Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

1. szám - Zsuffa András: A művészet és a vízi létesítmények

[16 I liDKULÖGIAl KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 1. SZ. 9. kép Zalalövő, tizenegylukú híd tervének részlete Itt kapcsolunk vissza Veranesieshoz, kiindulási pontunkhoz. (6. kép). A vonóvas elhelyezése ugyanis jelentősen növeli a hidnyílás méreteket, és egyúttal karcsúsítja a híd pilléreket. Ez anyagtakarékos építést is eredményezne. Mi az oka azonban, hogy ilyen vonóvasas köhidak nemigen épültek, vagy legalább is nem maradtak fenn? Úgy véljük, hogy az akkor előállított vas minősége nem felelt meg a korrózió elemi védelemnek. Különösen a párolgó vízfelület felett húzódó vasrudaknak árt ez Mindezek ellenére l erancsicsnzk ez az ötletfelvetése termékenynek bizonyult a későbbiek során, amikor kő helyett más anyag alkalmazási lehetősége merült fel. Itt azonban álljunk meg, és vegyük szemügyre az alkotó másik ivhíd javaslatát, amelynek legnagyobb érdekessége, hogy Veranesies az elsők között veti fel fémhid építésének gondolatát. Hogy mennyire tisztában volt a korrózió kérdésével, a híd anyagául bronz ötvözetet javasolt. Ötletének részét képezi még az alsópályás ívhídnak a rajzból kiolvasható megoldása Az íves és vízszintes "ércgerenda" keresztmetszete és egyéb részlet kiképzése azonban nem értékelhető. A két gondolatot érdemes egybevetni és az értékelhető megoldásokat célszerű értelemszerűen egyesíteni. Ennek során előttünk feszül egy még napjainkig is korszerűnek tekinthető vonóvasas ívhíd. (6. és 13. kép). 10. kép Vonó vasas ivhíd (1831) a lugosi Csuka patak felett Ez a hídszerkezet valósult meg 1831-ben a lugosi Csuka patak felett Maderspach Károly és a Hoffmann testvérek jóvoltából. (10. kép). Valószínűsíthető azonban, hogy az alapötlet Bemhard Antaltól származik, aki már 181 l-ben javaslatot tett ilyen híd építésére, amely egyetlen ívvel lendült volna át, közbenső pillér nélkül a Duna felett Bemhard beadványában így jellemzi hídját. "A híd egyetlen ívből áll, amely húrjával mindkét végponton öszszekötötten, a folyómeder két partján van felállítva A húrt az ívvel egész hosszában ordináták kötik össze, kettős csavarozással." Térjünk azonban vissza a nemzetközi szempontból is az elsők között szereplő vonóvasas ívhídra! Tizenkét évig ellátta feladatát, majd egy bivalycsorda áthajtásakor 1845-ben leszakadt. Még sok hídnak kellett ilyen ritmusosan jelentkező igénybevétel hatására (masírozó katonák, kis szellökések) leszakadni amíg rájöttek a váratlan rezonancia jelenség károsító hatására. Menyhárd I. vonóvasas ivhidja Vasvárnál (1935-37) 1935-ben a fiatal Menyhárd István Vasvárnál 39 mes fesztávú, a Rába folyó felett átlendülő, karcsú, könynyed vonalú vonóvasas vasbeton ivhidat tervezett. Ez a híd nagy nemzetközi elismerést eredményezett (11. kép). A Veranesies által felvetett gondolatnak a tökéletességig finomított változatát csodálhatjuk benne. 12. kép Folly R. völgyhíd ja. Veszprém, Séd vízfolyás (1937) Ezeknek a hidaknak városkép- és tájformáló szerepe nyilvánvaló. Ennek további példázatául mutatunk most egy felső pályás vasbeton ivhidat, amit 1937-ben Folly Róbert tervezett, és amely a Séd patak völgye fölött ível át, a városképet bekeretezve. (12. kép). 13. kép A Veranesics-féle Érc-hid (1617) Menjünk azonban tovább térben, és vissza időben, az 1907-ben épült temesi felsőpályás vasbeton ívhídhoz, a melyet Zielinszky Szilárd és vasbeton tervező irodája tervezett (15. kép) Ez a hid megjelenésében mintaszerű. A tervezők itt mindent bemutatnak nagyvonalúságban, könnyedségben, ami vasbetonból egyáltalán lehetséges. Zielinszky, a vasbeton alkotója nemzetközi elismerést szerzett. Ki gondolta volna, hogy az 1889-ben létesült első magyar vasbeton híd (/ 7. kép) nehézkes formáiból, (amely Monier rendszerben készült) 18 év múlva ilyen elegancia támad Az első magyar vasbeton híd (a solti, 16. kép) előképét a "kétlukú" nagy tömegű súlyos kőhidak alakították. Ez is az az eset, amikor a friss új találmány azonnal nem talalja meg új formáját és a régi minta elavuló alakjába bújik