Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

93 maximális vízmélysége nem haladhatta meg a 2-3 m-t. Annak ellenére, hogy a Mohos kis kiterjedésű (24 ha) és sekély (1-3 in) vizű tó volt, nem tudtunk kimutatni az üledék jelentős keveredésére utaló nyomokat. Távolság, m 2. ábra. Az eltérő összetételű üledékretegek elhelyezkedése a^ szelvény mentén. Jelölések: A - futóhomok; B - szer\'es anyagban szegény tavi üledék; C - vaskiválásokban gazdag tavi üledék; D - szervesanyagban gazdag tavi üledék; E - nádtőzeg; F - fiíztőzeg Csapadékos időszakokban, magas talajvízállás eseten víz gyűlt össze a homokbuckák közötti mélyedésben. Az elpárolgó vízből CaCOj-ban Fc-ban és Mn-ban dús üledék képződött a meder mélyebb pontjain. Ehhez hasonló üledék-típus jelent meg napjainkban az egykori nyíltvíz helyén. A magas Fe- és Mn-tartalom talajvíz hatást jelezhet, de utalhat egy egykori sekély vízi nádas (St-Cyr és Crowder, 1989), gyékényes rizoszferájára is (Macfie és Crowder, 1987). Az üledékkarbonát radiokarbon analízise alapján (Braun el al., 1993) az időszakos víz állapot 8010 + 100 BP éve volt. Ebben az időszakban a mederszéli részeken mészben szegény, szilikátokban gazdag üledék rakódott le. A parthoz közel nagyobb nicnynyiségű homok rakódott az üledékbe. Később a klíma csapadékossá válását követően kialakult az állandó, sekély vizű tavi állapot. Az alacsony S-, magas Fe- és Mntartalom aerob, oxidatív viszonyokra utal. A meder feltöltődése és a vízszint csökkenése miatt előretörő nád elfoglalta és feltöltötte a meder egy részét. A másik oldalon rckcltycfüzcs alakult ki. A láp kialakulása 290 + 40 BP éve kezdődött. Meglepő, hogy a fűzláp közvetlenül tavi üledékre, és nem nádtőzegre települ. A Nagy-Mohos esetében a feltöltő szukcesszió nem követte a parti zonáció alapján várt fejlődési sort. Köszönet Tóth Albertnek, Szűcs Lászlónak, Sümegi Pálnak, Szöőr Gyulának és Dévai Györgynek segítségükért. A vizsgálatok az OTKA F 4027 támogatásával készültek. Irodalom Berglund, B.E. Palacoecological rcfcrcnce a/cas and rcfcrcncc silcs. In: Uandbook of llolocene Palaeoecolog}' and Palaeohydrology., cdiled by Berglund, B.E.,Jolin Wilcy & Sons Lld., 1986, p. 11-126. Braun, M., Tólh, A. Morphology of bitlcr sweet (Solanum dulcamara L.) in conlrasling marsh habitalj. Flóra 189:307-313, 1994. Braun, M. Silmegi, P„ Szűcs, L., Szöőr, Gy. A kállósemjéni Nagy-Molios láp fejlődéstörténete. Jósa András Múzeum Evkönyve, Nyíregyháza, p 335-368.1993 Engstrom, D.R. and Wright, //.£., Jr. Chcmica! straligrapliy of laké sedimcnls as a record of cnviromnenlal cliajige.. In: Laké sedimenls and environmenlal history., eds. llaworlli, E.Y. and Lund, J.W.G., Leichester Universily Press, I984,p. 11-67. Larsen, C.P.S. and MacDonald, GM. Laké morphomclry, sediment mixing and Uic scleclion of sites for fine rcsolulion palaeoccological jludies. Quaternary Science Reviews 12:781-792, 1993. Macfie, S.M. and Crowder, AJ\. Soil factors iníluencing feiric hydroxide plaque fonnation on roots of Typha lalifolia L. Plánt and Soil 102: 177-184, 1987. Mackerelh, FJ.H. Soine chemical obscrvalions on post-glacial laké sedimenls. Philosophical Transactions of the Royal Society of London B, 250:165-213, 1996. Műller, G. and Wagner, F. llolocene carbonale cvolulion in Laké Balaton (Hungary): a responsc to climatc and impacl of man. In: Modern and ancienI laké sediments., eds. Malter, A. and Tuckcr, M.E., Blackwcll Scienlilic Publications, 1977,p. 57-81. Pennington, IV., Haworth, E.Y., Bonny, A.P., Lishman, J.P., and Johansen, J. Laké sediments in norlhem Scotland. Philosophical Transactions of the Royal Society ofLondon B. 264.: 191 -293, 1972. St-Cyr, L. and Crowder, AA. I'actors aífeding iron plaque on the roots of Phragmites australis (Cac.) Trin. ex Stcudel. Plánt and Soil 116:85-93, 1989. Vas M., Természetvédelmi intézkedések halása a kállósemjéni Nagy-Mohoson. Botanikai Közlemények 70:25-35, 1982.