Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Mosonyi Emil: A vízerő hasznosítása és a környezet védelme

189 A vízerő hasznosítása és a környezet védelme Mosonyi Emil Büsingen, Németország Kivonat: A vízerő hasznosításáról alkotott, és most már kb. százéves tapasztalat alapján kialakult pozitív véleményt nyilvánvalóan bizonyítja az, hogy a fejlődő ipari országok előbb vízerőkészletük szinte teljes kihasználására törekedtek, s csak miután ezek elfogytak, vagy csak a kevésbé gazdaságosak maradtak kihasználatlanul, tértek át a fosszilis és nukleáris villamos energia termelésére. Norvégia szinte teljes villamos energia termelését vízerőmüvek szolgáltatják. Kanadában és más országokban a jelenleg számos fejlődő országban is a vízerő hasznosítása van még mindig előtérben, s a szomszédos Ausztriában, amely a nukleáris villamos energia termelését teljesen elvetette, a villamos energia 70 %--át vízerőmüvek termelik. Kulcsszavak: vízerő-hasaiositás, környezetvédelem, Bős-Nagymaros vízlépcső-rendszer. A környezetvédelem Minden hasonló tárgyalásnál tisztázni kell a terminológiát, különösképpen akkor, ha olyan problémákról van szó, amelyekben még ellentétes vélemények is vannak a terminológia tekintetében. Véleményem szerint így van ez a környezetvédelemmel. Ezért elöljáróban meg kell röviden mondanom, hogy én miképpen definiálom e tárgykörben az egyes fogalmakat, hogy olvasóim világosan lássák állásfoglalásomat. Négy fogalmat akarok tisztázni az én felfogásom szerint, amely különben - kicsiny csoportok ellenkező véleménye ellenére - a nyugati fejlett országokban, de még a fejlődő országok mértékadó köreiben is elfogadott álláspontnak tekinthető. A környezetvédelem nem jelent semmiféle önálló szakterületet vagy tudományos diszciplínát, hanem ez egy társadalmi mozgalom. Környezetvédő az a személy, - függetlenül foglalkozásától és szakmai képzettségétől, - aki híve, támogatója, vagy harcosa e mozgalomnak. Nyilvánvaló, hogy a környezetvédő szó nem fedhet egy diszciplínát, mert a környezetvédelemnek minden tudomány és szakma, s végül is minden emberi tevékenységre ki kell terjednie, s józan ésszel nem fogadhatjuk el, hogy egyes személyek - mert, sajnos, ilyenek is vannak - beképzelhetik maguknak, hogy a tudomány és ipar minden területén, a fizika, kémia és biológia minden ágazatában univerzális, mindent tudó szakértők. A környezet fogalmát két fő csoportra oszthatjuk: a természeti és humán környezetre. Végül, kíséreljük meg, ha nem is meghatározni, de legalább is körülírni a környezetbarát fogalmat, amely olyan sokszor fordul elő ma nemcsak a napi sajtóban, hanem még tudományos közleményekben is. Itt különben egyet értek Bérezik Árpád akadémikus véleményével, aki a "környezetbarát", valóban kissé merkantil stílusú kifejezéssel szemben a "környezetkímélő" szót ajánlja. Magam is tettem már kísérletet Németországban arra, hogy vezessük be az "umweltfreundlich" szó helyett az "umweltschonend" kifejezést. Környezetbarátnak, illetőleg környezetkímélőnek minősítem azt a létesítményt, amely a következő két kritériumot elégíti ki: Először, ha bebizonyosodik a szükséges hatásvizsgálatok alapján elkésztett és országos törvényhozási szempontból is elfogadott környezeti hatástanulmány eredménye alapján, hogy a negatív környezeti hatások öszszességíikben kisebb eredőt mutatnak, mint a pozitív környezeti hatások együttesen, szerintem ez még nem elegendő. Másodszor, nem tekintem környezetbarátnak, illetve környezetkímélőnek a létesítményt akkor, ha az kielégíti a fenti összesített kritériumot, de bebizonyíthatóan van egy olyan lényeges negatív környezeti hatása, amelynek nagysága túlhaladja az e tekintetben eltűrhető mértéket. A vízerőhasznosítás Az általános vélemény kialakítása során én céltudatosan kikerülöm a vízerőműre, mint egyedi létesítményre való hivatkozást. Én a vízeröhasznosításról, mint villamos energia termelési technikai eljárási módról kívánok először beszélni, és erről általános véleményt adni. A vízerőhasznosításról határozottan lehet pozitív környezeti és gazdaságossági véleményt mondani. Véleményemet alapvetően nem a saját félévszázados nemzetközi tapasztalatomra, hanem nagytekintélyű nemzetközi fórumok véleményére alapítom. Az UNESCO, a Worlcl Water Council, továbbá számos ország kormányának, tudományos intézetének és műszaki szervezetének véleménye alapján a vizeröhasznosítás általában a környezetvédelem és a hosszú távú gazdaságosság szempontjának figyelembe vételével olyan megújuló, a Föld foszszilis energiahordozóit nem fogyasztó energiaforrás, amely a villamos energia termelés minden más termelési módjánál előnyösebb. Végül még az UNJPEDE (Union Internationale des Producerous et a Distributeours dEnergie Electrique, Paris) közleményeire kell hivatkoznom, mivel ez a nemzetközi szervezet már évtizedek óta behatóan foglalkozik a villamos energia termelés minden módjával (semmi esetre sem tekinthető vízügyi lobbinak), s a vízerőhasznosítással foglalkozó szakértői csoport tanulmányait mindig testületi vélemény alapján adja közre. Nem kívánom itt az UNIPEDE vízerőhasznosítási csoportjának kiadványait és az abban foglalt összefoglaló véleményeket ismertetni, csupán felhívom a figyelmet arra, hogy akit ez érdekel, olvassa el e szervezet 1994. óta kiadott számos tanulmányát, ami a fent közölt pozitív véleménnyel teljesen megegyezik. A vízerőhasznosításról alkotott, és most már kb. százéves tapasztalat alapján kialakult pozitív véleményt nyilvánvalóan bizonyítja az, hogy a fejlődő ipari országok előbb vízerőkészletük szinte teljes kihasználására