Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

Könyvismertetés 181 Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában A vízkárelhárítás jogi szabályozásának fejlődése, különös tekintettel a védekezés szervezeti oldalára és gazdasági feltételeire Vízügyi Történeti Füzetek 15. sz. A Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény kiadása, Budapest, 1997. Megjelenését támogatták: Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, Országos Vízügyi Főigazgatóság, Pro Aqua Alapítvány. A/5 form., 181 old., 52 ábra és kép, 3 függelék, 58 irod., angol és német nyelvű összefoglaló. Szerkesztő: Marezell Ferenc, lektor: Litauszki István, repr. készítő: Vízy Zsigmond, műszaki szerk.: Mézes Nándor. Dr. Várady József, a KHVM főosztály-vezetője előszavával. A Vízügyi Történeti Füzetek sorozata a Hortobágy régi vizeiről szóló, a sorozat tíz éves szünetelése után, 1996-ban megjelent kiadványát követően örvendetesen ismét tovább bővült. Olyan kötettel, amelyből a magyarországi vízügyek intézése 200 éves történetének sokak, még a szakemberek által is alig ismert "műhelytitkai", valós mozgatói, kérlelhetetlen tényei világlanak ki. Hollandiában, az ország létét történelmileg megalapozó vízszabályozások mérnökeit nemzeti hősként tisztelik. Nálunk Vásárhelyi Pál terveit már életében is igaztalan vádakkal illették, külföldi mérnökkel véleményeztették, s ez megismétlődött az 1879. évi a szegedi árvízkatasztrófát követően. Egy évszázaddal később a Tisza-tó fejlesztését szovjet szakértőkkel vizsgáltatták felül, ebben az évtizedben pedig a dunai kérdésekben a magyar mérnökökkel szemben ismét csak külföldi, ezúttal éppen holland szakértők véleményére voltak a döntéshozóink kíváncsiak. A Tiszánál, a Tisza-tónál, vagy a Dunánál soksok pénz felesleges elköltése után is kiderült, hogy a magyar mérnök munkája volt a jó, de ezt mindig csak a messziről jött, bár viszonyainkat kevéssé ismerő szakembereknek hitték el idehaza - ha egyáltalában el akarták hinni. A magyar vízkárelhárítás történetében a helyi, illetőleg egyéni érdekeltségek önkéntes, vagy megszervezett, társulásos összefogása, valamint az állami tehervállalás szerepe egymással futott versenyt. Ritkábban úgy, hogy a kétféle szerepvállalás támogatta egymást, gyakrabban úgy, hogy az összhang hiányának mind a közvetlen érdekeltség, mind pedig a teljes nemzetgazdaság kárát vallotta. Országos árvíz- vagy belvízkatasztrófák ellen még a felkészülés szintjén sem bizonyult elegendőnek az érdekeltségeknek akár az összefogott ereje is. Az állami mindenhatóság viszont elnyomta, vagy elkényelmesítette az indokolt és szükséges helyi tehervállalásokat. A különböző történelmi időszakok - a XIX. század eleji reformkor, az osztrák elnyomatás korszakának, a kiegyezés korának, a két világháború közötti korszaknak, a keményebb, majd a puhább szocialista diktatúra éveinek, a rendszerváltást követö XX. századot lezáró éveknek - részesei a gazdasági, politikai, s nem kevésbé a vízjárási viszonyoktól függően újabb és újabb megoldásokat kerestek a vízügyek érdekei számára fontos tehervállalások elosztására, de végleges és változhatatlan megoldást a mai napig sem sikerült találnia senkinek ... A könyv a történelmi előzmények és a kezdeti vízszabályozások időszakától kezdve egészen a vízügyek 1948ban bekövetkezett államosításig tekinti át a hazai árvizek és belvizek elleni védekezések megalapozásának és szervezeteinek történetét. Megállapítja, hogy a Széchenyi István és Vásárhelyi Pál által elgondolt és megkezdett, majd sok nehézség árán befejezett Tisza-szabályozás lendítette előre a teljes történelmi Magyarország, elsősorban a Duna és melléke vízkár-elhárítási ügyeinek megoldását is. Érdekes következményei voltak tapasztalhatók a vízi munkálatoknak az 1940-es évek elején bekövetkezett csapadékos időszakban: a Tisza fő-védelmi vonala állotta az áradások ostromait, a Dunáé már kevésbé, a mellékfolyóké olykor hiányosabban. A legnagyobb bajokat és károkat azonban már nem az árvíz, hanem a síkvidékeken keletkezett és összegyülekezett belvíz okozta, amelyek talán korlátozhatók lettek volna helyesebb, és a társulati forrásokat jobban támogató és kevéssé terhelő állami pénzügyi politikával. Ez lehetővé tette volna a belvízhálózat és szivattyúzási kapacitás bővebb kiépítését és jó karban tartását. Már ez a háborús gazdálkodással terhelt nehéz időszak is megalapozta az állam meghatározó szerepét a védekezések során, hiszen katonai erők, sőt a légierő is a védekezést segítette. Az azonnal szükségessé váló bővítési, építési, vagy helyreállítási munkákban ismét csak jelentékeny rész várt az állami költségvetés támogatására, hiszen a mezőgazdasági termelés, a közélelmezés a háborúban stratégiai fontosságú kérdés volt. A háború alatti állapotok és a háborús időszakkal véletlenül egybeeső katasztrófákat okozó hidrológiai helyzetek után vízügyek államosítása aligha volt meglepő a háborút követően, akármilyen "ürügy" - a Tisza 1947-48. fordulóán bekövetkezett beregi árvízkatasztrófája - volt is a közvetlen oka. Amint Forgó László, egykori szegedi vízügyi igazgató értékelte 1987-ben: "A Gazdasági Főtanács megunta a sok siránkozást, követelést a támogatásért, segélyért, a kormány felelősségének emlegetését a meglévő és várható bajokért, öröklött visszásságokért, s javaslatára a kormány határozata alapján 1948. október l-jétől a társulatokat államosították. Az államosítás feloldotta azt a nyomást, ami a kormányra nehezedett, de a társulatok ezzel nyújtották be az "évszázados számlát" az állam által más célokra fordított társulati pénz- és hitel összegekért". Lássunk most néhány jellemző idézetet a könyvből: Micskey Imre (miniszteri titkár, 1882): "A vízimunkák üteme teljesen ki volt szolgáltatva a mindenkori időjárásnak. Ha szárazabb periódus köszöntött a Kárpát-medencére, akkor minden érdekelt a vízlevezető csatornákat és ármentesítő töltéseket kárhoztatta, legszívesebben betemettette, vagy széthányatta volna azokat. Hiába volt ilyenkor a mérnökök fáradozása, még a kész müvek karbantartását is elhanyagolták, illetve sajnálták rá a pénzt. ... Bezzeg más volt a helyzet a nedves, csapadékos esztendőkben. Az ár- és belvizek nagy tömege a legtöbb helyen készületlenül érte a társulatok védműveit. Lázas sí-