Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

1. szám - Kőrösmezey László: Tények, tapasztalatok és a fejlődés új irányai a hazai szennyvíztisztításben

KŐRÖSMEZE Y I, : Tények, tapasztalatok a hazai szennyvíztisztításban 27 Az 1. ábra rövidítéseinek magyarázata: RI1 Rács-homokfogó VT Víztelenítő EÜ Előülepítő IS lszapstrippelö Aae Anaerob medence I Iszap D Denitrifikáló medence FI Fölösiszap N Nitnfikáló medence IR lszaprecirkuláció UD Utódentnfikáló medence R Recirkuláció UN Utónitrifikáló medence IV Iszapvíz UÜ Utóülepítő Pl Foszforszegény iszapvíz F Fertőtlenítő medence M Mésztej ES Elősűrítő MG Mezőgazdaság R Rothasztó Ég Égetés IJS Utósűrítő De Depónia 3. Nehézségek a megépült tisztítótelepeken Több mint 40 éves tervezői gyakorlatom alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy korábban, amióta egyáltalán létezik hazai szennyvíztisztítás, nem lehetett úgy előretervezni szennyvíztisztító telepet, hogy az néhány év múlva ne szorult volna bővítésre, kiegészítésre. A telepekre érkező szennyvíz - ha nem egyesitett csatornarendszerből származott is - legtöbbször nagyon híg volt. A tervezés szüntelenül kereste az okot, hogy miért kerül csapadékvíz az elválasztott rendszerbe, vagy hol hibás a csatornahálózat, hogy talajvizzel hígított szennyvizet szállít. Ha volt is ilyen oka a szennyvíz híg voltának, a valóságban a legtöbb esetben a vízpazarlás, az olcsón fogyasztott víz okozta a kis koncentrációt A rendszerváltás a vizet is fizetett anyaggá tette, az ipar termelése és vele együtt vízfogyasztása is jelentősen visszaesett és a városok vízfogyasztása drasztikusan csökkent. Miskolcon például a 105.000 m'/nap szennyvízmennyiség 60.000 m'/nap körül, Győr I. ütemre tervezett 120.000 mVnap vize 40-45.000 m'/nap körül (csapadék esetén ezen értékek háromszorosa is lehet) mozog, míg Székesfehérváré 60.000 m'/nap helyett nem több, mint 35.000 m'/nap körüli értékre csökkent. Hát, ez nagyszerű - mondhatná valaki - hiszen a rendelkezésre álló, korábban megépített kapacitás a jelenlegi szennyvíz mennyiség tisztításával könnyedén megbirkózik. A helyzet, sajnos nem ilyen egyszerű. A korábban abnormálisan híg városi szennyvíz koncentrációja most elérte azt az európai normát, és a (pl német) szakirodalomban (az Imhaff könyvekben) szereplő koncentrációt, csak hidraulikusan marad a korábbi értékek alatt. Mivel ez a változás nem csupán néhány százalékot, hanem komoiy mennyiségi különbségeket idéz elő, nem kis gondot okoz az egyes tisztítótelepeken. Nem mindenhol olyan a párhuzamos műtárgyak sora, hogy a szennyvíz mennyiség csökkenését egy-egy vonal kiiktatásával el lehetne intézni, hiszen az oxigénigény talán megfelel, sőt esetleg nagyobb, mint a korábbi tervezés idején volt. Győrben például a tisztítótelepre vezető nyomócső nagy mérete okozza a legtöbb gondot: vagy lassan halad benne a szennyvíz, és akkor lerakások képződnek és berothad, vagy lökésszerűen átöblítik a vezetéket, és akkor a felkavart üledék hirtelen érkezése a tisztitótelepen (pl. rácsokon) okoz gondot. Kis tisztítótelepeken más jellegűek a nehézségek. Az országot elárasztó sok hazai ötlet, de még inkább a külföldről származó és mindegyikre az egyedülállóság és rendkívüliség bélyegét ragasztó propaganda megszámlálhatatlan rendszer megvalósulását hozta létre. Ha korábban törekedtünk az egységesítésre és azonos rendszerek alkalmazására, most ezt megkísérelnünk is lehetetlenség, hiszen oly nagy a megvalósult tisztítók sokfélesége, hogy nincs mód a közös kezelés vagy karbantartás területén az egységesítésre. 4. Merre fejlődjön a szennyvíztisztítás és az iszapkezelés? 4.1 A szennyvíztisztítás fejlődésének követendő irányai Mivel a sokféleség minden területen eluralkodott a szabad piac által megindított versenyben, általánosságokban lehet csak válaszolni a kérdésre, hiszen a felmerülő problémák mindenütt más formában és más igényekkel jelentkeznek A felszíni vizek védelmének fokozott igénye a tápanyagok visszatartásának fokozott mértékét követelték meg. Ez a nitrogén eltávolítás terén a hosszabb levegőztetési időt (nitrifikáció), továbbá oxigénhiányos medencék beiktatását (denitrifikáció) teszik szükségessé, amin erről az 1.2. fejezet alatt már részletesen beszámoltam. A foszfor eltávolítása útján vegyesen célszerű alkalmazni a biológiai módszert (anaerob medence), de mivel ennek hatásossága sok külső - legtöbbször a kezelés által befolyásolhatatlan - tényezőtől függ, kémiai, tehát vegyszeradagolás alkalmazását is fél kell használni. Itt az ideje, hogy a bevezetésben felvetett kérdésre megkíséreljünk válaszolni: hogyan biztosítsuk egy nagy költségű tisztítótelep kiépítésének fokozatosságát? Legfontosabb, hogy a telep távlati kiépítéséhez a telephely távlati területigénye rendelkezésre álljon. Ezen túlmenően többféle megoldás lehetséges: - lehetséges a kiépítés szeletelése hosszirányban, azaz kiépül a későbbi párhuzamos ágak közül egy vagy kettő a jelenlegi igényeknek megfelelően, akár nitriükációval, foszforeltávolítással együtt és távlatban mellé kerülhet, feltételezhetően azonos technológiával a további bővítés megfelelő sorai. Ez esetben a tisztítás igénye teljes mértékben már az első ütemben is kielégítést nyer. - Lehetséges a haránt irányú szeletelés, hogy például csak a mechanikai előtisztítás és a mechanikai tisztítás épül meg, és később a biológiai egység a szükséges mértékű nitnlíkációval és foszforeltávolítással együtt Kisebb tisztítótelep esetében az is elképzelhető, hogy a medencék, tehát a mélyépítési munkák első ütemben megvalósulnak és gépészeti felszereltségük csak később (Ilyenkor az üres medencék fagy ellem védelmét meg kell oldani). - ha nagy szenny ezettségű szennyvízzel van dolgunk, és felmerül a kétlépcsős tisztítás igény e, első ütemben megépíthető a biológiai tisztítás első fokozata és távlatban valósul meg a második ütem. - az is járható út, hogy elmarad a mechanikai tisztítás akár véglegesen is, és nem sokkal nagyobb költséggel lép helyébe a biológiai résztisztitás, később kiépítendő nagyobb térfogatokkal vagy második tisztítási lépcsővel. Nem lehet elhalasztani csak mechanikai tisztítás esetén sem az iszapkezelést, mert ez az üzemeltetöt megoldhatatlan feladat elé állítaná fis végül ne legyen maximalista a hatóság, akár a vízügyi, akár a környezet védelmi, akár közegészségügyi, adjon lehetőséget a fokozatos kiépítésre, mert több kárt okoznak csökönvösségükkel, ha elriasztják az