Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

1. szám - Zsuffa András: A művészet és a vízi létesítmények

[8 I liDKULÖGIAl KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 1. SZ. 20. kép A Verancsics-féle függő lánchíd (1616.) A Verancsics-féle libegő kötél (1616.) 22. kép A Verancsics-féle víz alatt áthúzás (1616.) A lánchidat ábrázoló l erancsics metszetrajz a legtöbb külföldi technika-törteneti könyvben szerepel (20. kép). A történetírók zöme ezt a képet tartja az első lánchíd ábrázolásának A folyó két partján egy-egy kapubástyaformáju híd-pilon tornyosul. Ezekből indulnak az egyenesekből összeláncolt "vastüzérek", amelyekre a fa pallóburkolatú vas láncszegélyű útpálya van felfüggesztve. Az, hogy ez az elképzelés honnan származik, az ábráról és Verancsics szövegéből is kiolvasható A várak felhúzható, illetve lebocsátható bástyakapui tehát az előkép. Ilyen kapukat láthatunk a magyar várakról, városokról készült korabeli metszeteken is Az Angliában megépült első lánchidak egyike-másika szintén ilyen formájú hidpillér felépítménnyel látható A XIX század neoromantikus építészeti stílusával ez jól megfért. 23. kép Vác, diadalkaptt (Canevale, 1764)) A mi budapesti Lánchidunk két pillérének felépítménye azonban szemlátomást egészen más előképre utal. Az egy nyílású klasszicista stílusú diadalkapu szerepeltetése kitűnő gondolatnak bizonyult Ilyen diadalkapu, eredeti rendeltetéssel épült 1764-ben Vácot királyi fogadtatás tiszteletére. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy ez a még késő barokk korban épült mű közvetlenül volt a lánchíd kapuzatának mintája. Láthatóan azonban, hogy mindkét változat aránya, architektúrája klasszikus. A Lánchíd az a kivételes eset, amikor a mérnöki alkotás lendülete, nagyvonalúsága szerencsésen találkozik az architektúrával annak klasszikus nyugalmával, a diadalívek fenségével. 24. kép A budapesti Lánchíd (Clark, 1849) Elgondolkodhatunk azon, hogy kik voltak azok, vagy kik nem, akik győztesként átvonulhattak ezen diadalívek alatt A megnyitáskor, a hidavatáskor 1849-ben a híd megálmodója és lelkes ügyintézője Széchenyi István ezt a megérdemelt ünnepi átvonulást már nem tehette meg. Ő, aki építés közben egy építkezési baleset során maga is beesett a Dunába, a Lánchídon sohasem mehetett át. Ezzel szemben ez alkalommal Haynau, kidüllesztett mellel, érdemtelenül átvonult diszkíséretevel. 1945-ben a híd felrobbantása előtt, dicstelenül a vesztes német csapatok robbantó utóvédje utoljára vonult át