Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

338 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 6. SZ. Ha a természetes mederszakaszokat a településbeli, illetve ez alatti szakaszokkal hasonlítjuk össze, akkor nem talélunk jelentós eltérést a regisztrált fajok számában, azonban a fajösszetétel alapján igen (Schmera és Kiss, 1997). így a szennyezettebb szakaszokon már megjelenhetnek az euriök, nagyobb folyókat is kedvelő fajok (pl.: Hydropsyche contubernalis Mc Lachlan, 1865). 2. táblázat. Domináns tegzes fajok lárváinak előfordulása az Északiközéphegység vizsgált patakjaiban Az idézett munkákból az összesen kimutatott 72 köztll a legalább egy helyen domináns 17 tegzesfajt a 2. táblázat mutatja be. A Halesus digitatus számit a leggyakoribb fajnak, a Morgó-patak kivételével minden vízfolyásból kimutatható volt. Ökológiai igényére jellemző, hogy a hegy- és dombvidéki, lassabban folyó patakok, csermelyek szerves anyagokban gazdag mederrészletein fordul elő rendszerint. A tegzes lárvák patakonként kimutatott teljes együtteseinek fajgazdagsági értékében igen nagy eltéréseket tapasztalunk (lásd a 2. táblázat utolsó sorát). A kapott lokális fajgazdagsági értékek 9 és 44 között változtak. Ezt okozhatja a meder változatos mozaikos felépítése, az áramlási sebesség nagysága és ennek időbeli változása, valamint a viz eltérő kémiai és biológiai összetétele. A regisztrált fajok száma a Kemencepatakban volt a legmagasabb (44). Itt módszertanilag alapos, hosszú mintavételezési időtartammal, valamennyi szakasz (10) vizsgálatával történtek a gyűjtések. A kifejezetten alacsony fajszám (9) oka például a Morgó-patak esetében valószínűleg az volt, hogy a 0,04 m

2-es kvadráttal, 2-3 havonkénti mintavételezéssel nem lehetett a patakra jellemző teljes tegzes lárva-együttest begyűjteni. A tegzes együttesek hasonlósági dendrogrammja (2. ábra) a lokalitásoktól függően változó közös fajszámok alapján épül fel. Az ábrán láthatóan erősen elkülönült a többi helytől a Kemence-patak és a Disznóskút tegzes együttese; mindkettőnél a nagy fajgazdagságú együttesben számos máshol elő nem forduló fej miatt alacsony hasonlósági értékek adódtak A Csemely és a Morgó-patak esetében a legnagyobb hasonlóság. A Morgó-pataknál főként a kvadrát nagysága, mig a Csernefy-patak esetében a vizsgált szakaszok alacsony száma miatt a kevésszámú, foként gyakori, tömegesebb és ezért közös faj az oka a magas hasoalósági értéknek. W 6,3 e.o 3,5 3,0 3,5 KEM CXSZ tLO A6L SEB CSER MOH B€R 2. ábra. Északi középhegységi patakok tegzes együtteseinek hasonlósági dendrogramja a lárvák előfordulásai alapján (KEM: Kemencepatak, DISZ: Disznóskút, ILO: Ilona-patak, ABL: Ablakoskő, SEB: Sebesvíz, CSER: Csemely-patak, MOR: Morgó-patak, BER: Bemece-pt). Összefoglalva megállapítható, hogy a módszertani-mintavételi különbségek jelentősen befolyásolták az eredményeket (a tegzes együttesek fajgazdagsága, hasonlósága), az eltéró lokális környezett hatások kevésbé voltak kimutathatók. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Kádár Ferencnek (MTA Növényvédelmi Kutatóintézete) a statisztikai elemzésekben nyújtott segítségéért, valamint dr. Szentkirályi Ferencnek (MTA Növényvédelmi Kutatóintézete) a cikkel kapcsolatos hasznos észrevételeiért. Jelen munka az F026608 számú OTKA pályázat keretében, annak anyagi támogatásával készült. Irodalom Bérezik, A. und L. Pham, Ngoc (1988). Hydrobiologische Zustandsinderung wahrend eines Jahrzehntes in einem Mittelgebirgsbach in Ungam.- Opusc. Zool. Budapest, 23: 117-132 Czacharowski, S. (1995). Caddisfliees (Trichoptera) of the Biebrza Wetlands (Northeasten Poland) - results of preliminary studies. Fragmenta Faunistica 19: 427-438. Hoffmcam, A. (1992): Growth, food and microdistribution of Lastocephala basalis (Trichoptera: Lepidostomatidae) larvae in a small stream. - Proc. 7®

1 Int. Symp. Trichptera, pp. 183-188. Illies, J. (1955): Die biologische Aspekt deT limnologische Fliesswassertypisierung. - Arch. Hydrobiol,, 22: 337-346 Illies, J., Botosaneanu, L. (1963): Problemes et methodes de la classification et de la zonation eooloique des eaux courantes, cousiderees sur tout du point de vue faunisique. - Mitt int Ver Limn. 12: 1-57. Kamler, E„ Riedel, W. (1960): A method for quantitative study of bottom fauna of Tatra stream. - Pols. Arch. Hydrol., 8: 95-105. Kiss O. (1977): A "mosaic pattem" elv bemutatása a Bükk hegységi Szalajka-patakr. Trichopteráin - Fol. His.-nat Mus. Mat 4: 63-69. Kiss O. (1978): A Bükk hegységi Disznóskút és sebesvíz Trichoptera együtteseiröl. - Acta Acad Paed Agriensis-Nova XIV: 493-507. Kiss, O. (1981): Trichoptera in the Ilona stream of the Mátra Mountains, North Hung. Proc. of the 3"

1 Int Symp. on Trichopt, p: 129-138 Kiss O. (1991). A Bükk hegységi Ablakoskő és Nagy-völgy Trichoptera lárva-együttesei. - Acta Acad Paed. Agriensis-Nova 20: 17-36. Kiss O.. Kókai E. és Koncz, G. (1995): Uppony környéki Csemely-patak Trichopterái. - Acta Acad Agriensis-Nova 21: 327-339 Kiss, O. und Schmera, D. (19%): Die Köcherfliegen der Quellregionen des nord-ungarischen Bükk-Gebirges. - Crunoecia 5: 67-70 Macan, T. T. (1958): Methods of sampling the bottom fauna in Sony streams. - Int. Assoc. of Theorthical and Applied Limnology C. 8. Oláh, J. (1967): Unterschuchungen über die Trichopteren eines Bachsystems der Kárpátén. - Acta Biol. Debrecina 5: 71-91. Schmera D. és Kiss O. (1997): A Börzsöny-hegység Bemecei-patakjának Trichoptera lárva-együttesei. - Hidrológiai Közlöny 77: 96-97. Sommerhauser, M. (1995): Zur Köcherfliegenfauna der Fliessgewasser des Niederrheinischen Tieflands - faunistische und typologische Aspekte. - Lauterbonia 22: 85-97. Sommerhauser, M., Róbert, B. and Schuhmacher, H. (1997): Flight periods and life history strategies of caddisflies in temporary and permanent woodland brooks in the Lower Rhine area (Germany). Proc 8* Int. Symp. Trichoptera, p: 425-433. Fajnév Ilonapatak Disznóskút Sebesvíz Ablakoskő Csernelypatak Morpatak Kemencepatak Berneceipatak Rhyacophila fasciata Hagen 1859 • • • • Plectrocnenúa conspersa Curtis 1934 • • * • Polycentropus flavo— maculatus Pictet 1834 • • Hydropsyche pellucidula Curtis 1834 • • Hydropsyche tnstabilis Curtis 1834 • • • Hydropsyche ngustipemris Curtis 1834 • • Potamophylax igricomú Pictet 1834 » • • Potamophylax rotundipermis Brauer 1857 • Sienophylax permistus Mc Lachlan 1895 • • • • Halesus digitatus Scbrank 1781 • • • • • • Halesus iesselatus Rambur 1842 Goera pilosa Fabricius 1775 • • Silo pallipes Fabricius 1781 • • • • Crunoecia irrorala Curtis 1834 • • • Sericostoma personaCvm Kirby et Spence 1859 • Egyéb fajok száma: 10 11 6 6 2 4 33 7 Összes faj száma. 20 16 9 13 12 9 44 16