Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

3. szám - Hajós Béla: „A folyók nem ismernek határokat”. – A Víz Világnapja, 1999. március 19.

130 HIDROLÓGIAI K.ÓZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 2. SZ. sze 5 %-a képződik a Magyar Köztársaság területén, ami világszerte a legkedvezőtlenebbek közé tartozik. A víz azonban nem ismer határokat, és így hazánk - a Duna vízgyűjtő medencéjének közepén - sokévi átlagban 120 km-nyi vizet vezet át területén. Magyarország a vizek által közvetített "határokon átterjedő hatásokon" keresztül szüntelenül érzékeli a magasabban fekvő többszázezer km

2 vízgyűjtő terület szinte minden "változását". E hatások megnyilvánulnak: 1.) A természetes vízviszonyok kedvezőtlenebbé válásában, a hevesebb árhulámok, az erdőterületek csökkenése, a meder-elfajulások, a hordalékjárás megbolygatása, a vízelvonások, stb. miatt 2.) A vizek fokozódó elszennyeződésében. Mind a két hatás kedvezőtlenül befolyásolja a kialakult hazai vízhasználatokat, rontja a környezet állapotát. Öszszességében az ország vízgazdálkodási biztonsága olyan elemek sokaságának függvénye, amelynek kezelése kizárólag a nemzetközi vízügyi együttműködés útján lehetséges. A közös vízgyűjtőn lévő országok közötti együttműködés elsősorban a határvizekhez, vagyis az országhatárt alkotó, vagy keresztező vízfolyásokhoz, állóvizekhez és a felszín alatti vizekhez kapcsolódik. Az együttműködés kiterjedhet a szorosan vett határ menti területektől a vízrendszerek egészéig, amit az érdekelt országok nemzetközi, határvízi egyezményekkel szabályoznak. Magyarország határvízi egyezményeinek eredete a trianoni békéig, 1920-ig nyúlik vissza. A béketárgyalások során az utódállamok képviselői a Kárpát-medence természetföldrajzi viszonyaira tekintettel elfogadták Magyarország képviselőinek javaslatát, hogy a későbbiekben végrehajtandó mindazon vízi és erdészeti munkák ellenőrzésére, amelyek valamelyik másik állam érdekeit is érinthetik, alakítsanak nemzetközi bizottságot. A békeszerződés meghatározta a közös érdek fogalmát, és rendelkezései nyomán létre is hozták a Kárpátmedence területére illetékes "Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság"-ot. Ennek keretében alakultak határvízi bizottságok, s született meg 1924-ben a magyar-román, 1927ben a magyar-osztrák, 1937-ben a magyar-csehszlovák vízügyi egyezmény. Kárpátalja vízügyei magyar-románcsehszlovák háromoldalú műszaki bizottság alakítását tették szükségessé. Az egyezmények alapján a bizottságok tevékenysége eredményeként némi javulás mutatkozott az árvizek elleni védekezés biztonsága, az azonos védekezési feltételek megteremtése vonatkozásában. 1938. után, amikor az elcsatolt területek egy része ideiglenesen ismét magyar közigazgatás alá került, a nemzetközi vízügyi bizottságok tevékenysége megszűnt. A második világháborút lezáró párizsi béke visszaállította a korábban egységes vízgyűjtő szétszabdaltságát. Ez a békeszerződés - Magyarország számára hátrányos módon nem rendelkezett az "Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság" működésének folytatásáról. A tapasztalatok és az újabb árvizek nyilvánvalóvá tették a vízügyi nemzetközi együttműködés szükségességét. Az ötvenes években már a megváltozott politikai viszonyok között jöttek létre az egyes szomszédos országokkal azok a határvízi egyezmények, amelyek ma is kihatnak a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén folytatott vízgazdálkodási tevékenységre. Az új egyezmények megkötéséig általában figyelembe vették az 1938. előtti időszakra vonatkozókat. A leghamarább az 1947-48 évi tiszai árvíz következményeképpen kötöttünk Romániával, illetve a Szovjetunióval egyezményt 1950-ben. Csehszlovákiával hatályban maradt az 1937. évi egyezmény, majd 1954-ben új egyezményt kötöttek. A határvízi egyezmények megkötése Jugoszláviával 1955-ig, Ausztriával 1956-ig elhúzódott. A határvízi egyezmények megléte, karbantartása és továbbfejlesztése alapvető eszköz az ország vízgazdálkodási biztonságának eléréséhez. A törekvés az, hogy Magyarország számára a határain belépő vízfolyások medrében rendelkezésére álljon az őt megillető mennyiségű és minőségű víz. A hatályos egyezmények különböző időpontokban, eltérő körülmények között, összehangolási lehetőségek nélkül, különböző adottságú országokkal keletkeztek. Ezért eltérő a szerkezetük és intézményi eszköztáruk. Az egyezmények alapján az együttműködés technikai feltételeinek meghatározására az egyes országok viszonylatában részletes szabályzatokat is kidolgoztak. A nemzetközi kapcsolatok fejlesztése A kormányzati és egyéb nemzetközi kapcsolatok fejlesztése a magyar vízgazdálkodás jövőbeni eredményeinek feltétele, hiszen az ország földrajzi helyzete miatt a szomszédos országokkal fenntartott jó kapcsolatait nem nélkülözheti. A kétoldalú kapcsolatok jellege meghatározó lehet, de egységesítésük elképzelhetetlen a több oldalú - globális, kontinentális, vagy regionális - egyezmények nélkül. A Duna vízgyűjtőterületén fekvő országok közötti együttműködés alapjai az ENSZ, vagy Európai Gazdasági Bizottsága által kidolgozott egyezmények. Hazánknak tevékenyen csatlakoznia célszerű minden, felvízi és alvízi országok között fennálló ellentmondást feloldó megállapodáshoz, így a Szófiai Dunai Konvencióhoz. A vízkészlet mennyiségét és minőségét védő megállapodás keret lehet a szomszédos országokkal kötendő új határvízi egyezményekhez. A közös vízgyűjtőn működő bizottságok fontos szerepet tölthetnek be a határvízi megállapodásokban. A közös vízgyűjtőről származó adatok cseréje adhat alapot a jövőbeli tervezésekhez, a megállapodások betartásának folyamatos ellenőrzéséhez. A közös monitoring pedig az együttműködést segíti. A vízi létesítmények üzemeltetéséhez szükséges adatok továbbítása a különféle beavatkozásokat teszi megalapozottá. A rendszeres adatgyűjtésbe azonban be kell vonni az üzemeltetési adatokat is. Nem elégséges a víz természeti körforgásának megfigyelése, hanem az emberi beavatkozásokat és hatásaikat szintén figyelni kell az elvárható pontossággal. A mért adatokon felül szolgáltatni szükséges az előrejelzett értékeket is, az előírásos időelőny betartásával, hogy a szükségnek megfelelően riasztani és intézkedni lehessen. Mindez feltételezi a kellő időelőnyű szimulációs modellek működtetését. A folyók határszelvényeiben a mennyiségi és minőségi állapotra vonatkozó statisztikai elemzések eredményeit is célszerű összeverni. A szennyező források megfigyelése és a szennyezések terjedésének nyomon követése, az okozott kár felbecslése lehetővé teszi a "szennyező fizet" elv érvényesítését. A fel-