Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

180 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 4

. SZ. tanyavilág, vagy víz melletti halásztanya). Ezekben az esetekben állandó, vagy időleges épített, településtől távoli lakóhelyről, gazdálkodási bázisról, stb. van szó. Az áttekinthető, tartalmilag, szerkezetileg jól tagolt, közérthető könyv a halászok közlekedési eszközeiről, a hálókötés, javítás anyagáról, módjáról, a hálószemek méretéről pontos, részletes, az adott munkafolyamatot nyomon követő, könnyen érthető leírást közöl. Inspirálja, hogy készítsd el magad! Közli az anyag-szükségletet, az elkészítés pontos módját, menetét (s az 1950. évi halés anyagárakat is). A szakember és a laikus számára is izgalmasak, érdekesek a Velencei-tó halászatának történelmileg kialakult - más vizes térségek halászatával rokonítható, de a tó sajátos viszonyai közt formálódó - eszközei, módszerei. Ezeket (készítés, méret, anyag, funkció, használat) a rekesztő halászatról, az állító halászatról, a horgászatról, ütő és szúró halászatról szóló fejezetek tárgyalják hozzáértőén az átélés-átéltetés élményével, gyakorlatiasan. A régi eszközök, szerszámok a természetben élő ember egyszerűségét, empirikus praktikusságát, természetes anyagelvűségét, fúnkció-forma-anyag összehangoltságát, halászgenerációk egymásra épülő alkotóképességét bizonyítják. A Velencei-tó halászainak életmódjával foglalkozó oldalak olvasásával olyan kérdések megválaszolásába pillanthatunk be, hogy miért és hogyan lett valakiből halász, milyen szerepet kap-vállal a halászcsaládokban a gyermek, az asszony, hogyan alakult a családi munkamegosztás, mivel és hogyan egészítik ki szerény és bizonytalan jövedelmüket, milyen a táplálkozásuk, öltözködésük. A hagyományos halász-életmódot folytató dinasztiák átörökítették • a szabadság igénye, érzete mellett - a természettel és természetben élés morális összetevőit. így pl.: az egymásra utaltság, segítő készség, a tisztesség, a természetes környezet óvása, a halnemesítés és szaporítás kötelezettsége, az eszköz-szerszám megbecsülése, a kapkodás mentes, nyugodt, csendes magatartás. A vizet járó ember megfigyelése különösen éles, ismeri a halak, madarak és más állatok természetét, jelzéseit, viselkedését, de mindenek előtt tudja, hogy a halász-szerencse forgandó, és hogy megélhetésének alapforrása a kemény munka (a halász életmód nem ismer munkaidőt!), a helyismeret, a tapasztalatok őrzése és átvétele. Az eddig kéziratban lévő szűk szakmai közegben ismert, elismert dolgozat a biztos tudású gyűjtő-kutató azóta kiteljesedett munkásságának korai, teljes értékű alkotása. 1965-ben jelent meg a "Dunai halászat. Népi halászat a Duna magyarországi szakaszán" c. tudományos monográfiája. A "Velencei-tó halászata" érték őrző, ismeret-közlő, érzelem- és gondolatokat ébresztő munka közel ötven éve íródott. Az Akadémiai Kiadó jóvoltából ismerhettük meg e művét is. A kiadó és a nyomda igényesen végezte munkáját. A Velencei-tó egykori halászéletének - a könyv által is közvetített - szellemisége azt is sugallja, hogy a mai organikus-ökológikus programok (pl. Gemenc, DunaHoltág-Harta revitalizáció) megvalósításának kulcsa - akárcsak a velencei nagyhálós halászásban a fogásé - a hozzáértés, az összehangolt, egyirányú tettek sokasága. Dr. Faludi Gábor Dr. Öllős Géza: Víztisztítás-üzemeltetés. Dr. Öllős Géza: "Víztisztítás-üzemeltetés" c. könyve (965 oldal, 421 ábra, 97 táblázat) az OVF támogatásával az Egri Nyomda Kft-nél 1998-ban jelent meg. A szerzőnek az 1987-ben megjelent, "Vízellátás" c. könyvének kiegészítése ez a kiadvány. A könyv első részében a felszín alatti vizek hasznosítását, a második rész a völgyzárógátas tározók vízminőségének szabályozását, a harmadik rész a koagulációflokkuláció, a negyedik rész a gyorsszűrés, az ötödik rész a lassú szűrés kérdéseit tárgyalja. A hatodik rész az aktív szénnek a víztisztítási technológiában elfoglalt szerepével, a hetedik rész a fertőtlenítéssel; a nyolcadik rész a fertőtlenített ivóvíz MX-mutagenitásátval foglalkozik. A kilencedik rész Giardia és Cryptosporidium jelenlétét veti fel az ivóvízellátásban, a tizedik rész foglalkozik az ivóvízminőség változásával a vízelosztó rendszerben, a tizenegyedik rész az íz és szag kérdéseit elemzi az ivóvízellátásban, a tizenkettedik rész az oldott vas és mangán eltávolításával, a tizenharmadik rész az arzénnek az ivóvízből való eltávolításával foglalkozik. A tízennegyedik rész a lágyítás, a tízenötödik rész az ivóvíz fluoridos kezelését, a tízenhatodik rész mikroszűrés, ultraszűrés, nanoszűrés és a fordított ozmózis ivóvízellátásban történő használatát elemzi, a tizenhetedik rész tárgyalja a vízműiszapok, keletkezésük, kezelésük, elhelyezésük kérdéseit. A szerző az egyes fejezetekben mindenütt foglalkozik a felhasznált kutatási irodalommal és a fejezetek végén az üzemeltetésnél felmerülő hibák, problémák okait kérdések formájában keresi, és visszamutat ezek megoldási lehetőségeire. A könyvet jól fel lehet használni a főiskolai, egyetemi oktatásban, a kutatásnál, a tervezésben és az üzemeltetésnél. A könyv, amely a szerző több évtizedes egyetemi oktatói és kutatói munkásságának méltó kifejezője hetvenedik születésnapjára jelent meg. Környei László