Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)
4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa
269 Amphipoda rákok betelepülése mesterséges alzatra a Balatonban Tihanynál B. Muskó Hona Anthony R Russo MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Science Division, Leeward Campus, 8237. Tihany University of Hawaii, Pearl City, Hawaii, USA Kivonat: Kémcsökeféket helyeztünk ki a Balatonba Tihanynál partközeiben a vízfelszín közelében 1996 júliusában. A 6., 10., 17. és 24 napon mintát vettünk, megmértük az a-klorofill tartalmat, megszámoltuk a betelepült állatokat. 18 állatfaj fordult elő, melyek közül a a tegzes bolharák (Corophium curvispinum) dominált. Két másik Amphipoda fajt találtunk: Dikerogammarus haemobaplies-l és D. villosus-X. Túlnyomórészt juvenilis bolharák települt a mesterséges alzatra, a tegzes bolharák populáció összetétele eltért a természetes populációtól, a D. haemobaphes populáció összetétele viszont hasonlított a természetes populációra A bolharákok betelepülésének dinamikája nem követte az a-klorofill változását. A tófelület egységére számolt bolharák abundancia túlszárnyalta a temészetes bitópokban talált abundanciát. Kulcsszavak: mesterséges alzat, betelepülés, Amphipoda, Balaton, Corophium curvispinum Bevezetés Az Amphipoda rákok jelentős szerepet játszanak a Balaton pari zónájának életközösségében. Korábbi vizsgálataink során három fajt találtunk a part menti hínárosban és a köves parti régióban (Muskó 1989, 1990, 1992a, 1994), melyek túlnyomó többségét a pontokaspikus eredetű tegzes bolharák (Corophium curvispinum) alkotta. Emellett a Dikerogammarus haemobaphes és Dikerogammarus villosus fordult elő az említett életközösségekben. Jelen munka célja az volt, hogy nyomon kövessük a Balatonba kihelyezett mesterséges alzat Amphipoda rákokkal való betelepülését Tihanynál. Anyag és módszerek Műanyag kémcsőkeféket (11 cm hosszú és 6 cm átmérőjű) erősítettünk Nikecell lapra, amelyet Tihanynál a MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete kikötője közelében nehezékkel rögzítettünk a Balaton fenekéhez. A Nikecell lap a víz felszínén lebegett, belőle a vízbe lógtak a megfelelően rögzített kémcsókefék (összesen 12 db). A kihelyezés előtt megmértük a kémcsőkefék vízkiszorítását (tényleges térfogat), ezt levontuk a kémcsökefék felszínei által határolt térfogatból, így megkaptuk az un "canopy volume"-t (Vc), vagyis a kefék felülete által határolt hengerben levő víz térfogatát A kémcsökefék belső felszínét Harrod és Halt (1962) és Hicks (1977) detergens módszerével becsültük. A kémcsökefék súlyát megmértük, detergensbe mártottuk, s hagytuk a detergenst lecsöpögni. Ezután újra megmértük a súlyát, s a súlykülönbség adta meg a kefék sertéinek felszínéhez tapadt detergens súlyát. Ebből a következő egy enletet alkalmazva megkaptuk a kefék belső felszinét: y = 298,77.x + 15,47, ahol y = belső felszín (cm 3), x = a felszínhez tapadt detergens súlya (g). A kefék belső felszíne 60,28 cm 2 volt, a kefék komplexitása (belső felszín /Vc) 0,20-nak adódott. A kihelyezett kefékből a 6., 10., 17. és 24. napon mintát vettünk úgy, hogy random módon nylon zacskót húztunk a kémcsőkefére (mintavételenként 3-3-ra) és levágtuk, majd laboratóriumba szállítottuk, ezzel elkerültük az állatok leúszását a kefékről. Laboratóriumban lemostuk az állatokat, amelyeket 4 %-os formáimnál fixáltunk A kémcsökefe sertéit levágtuk, ismert menny ségű metilalkoholt öntöttünk rá és a továbbiakban Felföldy (1980) módszerével meghatároztuk az a-klorofill tartalmat. A rögzített mintában megmértük az Amphipoda rákok hosszát (Muskó, 1989, 1993), megállapítottuk a nemét és a nőstényenkénti peteszámot. A mintában a többi állatot is megszámoltuk. Eredmények Mind a betelepült állatok össz-egyedszáma, mind az Amphipoda rákok egyedszáma növekedett az alzatkihelyezés időtartama alatt (1. ábra), a növekedési ráta a 10 nap után jelentősen növekedett. Minden mintavételkor a tegzes bolharák fordult elő legnagyobb számban, kivéve a 10. napot, amikor kagylólárvák domináltak a kémcsőkeféken (2. ábra). Összesen 18 taxont találtunk, melyek közül árvaszúnyog lárvák és Tubifex sp. fordult elő jelentős számban a kagylólárvák és az Amphipoda rákok mellett. 1. ábra. Az a-klorofill tartalom (a), a betelepült állatok ősszegyedszáma (b), az ampipoda rákok egyedszáma (c, d) és az a-klorofillra vonatkoztatott egyedszámok (e) a kísérlet időtartama alatt. Az értékek a kémcsőkefék belső felszínére vonatkoznak. 1. táblázat A kémcsökeféket benépesítő Amphipoda rákok %-os összetétele Kísérlet időtartam (nap) C. curvispinum D. haemobaphes + D. villosus Kísérlet időtartam (nap) ind/kefe átlag ± S D. % átlag ± S.D. ind/kefe átlag ± S.D. % átlag ± S.D. 6 54 79,41 14 20,59 10 83 ± 30,99 62,53 ± 8,06 47 ± 4,73 37,54 ± 7,99 17 308 ± 54,58 70,71 ±5,92 126 ±21,63 29,29 ± 5,92 24 739 73,39 268 26,61
