Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

52 A Kis-Balaton és a Balaton pontyállományának vizsgálata Tölg László, Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kara, Kaposvár Specziár András, Bíró Péter MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany 1. Bevezetés Az Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer 1985-ben elárasztott I. ütemén kialakult vadponty állomány vizsgálata 1994-ben kezdődött. Az eddigi eredmények alapján kiderült, hogy az ott élő pontyok a kezdeti, jó szaporodási lehetőségek folytán önfenntartó állományt alakítottak ki, mely azóta veszélyeztetetté vált. Ennek oka az I. ütem természetes növényzetének megritkulása és a ponty jellemző ívóhelyeinek megszűnése. Mára az állományra jellemző lett a vadponty jelleg, tükrös és magas hátú egyedeket elvétve lehet csak találni. Halas szempontból azonban továbbra is kérdéses a II. ütem eddig elárasztott, valamint a majdan elárasztandó részének kapcsolata a Balaton íömedencéjévcl. Jelen előadásunkban előrejelző szándékkal bemutatjuk a II. ütem pontyállományának várható alakulását, arra az esetre nézve, ha a balatoni pontyok sikeres szaporodása lehetséges lesz az újonnan elárasztandó területeken. Bemutatjuk továbbá a Balatonban végzett pontyjelölésünk eddigi eredményeit is. 2. Irodalmi áttekintés A Balaton pontyállományának kialakulását a telepített pontyok formai tulajdonságai szabták meg. Mivel vadponty formákat a Balatonba nem telepítettek - 1915től, a telepítések kezdete óta - jellemzővé vált a nemes forma a tóban (Tölg, 1995). A Kis-Balaton I. ütemének elárasztását követően a Balatonban és Zala folyóban élő pontyok elzárt, önálló populációt alkottak. Szaporodásuk során a halállományban a nagyobb profilindexű egyedek egyre gyakoribbá váltak és mára a pontyállomány 66%-a vadpontynak tekinthető (Tőig és mtsai, 1996). A profilindex alapján történő osztályozást irodalmi adatok alapján végeztük (Spiczakov, 1935). A 2,6 profilindex feletti egyedek növekedését vizsgáltuk a halakról vett pikkelyek alapján, majd azt összehasonlítottuk a kiskörei vadpontyok növekedésével (Harka, 1989, Tölg és Bíró, 1995). Mind a tcsthossz, mind a testtömeg-gyarapodás vonatkozásában hasonló eredményeket kaptunk, ezek a mulatók is igazolták a vadponty jelleget. Az I. ütem pontyállományán eddig végzett biokémiai vizsgálatok is azt igazolják, hogy az ottani vadpontyok genetikai struktúrája inkább a sudár pontyéhoz hasonlít (Váradi és Tőig, 1996). 3. Anyag és módszerek 1996 áprilisa óta 30 db pontyot sikerült fognunk a Kis-Balalon II. ütemén. Mindegyikről pikkelyt gyűjtöttünk, lemértük tcsthosszukat, testtömegüket, testmagasságukat. A Balaton főmedcncéjébcn a halászatokat az ebben az évben kifejlesztett paneles kopoltyúhálóval és elektromos halászgéppcl végeztük. A fogott pontyokról csak a morfológiai adatokat vettük fel, mivel a balatoni ponty növekedését már 1995-ben meghatároztuk pikkelyvizsgálat alapján. 1996. április 1 l-l2-én 1000 db pontyot jelöltünk meg Fonyódon, melyeket a Balatoni Halászali Rt-tői kaptunk. A halakat egy csoportban Fonyódligeten helyeztük kj a Balatonba. A halak jelölésére FloyTag (USA) márkájú jeleket használtunk, melyeket a hátúszó alá, bal oldalon lőttünk be. A jeleken a sorszámon kívül az intézet neve és címe is szerepel. Jelöléskor a munka gyorsítása érdekében csak a halak testtömegét mértük. Mivel a visszafogást elsősorban a horgászok részéről vártuk, felhívást teltünk közzé a Magyar Horgász című havi folyóirat júliusi számában (Tölg, 1996). A visszaküldött jelek és adatok alapján vizsgáltuk a kihelyezett pontyok első négy havi növekedését, valamint szétszóródásuk sebességét a Balatonban. 4. Eredmények 4.1. A Kis-Balaton II. ütemének pontyállománya O) O) CD C7> CJ> <S) cn -- co ~ CNICNCNCMÍNCOCOCOCOCO 05 8 £ CO co ub ab CO co ^ ub ab eb cm" <N OJ profilindex 1. ábra. A Kis-Balaton 1. és II. ütemén élő pontyok profdindex szerinti eloszlása A II. ütem 1994. tavaszán időszakosan bár, de - a nádason való átfolyás nélkül- közvetlenül kapcsolatba került a Balatonnal (átvágták a terelőtöltéseket, hogy az I. ütemről a víz szinte közvetlenül folyhasson a tóba). Ek-