Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

1. szám - Zsuffa András: A művészet és a vízi létesítmények

[14 I liDKULÖGIAl KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 1. SZ. Az elsőnél Verancsics abból a gondolatból indul el, hogy egy fagerenda hosszát behatárolja a fa törzsének magassága, tehát egyetlen gerendával csak kis fesztávot lehet áthidalni. Az ábrán azt tudja bemutatni, hogy miképpen lehet két gerenda hosszban két akkora fesztávot áthidalni közbenső alatámasztás nélkül Ezt a két ferdén egymásnak támasztott gerendával éri el, amelyekre a két vízszintes gerendát mintegy felfüggeszti Azt, hogy ennek a szerkezetnek az erőjátékát mennyire érzi, érti, pompás hasonlattal értteti meg: "Ezek megtartását segíti az a két felső gerenda, amely ferdén megemelve, egymásnak feszül, szarvaikkal egymásnak eső kosok összeakaszkodására emlékeztetve." Ez a szerkezet a hidak vonatkozásában újszerűnek tekinthető, jóllehet ezzel párhuzamosan Palladío építészetről szóló értekezésében hasonlo kérdésekkel foglalkozik, hidakkal összefüggésben. Kétségtelen azonban, hogy semmi jel nem mutat arra, hogy l'erancsics ismerte volna az 1570-es években megjelent Palladío könyvet. (1. kép) 1. kép. A Verancsics-féle függesztömííves híd (1616) 2. kép A ti leli Tisza-híd (1788) A I erancsics féle fiiggesztömiinek azonban előzménye van az építészetben, és ez nagy valószínűséggel a fuggesztőműves tetőfedél-székeknél már látható is volt. A faszerkezetek történeti kutatásának van azonban egy nagy nehézsége, hogy tartósan nem maradnak fenn, leégnek, vagy felgyújtják őket, igy a bizonyíthatóságot nehezítik. Ez a nehézség mutatkozik a fejlődés láncolatának értékelhetőségében is Mégis kis szerencsével megmaradt a titelí Tisza híd jól kidolgozott műszaki terve (1788), amely tulajdonképpen ideiglenes jellegű hidat láttat, mert az átkelési feladat ellátása után felégették maguk után az átvonuló osztrák csapatok. (2. kép). A másik fahíd vonórudas ivhíd. Ez is olyan szerkezet, amely a mederben elhelyezett pillér nélkül átível a folyó felett Itt tovább fíízi a gondolatot az alkotó: hogyan lehet a fagerendát több fából összeillesztve, ráadásul ívesen vezetve összerakni úgy, hogy azok együtt dolgozva viseljék terhüket, igénybevételüket. (3. kép) 3. kép Verancsics-féle vonórudas fahíd (1616) A rajzot, jellegzetesen itt is arányaihoz képest eltorzítja, hogy jól lehessen látni a fán a "fecskefarok" formájú hornyokat, amelyeket az építészi munka során egymásba kell csúsztatni az együttműködés, az együtt dolgozás érdekében. A vízszintes övben, mint látható, nincs szükség hornyokra, ez az öv a húzott öv, olyan, mint az íj íve között feszülő húr. Az András-kereszt merevítés még kezdetleges, de ennek is az összetett szerkezet együttműködését kellene szolgálnia. A fö ábra mellett egy kisebb ábrán hal formájú áthidaló gerendát látunk. Ez a forma újra megjelenik, főleg acélgerendaként a jelenkorban, és ezt nevezzük haltartónak. Az alkotó Verancsics még azt is érzi, hogy a vízszintes tartóban húzófeszültség működik, amikor így ír. Ezek "megtartják a hídfőt, nehogy az ív saját súlya kimozdítsa a helyéből és lezuhanjon. (3. kép). illlííllllillffj 4. kép A fenyőfalvi Olt-híd felmérési rajza (1838) Ennek a szerkezeti gondolatnak kiválóságát egy XVIII. századi példával tudjuk bizonyítani.(-/. kép). Az Olt folyón erdélyi szász ácsmesterek valóban mesteri vonórudas, fa ivhidakat építettek 1758-tól 1842-ig. Itt is az egymáshoz simuló íves gerendákat fűrészfogszerű bevágás és csavaros összeszorítás készteti együttműködésre. Sajnos, ezeket a hidakat 1907-ben a közúti terhelés megnövekedése miatt le kellett bontani Ekkor pontos felmérési rajzok készültek, amelyeken jól látszik a mesteri ács-