Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Hankó Zoltán: A folyó-gazdálkodás fejlesztése a Duna Budapesttől délre eső, magyarországi szakaszán

176 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1998. 78. É'v'F. 2. SZ. 4. Akadályok a folyó-gazdálkodás racionális fejlő­dése útjában Sajnos a GNV ügye kulcs-szimbólummá vált az 1989-90. évi magyarországi rendszer-váltás kapcsán és a szakmai racionalitás felett eluralkodott a politikai irra­cionalitás, aminek megnyilvánulásaként a Magyar Or­szággyűlés az 1992. évi XL. törvénnyel a GNV (1977­ben aláírt) államközi szerződését is megszüntette (egy­oldalúan). (Cseh-) Szlovákia egyoldalú ellenlépésként megépítette a dunakiliti vízlépcső feladatait helyettesítő dunacsúni vízlépcsőt (az ú.n. "C" variánst) s 1992. októ­ber 24-én üzembe is helyezte a bősi vízerőművel együtt. (Újabb vízlépcső, ami a hordalékmozgást, a meder de­gradációját és a hullámtér aggradációját befolyásolja). A Magyar Országgyűlés határozataiból kiindulva a közlekedési-, hírközlési- és vízügyi miniszter 1991. évi levelében a nyugat-európai ipari és kereskedelmi kama­rák Rajna-Rhone-Duna Szövetségéhez fordult azzal a kéréssel, hogy legyenek segítségére olyan, megvalósítha­tó javaslatok kidolgozásával, amelyek segítségével - víz­lépcsők építése nélkül - a magyarországi Duna-szakasz környezeti állapota és hajózhatósága fejleszthető. A hol­land kormány vállalta egy megvalósíthatósági tanul­mány-sorozat elkészítésének költségeit, és szakmai se­gítséget is nyújtott két holland cég, a Delft Hydraulics és a Frederic R. Harris B. V. közreműködését biztosítva a VITUKI Rt. és a VITUKI Consult Rt. és közreműködő­ik számára. A Budapesttől délre eső magyarországi Du­na-szakasz fejlesztési elképzelései e megvalósíthatósági tanulmány eredményei alapján foglalhatók össze. Nota bene! Szlovákia és Magyarország 1993-ban a hágai Nem­zetközi Bírósághoz fordult a GNV kapcsán kialakult vita eldöntését kérve. Magyarország ugyanis - ökológiai szükség-állapotra hivatko­zással - az "eredeti" állapot visszaállítását tartotta volna kívánatos­nak, míg Szlovákia az Államközi Szerződés betartását szorgalmazta. A Bíróság szerint mindkét Fél - jogellenes lépéseivel - hozzájárult a vita kialakulásához, ezért arra kötelezte a Feleket, hogy jóhiszemű tárgyalások során - kiindulva a jelen helyzetből (hogy a bősi vízerőmű a dunacsúni vízlépcső segítségével működésben áll) - állapodjanak meg azon módozatokban, amelyeket jónak tartanak annak érdeké­ben, hogy az Államközi Szerződés céljai realizálódjanak. " Vízlépcső­ellenes" szemlélet vezette a magyar kormányt akkor, amikor a Buda­pesttől délre eső magyar Duna-szakasz fejlesztésére vonatkozó állás­pontját kialakította (a környezet megóvásának és a hajózhatóság fej­lesztésének folyószabályozási módszerekkel való elérésével, de vízlép­csők építése nélkül).. 5. A Budapesttől délre eső, magyarországi Duna­szakasz és fejlesztésének céljai E Duna-szakasz a főváros határától (1640 fkm) a dé­li országhatárig (1433 fkm) teijed, és a főmeder hossza 207 km. A főmeder két partját kb. 120 km össz-hosszú­ságú mellékág-rendszer kíséri. A környezet és a hajóz­hatóság fejlesztését célzó tanulmány elősbb felmérte és értékelte a jelen helyzetet, figyelembe véve a folyamat­ban lévő és a megvalósítandó fejlesztési elképzeléseket. Ezután - a felkérés szerint - körvonalazta az elérendő célokat, az elérésükhöz elvégzendő vizsgálatok kereteit. A módszertani vizsgálódások nyomán meghatározta a reményt keltő megoldást, majd ennek ellenőrzése után összefoglalta a vizsgálatok eredményeit. A jelen helyzet jellemzéseként megállapította: - A Budapest alatti Duna-szakasz medre degradáló­dott-erodálódott, részben a meanderező folyókanyarula­tok átvágása és a folyó szabályozása következtében, de ehhez a folyamathoz jelentékenyen hozzájárult az építő­ipari célú kavicsbányászat is. A meder-erózió mértéke é­venként centiméter nagyságrendű. Ez az idő során hal­mozódva a kis és közepes vízhozamokhoz tartozó vízfel­szín magassági helyzetét az elmúlt közel egy évszázad alatt majdnem 2 m-rel csökkentette (Dunaújváros és Dombori környékén, a szakasz felső negyede táján, míg az alsó végéhez közeli Baján ez kb. 1,5 m). E vízszin­süllyedés a mindennemű vízkivétel (beleértve a paksi a­tomerőmű hűtővíz-kivételét is) kockázatát növeli; az e­lőrejelzések szerint - 20 év alatt: 2015-ig - Paksnéá 0,02 %-ról 2,5 %-ra, Százhalombattánál 4 %-ról 20 %-ra, a mohácsi ipari vízkivételnél 50 %-ra. - A folyó szabályozása jelentősen javította a zajló jég zavartalan levezethetőségének feltételeit, de sajnos még mindig vannak a jég megállása szempontjából veszé­lyesnek minősíthető, gázlós helyek (különösen a Paks a­latti szakaszon). - Minthogy a mellékágak nagy része - legalább is részben - el van zárva a főágtól (döntően a jégdugó ke­letkezési kockázatának csökkentése, a vízhozamnak a főmederbe való koncentrálása érdekében), ezért szerény a mellékágakon átfolyó vízhozam, jelentékeny a felisza­polódás, vízminőségük gyenge. Ez veszélyezteti a ter­mészeti értékeket, a parti szűrésű vízkitermelés lehető­ségeit (mind mennyiségi, mind minőségi korlátai miatt) és rontja az üdülés és a halgazdálkodás feltételeit. - A kis- és közepes vízhozamokhoz tartozó vízszínek süllyedése mérsékli a hullámtér (a szigetek) és a mentett ártér talajvízének ellátását (pótlását). Ez a növényzet vízellátottságának romlását okozza, amit pl. az ártéri er­dők hozadék-csökkenése is jelez. - A Budapest alatti Duna-szakaszon mindazok a gáz­lók, amelyek a zajló jég megállása, jégdugó kialakulása szempontjából veszélyesek, hajózás szempontjából is szűk keresztmetszetet jelentenek. A csúcsgázló az Ercsi szikla-küszöb, ahol a gázló mélység csak 1,5 m (a terve­zett fejlesztésekkel sem érhető el több, mint 1,9 m). Ez a körülmény azért figyelemre méltó, mert várható, hogy a vízi szállítás iránti igény növekedni fog, amit a Duna­Majna hajózható csatorna megnyitása és a keleti keres­kedelem megerősödése is indukál. A felkérés szerint a cél a környezeti állapot javítása és az UN-ECE-CEMT VI/c. hajóosztály hajózási felté­teleinek megteremtése. A környezet rehabilitációja-revi­talizációja érdekében döntően két cél jelölhető meg: a mellékágak "életre keltése", és a kis vízhozamok felszín­görbéjének stabilizálása (ha lehet, emelése). Ez utóbbi a jég levezethetősége és a hajózás feltételeinek javítása ér­dekében is előnyős. Ebből látszik, hogy az ésszerűen megfogalmazott ter­mészeti-környezeti célok és a vízgazdálkodás céljai nem ellentmondóak. A hajózási fettételek olyan viziút stabilizálását igénylik, melynek széles­sége 100-120 m (egy-nyomú hajózás, mint kivételes eset) ill. 180 m (két­nyomú hajózás, általánosan ez a kívánatos); a gázlómélység 2,7-3,2 m, a­mi 25-30 dm merülésű úszóművek részére elegendő; a víziút görbületi sugara legalább 1000, de inkább 1500 m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom