlénytársulások és fajpopulációk találhatók, amelyek tűrőképessége az adott területen nagy, így a civilizációs hatásokkal szemben ellenállók, csak kis mértékben sérülékenyek. A rekreációs és művelődési hasznosításon belül üdülés, sport és horgászati célú a hasznosítása. Az Alcsi Holt-Tisza az ember műszaki-technikai tevékenysége által befolyásolt és szabályozott, közepes mértékben degradált területnek tekinthető. A kb. 2 km

2 vízfelületű holt meder az átlagos és a legnagyobb vízmélység alapján sekély vizű, a meder felülnézeti vízszintes vetületének nagyobb része (több, mint 60 %-a) a litoriprofúndális zónához, a többi része pedig a litorális régióhoz tartozik. A meder hosszan elnyújtott alakú, és többnyire jellegzetesen kanyargós futású. A mederfenék változó mélységű. A meder keresztmetszeti képe teknő alakú, és a keresztszelvényeknek legalább egy része gyengén, vagy mérsékelten aszimmetrikus. A víztémek kevesebb, mint 5 %-ában található makrovegetáció, de a partszegélynek több, mint kétharmadát szegélyezi növényzet A makrovegetáció fÖ típusának a mocsári növényzet tekinthető A makrovegetáció egyveretűségét tekintve a mederre a fő vegetációtípus egyértelmű túlsúlya jellemző, azt azonban helyenként és kis kiterjedésben habituálisan eltérő minőségű sávok tarkítják, s csak gyenge mozaikosság észlelhető. A fö vegetációtípustól eltérő összetételű víztér-részekre két-két további vegetáció-típus kombinációja (felszínen kiterülő úszó és gyökerező, valamint alámerült hlnámövényzet) tekinthető jellemzőnek. A meder fö aljzattípusa a kőzetlisztre, iszapra aprózódott kőzetanyag, melyhez szervetlen és szerves üledékek keverednek. A fo aljzattípus homokos üledékfiakcióval keverten fordul elő A mederre a fö aljzattipus egyértelmű túlsúlya jellemző, azt azonban habituálisan eltérő foltok tarkítják, de csak gyenge mozaikosság észlelhető jellemzőnek, ezek a kémiai úton (mállás során) átalakult szervetlen üledék, valamint