Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)
3. szám - Mosonyi Emil: A vízerő hasznosítása és a környezet védelme
19: HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1998 . 78. ÉVT. 3. SZ. hajózás megjavítása címén az állam 25-30 %-ét vette át a beruházás költségeinek. Itt figyelembe kell venni, hogy ezeken az osztrák szakaszokon nincsenek olyan sűrűn olyan rossz gázlók, mint nálunk a Nagymaros feletti Duna-szakaszon. Ezen kívül a legtöbb osztrák dunai erőműnél a topográfiai viszonyok miatt az árvízvédelemnek is kevesebb súlya van, mint a Szigetköz-menti Duna-szakaszon. A FreitdenauA, most üzembe helyezett vízlépcsőnél az osztrák állam csak 10 %-át vette át a beruházási költségnek, de ez érthető, mert ezen a Duna-szakaszon a folyó eredeti állapotában nincs semmiféle hajózási akadály. Számos országban az a vélemény, hogy a vízenergiakészletet még akkor is ki kell használni, ha az ország villamos energia szükségletének csak egy kis hányadát tudja fedezni., és pedig azért, hogy olyan villamos energia termelés lehetősége legyen, amely nehéz helyzetben külföldi importtól, vagy más energia termelési mód meghibásodásától függetlenül rendelkezésre áll. Utalni akarok még arra a véleményemre, hogy az amortizált vízerőmű felújításával - a vízerőmű második életében - a következő generációk számára rendkívül olcsó villamos energia áll rendelkezésre. Ezek a jómódú országok, Németország, Svájc, Franciaország, Egyesült Államok, stb. kihasználják és rendre felújítják az amortizált erőműveket, és néha némi túlzással azt mondják, hogy ezek már majdnem ingyen fognak villamos energiát termelni. Ez persze tényleg túlzás, de az eredeti energia termelés árának 3/4 és 1/4 része között van az új termelési ár. A folyószabályozás egyes kérdései Egyes javaslatok szerint a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer alsó vízlépcsője helyett a Duna adott szakaszán néhány sarkantyú építésével kell folyószabályozást kezdeni, s ha ez beválik, akkor folytatni lehet a sarkantyúk építését. Ha ez nem válna be, akkor még mindig lehetősége van a másik alternatíva, vagyis a vízlépcső megvalósításának. Ezt a megoldást sokan tradicionális, vagy DR. konvencionális szabályozásnak nevezik, és itt a magyar kormány által a 90-es évek elején megbízott hollandiai szakértőkre hivatkoznak. Nyomatékosan rá kell mutatnom, hogy a szóban forgó Duna-szakasznak mindkét oldala meglehetősen sűrűn elhelyezett sarkantyúkkal való szabályozását egyfelől abszolút gazdaságtalannak, másfelől a kitűzött cél szempontjából hatástalannak tartom. Elsősorban: ez a kiépítési mód nem azonos a konvencionális folyószabályozási eljárással. 50 év óta tanítottam a folyószabályozást az országnak több egyetemén, és korábban részt vettem - hazai mérnök koromban - a Duna és Tisza szabályozási munkáiban is, s igy tudom, mi a folyószabályozás. Ezt az alternetívát, amit már Németországban is javasoltak egy Duna-szakasz hajózhatóvá tételére, és el is vetettek - én ebben a kérdésben a bajor kormány szakértője voltam - sarkantyús medersziikitésnek nevezném. A víz szintje csak kevéssé emelkedne, a víz sebessége viszont rendkívül megnövekedne, s a jégtorlódás és a jégtorlódásos árvíz veszélye fokozódna. A sarkantyúk közelében lévő pangó víz öblözetek környezetkáros hatása több lenne, mint egy duzzasztóműé, és végül is sokkal többe kerülne, és költségesebb volna a fenntartása, mint egy vízlépcsőnek. De, helyesnek tartom, ha az én véleményemmel nem elégszenek meg, és erre a változatra is hatásvizsgálatot készítenek. Néhány sarkantyúval nem lehet megállapítani, hogy egy besarkantyúzott hosszú szakaszon előálló hidromechanikai változás, ami káros medermélyüléssel is járhat, miképpen fog kialakulni. Bocsánatot kérek egy primitív hasonlatért, de ez olyan, mintha autót szeretnék vásárolni, de nem tudom, hogy az autó ki fogja-e elégíteni a követelményeimet, és azért, hogy pénzt takarítsak meg, az autót csak egy kerékkel rendelem meg, s megvárom, hogy miként működik a forgalomban egy kerékkel, s csak, ha beválik, akkor rendelem meg hozzá a további három kereket. .•I kézirat beérkezett: 10'JS. április 24. MOSONYI EMIL a Magy ar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, hosszú időn ál elnöke, a magyar viziruémöki kar világszelte ismert és nemzetközileg elismert professzora.
