Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)
3. szám - Mosonyi Emil: A vízerő hasznosítása és a környezet védelme
MOSONYIE.: Vízerőhasznositás és környezetvédelem 191 néhány liter vizet szállít másodpercenként, egy több ezer m 3-es tározó medencét létesítünk, akkor ez nagy mértékű tározásnak számít, mert vissza tudja tartani az ér több hetes, hónapos, vagy egész évi vízszállítását. Ezzel szemben egy nagy folyón létesülő több száz millió m 3-es duzzasztott tér is csak kicsiny mértékű tározást biztosít. Vegyük pl. a bősi tározót. Pozsonynál a Duna középvízhozama kereken 2000 m 3/s. Egy napnak 86400 másodperce van, vegyük ezt kereken 100 ezernek, akkor egy nap alatt Pozsony környékén 2 ezerszer 100 ezer, tehát 200 millió m 3 víz folyik le a Dunán. Mivel ez kb. a bősi medence térfogata, ennek a tározónak a vize középvíznél egy nap alatt kicserélődik. Kisvíz idején kb 4 nap, árvíz idején pedig néhány óra alatt. Az angolszász irodalom ezt a különbséget úgy jellemzi, hogy a nagy méretű tározókat, amelyek a vízfolyásnak hosszabb idejű vízszállítását képesek összegyűjteni, "reservoir"nak nevezik, míg a síkvidéki kisesésű erőművek duzzasztott terét a "pond" szóval jellemzik. Én javasoltam már régebben, hogy ezeket a magyar nyelvben a régi szóhasználat alapján "bogé"-nek nevezzük. Hatásvizsgálatok A természeti környezetre - atmoszféra, hidroszféra, bioszféra, litoszféra - kifejtett hatásokon kívül a humán környezetre való hatásokat is vizsgálni kell, amelyek három csoportba a foglalhatók: - Szociális-gazdasági szempontok (Socio-Economic Aspects), amibe beleértődik a sport, üdülés, túrizmus, az élet minősége ("Lebensqualitát"). - Pszihológiai és egészségügyi hatások (zaj, por, korom és a biztonság érzete). - Esztétikai szempontok (a létesítmények és a táj esztétikája). A környezetvédelmi mozgalom erőteljes nemzetközi megindulása az 50-es években jogosan terelte a figyelmet arra, hogy életmódunk és technológiánk nem vette eléggé figyelembe a környezetet, s elsősorban a bioszféra védelmét. Ezzel magam is egyetértettem, és németországi egyetemi előadásaimban is kifejtettem ennek a mozgalomnak a szükségességét és helyességét. De, mint minden mozgalomnak, a környezetvédelminek is van egy jellegzetessége, hogy egyes képviselői dogmatikusan ragaszkodnak a kezdetben kitűzött erősen egy tárgykörre koncentrált célkitűzésekhez, s nem veszik tudomásul, hogy az emberiség progresszív szaporodása, továbbá a tudományos és technológiai szemlélet és fejlődés az eredeti célkitűzések javítását, módosítását vagy arányos kiterjesztését igényli. így jöttünk rá világszerte arra, hogy a ma már szűk körűnek bizonyuló eredeti irányelvek nem vették tekintetbe a megváltozott viszonyokkal kapcsolatban felmerülő humán igényeket. Ezek fontossága nyilvánvaló, ha a sűrűn lakott területek árvízvédelmi biztonságára, az ivóvíz- és mezőgazdasági vízszükségletekre, és különösképpen a szennyvíz és hulladék anyagok kezelésére is gondolunk. Ezzel kapcsolatban kell felhívnom a figyelmet arra, hogy éppen az elmúlt néhány évtized tapasztalatainak figyelembe vételével több olyan esetre találunk példát, ahol a régi értelmezés alapján való környezetvédelmi szemlélet nem bizonyult helyesnek, s egy környezetvédelmi szempontból elítélt, sőt súlyosan elítélt művet ma környezetbarátnak kell minősíteni. Éppen ezért kívánok rámutatni néhány olyan szempontra, amelyet egy időszerű környezetvédelmi hatásvizsgálatnál véleményem szerint feltétlenül figyelembe kell venni: - Nem elégedhetünk meg a lokális - helyi - hatások vizsgálatával, hanem a regionális, sőt globális befolyásokat is értékelni kell. - A rövid távú hatás-vizsgálat nagyon félrevezető lehet, ezért, amennyire lehet, a hosszú távra kiterjedő hatásokat kell elemezni. - Törekedni kell - amennyire csak lehet - a hatások mennyiségi értékelésére, vagy legalább is becslésére. - Nem célszerű - s néha nevetségessé is válik - olyan hatások vizsgálata, amelyek nemzetközi tapasztalatok alapján már tisztázottak. Ne felejtsük el, hogy a folyami kisesésű vízerőhasznosításnak már kereken száz éves múltja van, és ez alatt az idő alatt már több száz olyan tipusú vízerőmű épült, mint amilyen pl. a Bős-Nagymaros vízlépcső-rendszer alsó vízlépcsője. De a bősi üzemvízcsatornás erőműhöz hasonló létesítmények is épültek már (pl. a Rhone folyónak Lyon várostól délre eső és a Földközi tengerig terjedő síkvidéki szakaszán 12 kisesésű folyami vízlépcső épült hajózható üzemvízcsatornával, amelyeknek összes hossza 113 km. Egyik erőműnek 25 km-es, két erőműnek egyenként 11 km-es, és a többi erőműnek is több km-es üzemvízcsatornája van. A Rajnából kivezetett Grand Canal Alzace 51 km-es üzemvízcsatornán 4 nagy teljesítményű vízlépcső épült. Az Ohio folyó vízrendszerében épült 61 vízlépcső közül a folyó alsó síkvidéki szakaszán létesített vízlépcsők eredetileg csak a hajózás érdekében létesültek, s csak a legutóbbi időkben értékelték az USA szakértői a vízerőhasznosítást annyira, hogy ezekhez az alacsony (10 m esésnél kisebb) vízlépcsőkhöz utólag vízerőmű gépházakat építettek. Alapvető kérdés, hogy a vízfolyás szenynyezettsége milyen kapcsolatba hozható a duzzasztás lehetőségével. Német tapasztalatok szerint a duzzasztásnak nincs káros hatása a vízminőségre akkor, ha a szennyvíztisztítás mértéke olyan, hogy a folyóvizek minősége az I., II., és egyes esetekben az \/\\. német jósági fokozatnál nem rosszabb. (Ez a német 7 fokozatos minőségi osztályozásra - Gütegrad - vonatkozik). Ezt a megállapítást biológiai, kémiai, elméleti megfontolások és gyakorlati mérési tapasztalatok alapján alá lehet támasztani, s számos európai és Európán kívüli vízerőmű láncolattal beépített folyószakaszokon ellenőrizni is lehet. Az energetika teherviselésnek egyes kérdései Valóban igaz az, hogy egy többcélú vízerőműnél nem helyes a beruházás teljes költségét az energia-termelésre terhelni. Ha a hajózási, árvízvédelmi, talajvíz táplálási és esetleg egyéb szempontok súlya nagy, akkor az energetikát a beruházásnak csak egy jelentékenyen csökkentett hányadával szabad megterhelni. Nemrégiben értesültem Ausztriában a Donaukraft AG.-nél, hogy Ausztriában a korábban megépített 8 dunai vízlépcsőnél a
