Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
1. szám - Kovács Sándor: A Nagykunsági-főcsatorna és a Nagykunsági-főcsatorna keleti ág vízforgalmi vizsgálata
29 A Nagykunsági-főcsatorna és a Nagykunsági-főcsatorna keleti ág vízforgalmi vizsgálata Kovács Sándor Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, 5001. Szolnok, Pf. 31. Kivonat: Az 1997. július, augusztus hónapban a Nagykunsági-főcsatornán és a Nagykunsági-főcsatorna keleti ágán végrehajtott mérések - amellett, hogy a főcsatornák teljes körű geodéziai felvételét is magukba foglalták - lehetőséget adtak a vízszállítás kritikus helyemek feltárására. Felülvizsgálták a magassági alappont hálózatot., új magassági pontokat helyeztek el a csatorna műtárgyain. Felmérték a főcsatornák hossz-szelvényét, s 1 km-enként a keresztszelvényeket. A vízsebesség-, és a vízfelszín-esés mérések lehetőséget adtak az érdességi tényezők kiszámítására, a főcsatornák vízszállító képességének megítélésére. A mérésekből kimutatható, hogy a Nagykunsági-főcsatorna nyugati ágán legfeljebb 8 m'/s a Hármas-Körösbe leadható vízhozam. Kulcsszavak: hidrometria, öntözés, vízgazdálkodás. Bevezetés A Nagykunsági-főcsatorna és a keleti ág vízforgalmának nyomon követése, az abban szerepet játszó tényezők meghatározása érdekében a KÖTIVIZIG saját mérőcsoportok kiállításával több alkalommal (pl. 1992. és 1994. augusztusában) vízhozamméréseket szervezett. A viszonylag kis szelvényszám (6), az akkori mérőfelszerelések megbízhatósága, a tapasztalatok hiánya miatt a mérések még nem adhattak kielégítő választ a főcsatornában iII. az öntöző fürtökben lejátszódó jelenségekre. 1996. szeptemberében a vízügyi igazgatóságok vízrajzi csoportjainak szokásos vízhozammérési gyakorlatát a Nagykunsági Öntözőrendszerben rendezték meg. A gyakorlatnak kettős célja volt: viszonylag permanens állapotok mellett összehasonlították, milyen pontosan és milyen megbízhatósággal mérnek a mérőcsoportok, valamint nagyszámú mérésekre alapozva elvégezték a vízforgalmi vizsgálatokat. Az első cél kiválóan teljesült. Az igen kis sebességek ellenére nem volt egyetlen olyan mérés, amelynek pontosságát meg kellett volna kérdőjelezni. A második cél csak részben teljesült. Igaz, hogy a főcsatornában végig tudtuk kísérni a víztömeg vonulását, viszont a hónapok óta tartó csapadékos, hideg időjárás következtében az öntöző-fürtökre már nem lehetett vizet kiadni. A vízhozamok hossz-menti nyomon követése sem volt teljes, mivel a vízmérce leolvasásokból meghatározott vízfelszín esések nem adtak kellő pontosságú eredményeket, s az esésék segítségével kiszámított érdességi tényezők nem tükrözték a meder valóságos vízszállító képességét. Időközben igazgatóságunknak lehetősége nyílt új vízsebesség-mérő felszerelések beszerzésére. A Vízrajzi Csoport és a Kiskörei Szakaszmérnökség SEBA, illetve NAUTILUS típusú mérőműszert és tartozékokat, a többi szakaszmérnökség digitális kijelzővel ellátott szombathelyi vízsebességmérő műszert kapott. Az elmúlt évek során nyert mérési, szervezési, értékelési tapasztalatokra alapozva kértük az OVF hozzájárulását a mérések 1997. évi megismétléséhez. Az OVF Vízgazdáikodási Főosztálya a felterjesztett mérési ütemtervet elfogadta. A programnak megfelelően július, augusztus hónapokban elvégeztük a csatorna teljes körű geodéziai felvételét, a magassági alappont-hálózat kialakítását, a vízhozam méréseket, és az eredmények értékelését. A Nagykunsági-főcsatorna és a keleti ág működésének általános ismertetése A Nagykunsági-főcsatorna és Nagykunsági-főcsatorna keleti ág működtetésének időbeni és térbeni feltételeit a vízjogi üzemeltetési engedélye és az üzemeltetési szabályzata határozza meg Tulajdonviszonyok: Mindkét főcsatorna az állam kizárólagos tulajdonában, a KÖTIVIZIG kezelésében lévő vízilétesítmény. Rendeltetése, funkciói: - mezőgazdasági vízszolgáltatás, - vízátvezetés más vízrendszerbe mezőgazdasági vízhasznosítás és vízfrissítés céljából (Hortobágy-Berettyó, Hármas-Körös), - belvíz befogadása, - alkalmassá tehető árvízátvezetésre a HortobágyBerettyóból a Hármas-Körösbe, - járulékos hasznosítási lehetőség a halászat. Elhelyezkedése: A Nagykunsági-főcsatorna (amely magába foglalja a nyugati ágat is) a Tisza bp-i árvédelmi töltés 144 + 642 km szelvényében lévő gravitációs beeresztő zsilipen keresztül látja el a rendszert öntözővízzel. A 74,330 km hosszúságú főcsatorna a Hármas-Körös jobb parti 33 + 572 tkm szelvényében épült "39" jelű zsilipes leürítő műtárgyon keresztül köt be a Hármas-Körösbe. A keleti ág a Nagykunsági-főcsatorna 39+280 km mederszelvénynél balra ágazik ki A kiágazásnál 0 + 206 km sz-ben lévő "18" jelű alvízszint szabályozós zsilipen keresztül jut be öntözővíz a csatornába. A 17,988 km hoszszúságú főcsatorna a Hortobágy-Berettyó jobb parti 16 + 200 tkm sz-be épült "25" jelű fenék leürítő műtárggyal kapcsolódik a Körösvölgyi vízrendszerhez. Kialakítása: Mindkét főcsatorna magas vezetésű, két oldali töltéssel, és két oldali övcsatorna hálózattal rendelkezik Üzemeltetése: A működtetés üzemrendje szorosan ígazodik a Kiskörei vízlépcső üzemrendjéhez. Hasznosítási idény: - öntözés esetében: április 15 - szeptember 30. (Megjegyzés: a Nagykunsági-fiicsatorna keleti ágán csak öntözési vízszolgáltatás van) - tógazdálkodásnál: március 15 - november 10.