Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

1. szám - Jelenits István: Az ember és a víz – az esztétika nézőpontjából

[2 I liDKULÖGIAl KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 1. SZ. A Dunának, mely múlt, jelen, jövendő, egymást ölelik lágy hullámai ... (A Dunánál) Az ember alkotóként is kapcsolatba lép a vízzel, mégpedig nagyon sokféleképpen. Kezdi talán azzal, ha útjában van, hidat épít föléje. A híd egyszerre elfogadása és meghaladása a víznek, sajátos bravúr, olyan győzelem, amely miatt nem kell a legyőzöttnek megsemmisülnie. Nem véletlen, hogy festők, költők annyiszor választják alkotásaik témájául a hidakat. Illyés Gyula például a Lánchídról íija, hogy "az egész mozgó testünkkel" olvasható közölni valót hordoz. Tán még jelentősebbet, mint maga a költő gyanítja: arról győz meg, hogy az ember ura, de nem zsarnoka vagy éppen pusztítója a világnak. A folyókat szabályozzuk, öntözésre használjuk, erőműveket építünk rájuk, bánni tudunk még a tengerrel is. Ez összefogást kíván tőlünk, mert egy ember nem sokra menne itt, s az összefogásnak etikája van, belőle közös büszkeség fakad. A szilárd anyagot - követ, fát, földet másképpen munkálhatjuk meg, mint ahogy a vízzel bánhatunk. Azon nyomot hagy a vésőnk, az ott marad, ahová lerakjuk. A víz kitér előlünk, de össze is fut a szerszámaink mögött. Ha kormányozni akarjuk, terelnünk kell, negatív formákkal kell körülvennünk. Mennyi alázatosság van egy gátrendszerben, mennyi ötlet akár egy vizespohár, egy jól megtervezett kanna alakjában! Mióta ember az ember, nemcsak a partról nézi, igazgatja a vizeket, hanem hajót is épít, vízre száll, vállalja a folyók tengerek bejárásának izgalmát és kockázatát. A vizeken forgolódó ember a lét titkaihoz is másképpen közeledik, mint az, aki mindig szilárd talajt érez a talpa alatt. Gondoljunk Hemingway öreg halászára! A vízen járó emberek sajátos emberfajtát képeznek, külön irodalom szól róluk: Maupassant-tól a szegedi Tömörkény-ig hányan és hányan vállalkoztak a bemutatásukra, jeléül annak, hogy kemény, különös életük tanulságai egyetemes érdekűek. ' Bocsássanak meg azért, hogy rövid áttekintésemben elsősorban irodalmi példákra hivatkozom. Legalább figyelem-felhívásként hadd mutassak rá mégis azokra a festőkre, akik néha egész életükön át egyebet sem tesznek, mint a Balatonnak, vagy egy-egy tengerparti tájnak látványait, fényjátékait örökítik meg. Az építész háttérnek használhatja a vizet, gyakran emel olyan épületet, amely kimondottan a vízzel kapcsolatos: malmot, erőművet, fürdőt, ezekről itt nálam avatottabbak fognak beszélni. A szobrász néha szinte nyersanyagként használja a vizet, amikor kutat tervez, esetleg szökőkutat. A várostervezőket épp, csak említem. A kertek művészeit is. Élet és művészet , hétköznapi lét és esztétikum mélyen összetartozik. A vizekről pedig hadd idézzem befejezésül ismét a Bibliát. A világ teremtéséről a Szentírás két, egymástól eredetileg független elbeszélést ad elénk. A második a sivatagi népek világképére épül. Eszerint a teremtés ősállapota egy sivatagi környezet volt, aztán forrást fakasztott Isten, és ebből erednek az emberiség nagy folyói. Körülötte létesült az Édenkert oázisa, abba helyezte az Isten az első emberpárt, őseinket. Onnan űzte ki őket a bűnbeesés után. Azóta olyan földön élünk, amely magától csak tövist és bojtoijánt teremne, amelyet verejtékes munkával kell megművelnünk. De, folyóink - a Biblia szerint - azóta is abból a paradicsomi forrásból fakadnak, s mintha ebbe a megromlott világba nemcsak a fizikai felfrissülésnek, tisztulásnak lehetőségét hoznák, hanem sokféle áldás emlékét , reményét is, amely már nem olyan magától értetődően a mienk, mint valaha volt, de amely mégis elkísér minden gond, baj, veszedelem közé. JELENÍTS ISTVÁN Főtisztelendő dr. Jelemts István tanszékvezető egyetemi tanár, piarista szerzetes, okleveles teológus és irodalomtörténész, teológiai és irodalomtörténeti doktor. 1995-ig a Piarista Rend magyarországi tartományfőnöke, 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Tudomány Egyetem Esztétika Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Számos hittudományi és irodalomtudományi tanulmánynak, cikknek, könyvnek szerzője. Vlan and water - aesthetics Jeleníts, I. Abstract llie soetiou of Hvdraulics and Engmeering Hydrology within the Hungárián Hydrological Society, the Department of Aesilietics of the Pázmány Péter Catholic University of Sciences and the Department of Water Management. Budapest Universii\ ofTechnology jomed forces to orgamse the conferenee "water and aesthetics" on April 5. 1997. The keynote paper of iho coufereuce is reproduced. Key words: liulraulic oigineering, arts. aestheticshigh-density