Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

3. szám - Nagy László: Velence veszélyben

NAGY L.: Velence veszélyben 143 érdekében ez a megközelítés a gondolatok további érlelését teszi lehetővé. Új anyagi forrásokra van szükség, a szakértelmet az intézményi egyetértéssel párhuzamosan kell fejleszteni. A mozgatható kapus megoldás egy-utas megközelítése a problémának, előtérbe helyezése az árvízvédelemnek. A probléma komplexitása adott, és az árvízzel való megbirkózás csak felületi kezelése a problémának, s nem ad választ az okok széles skálájára, mint a geográfiai, a környezetvédelmi, és a széles értelemben vett beruházási döntés mindent magába foglaló hatására (Newson, 1992; IBRD, 1993; O'Riordan, 1993). A kerete ezeknek a munkáknak az integrált vízgyűjtő és parti-zóna tervezés (Naiman, 1992; Gardiner és ísai, 1994), amely a fenntartható fejlődés koncepcióján alapul különböző évtizedek időskáláján. (1. táblázat) Sajnos, a Konzorciumnak pillanatnyilag nincs forrása ehhez a megközelítéshez. Amikor megkezdte a munkáját, nem volt követelmény a környezetvédelmi tervezés, és a politikai körülmények ma már nem kedveznek azoknak a megközelítéseknek, amelyek csak mérnöki elveken nyugszanak. Az integrált tervezésnek számos megközelítése van (Penning-Rowsell, 1997), de minden tervnek, amely a fenntartható fejlődés koncepcióján alapul, követnie kell a biztonság és a megosztott irányítás elvét (O'Riordan, 1993). Inkább a természettel, mintsem ellene kell a terveket elkészíteni. A döntéshozatalnál többszörös objektivitást kell alkalmazni összehasonlító környezetvédelmi megközelítés alapján, alkalmazva az érdekeltek kikérdezésének eredményeit (Gardiner, 1991). Olyan irányító szerv létrehozása szükséges, amelyet támogat mind a központi, mind a regionális kormányzat. Az irányító szervet ki kell egészíteni egy semleges kiértékelő bizottsággal. Kommunikáció és konzultáció szükséges minden érintett résztvevő között (Gardiner és Colé, 1992) és a tervezési folyamatot konszenzus kell hogy kíséije minden érintett részéről. A tervezőknek képeseknek kell lenniük kompromisszumok kötésére azért, hogy a sokrétű érdekeltség találkozhasson. A kialakított tervet amikor az a megvalósulás fázisába jut, független bizottságnak kell felül vizsgálnia. Ez a megközelítés valószínűleg erősíti a Velence problémájával foglalkozó intézményi munkát, és így nagyobb valószínűséggel lehet találni támogatást az EU-nál és a Világbanknál. A tervezés összefoglalása Az 1. táblázatban megadott lépések jelentősége, hogy lehetőséget adnak alternatív megoldások kifejlesztésére a meglévő problémák megoldása érdekében. A terv részletei nem mutathatók itt be, de szükséges kidolgozni azokat úgy, ahogy az 1. táblázatban össze vannak foglalva. Ebben a táblázatban hat kiadványt értékeltek, figyelembe véve a Lagúna egymástól független folyamatait, amelyeket minden tervnek tartalmaznia kell az árvízvédelem, szenynyezés elhárítása és a város gazdasági életének integrálásához. Először is a város alatt a vízgyűjtőbe, onnan a Lagúnába jutó víz szennyeződést ellenőrizni és csökkenteni kell (Runca és tsai.) 1996-ban mintegy 80 %-ot javasoltak, ami feltételezi a mezőgazdasági eljárások megváltoztatását a felső- és az alsó vízgyűjtő területén a következő két évtizedben. Ezen a területen 1,2 millióan laknak, itt találhatók a legintenzívebben megművelt farmok Olaszországban. A nem pontszerű szennyező források teszik ki a szerves szennyvíz 50 %-át (Runca és tsai, 1996). Szükség van a műtrágya felhasználás jelentős csökkentésére Kezdetben a csatornákba jutó lefolyó víz műtrágyával való szennyezettsége part menti puffer zónák és olyan területek kialakításával csökkenthető, amelyeket eláraszthat a víz (wetland) (Franco és tsai, 1996). Az előbbi végrehajtása valószínűleg gazdasági ösztönzőket igényel, valamint olyan mezőgazdaságot támogató politikát, mint amely rokon az Egyesült Királyságban lévőhöz, mint pl. „Hosszú távú mellőzés" és „Környezetvédelmileg érzékeny területek" (Curry és Owen, 1996). Másodszor, a Lagúnán belül, csökkenteni kell a környezet szennyező szennyvízterhelést mind az ipari forrásból (ez manapság már kisebb probléma, mint néhány évvel ezelőtt volt), mind Velence háztartási szennyvízcsatornáiból származót. Ez anyagi befektetést igényel a szennyvízkezelés területén. Olyan nagyon magas szintre kell eljutni, ahol a város összes szennyvize a szárazföldi kezelőmüvekkel legyen összekötve. Technikailag ez nem bonyolult, de költséges (kb. 1 milliárd amerikai dollár kihatású) megoldás. Harmadszor, a vízgyűjtőből a Lagúnába folyó árvíz mennyiségét csökkenteni kell, ugyanis az 1966. évi árvíznél ez volt az egyik kiváltó tényező. Az itt alkalmazott eljárások magukba foglalhatják a lefolyás szabályzást, és árvízi csúcs-csökkentő tározók létrehozását. A hordalékbevitel mennyisége a Lagúna karbantartása szempontjából létfontosságú, csupán meghatározott mértékű lehet, szabályozását, amennyire lehet, az árvizek ellenőrzés alatt tartásával kell végezni. Negyedszer, a parti zónával kapcsolatban szemléletváltásra van szükség, a partmenti sávot meg kell védeni az eróziótól, hogy megelőzzék a védmű átszakadását vagy meghágását. Minden parti zónára vonatkozó tervnek biztosítania kell, hogy az üledék tovább áramolhasson a part mentén északról-dél felé, így biztosítva, hogy ezek a védmüvek erősek maradnak, megtartva méretüket, és a parthoz történő kapcsolódásukat. A Velence feletti partszakasz védelmét óvatosan kell megtervezni, mivel az onnan származó üledékek Velence partmenti szakaszához érkeznek. Ötödször, a Lagúnán belül csökkenteni kell az eróziót. és meg kell fordítani a jelenlegi folyamatot azért, hogy a vízmélység fokozatosan csökkenjen. Már folyamatban vannak olyan kísérletek, amelyek az ártér visszaállítását és a Lagúna növényekkel való újratelepítését célozzák (Messina, Bettinetti és tsai, 1995; Zitelli és Rossetto, 1966 ). Ezeket a kísérleteket tovább kell folytatni, és meg kell tervezni a Lagúnában a szennyezés csökkentésének a lépéseit. Csak ekkor lesz ez a növényekkel való újra betelepítés tökéletesen sikeres, és tudja megkezdeni a Lagúna talaján az erózió szabályozását. A Lagúna hajóforgalmát radikálisan csökkenteni kell, ezáltal megszüntetve a széles és mély bejáratok és a Lagúnán belüli kotort csatornák iránti igényt, ami gerjeszti a vele szomszédos terület erózióját. Az olajforgalom Trieszt felé terelése ennek a folyamatnak az első lépése, s a továbbiakban úgy kell tervezni, hogy a konténerforgalom is valamerre másfelé haladjon.