Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

50 Prognózis az üledékfauna szerepére és jelentőségére a Kis-Balaton II. ütem védőrendszerében Szító András Ilaltenyésztési Kutató Intézet, Szarvas Bevezetés Az üledékfauna mennyiségére és faji összetételére löleg a VITUKl munkatársai által az I. Qtem területén és elsősorban a Hídvégi tóban végzett vizsgálati eredményekre utalhatunk. Megállapították, hogy az üledékfauna mozaikos szerkezetű, az. Oligochaeták csak az üledékből, mlg a pióca fajok csak a makrolitákból kerültek elő. A puhatestű állatokat az üledék felszínén és a növényzet között egyaránt megtalálták. Az állatok faji szintű határozása specialista hiányában azonban nem történhetett meg Az ELTE szakemberei 1988-ban hasonló eredményre jutottak, és megállapították, hogy a fajok egymásutániságában szukcessziós folyamat és törvényszerűség ismerhető fel. A 1 iídvégi-tó faunája két évvel a feltöltés után már hasonlított a Balatonéhoz (Pomogyi, 1991). A vizsgálat célja az, hogy a meglévő természeti értékeket feltérképezzük az elárasztás elött. Az elárasztást kővetően pedig kövessük figyelemmel a változásokat, amelyekhez az un. indikátor fajokat használjuk fel Ezek alapján az elárasztás hatására várható jelenségek prognosztizálása és a szükséges természetvédelmi beavatkozások megfogalmazása. Az üledékfauna mennyiségére, faji összetételére, szezonális dinamikájára vonatkozó vizsgálatok jelentősége egyrészt az élőhely jobb megismerése miatt nyert jelentőséget, másrészt, az élőhely anyagforgalmában betöltött szerepük megítéléséhez is nélkülözhetetlen. Az így nyert ismeretek alkalmasak ana, hogy bemutassuk, a rendszer működése során kapott hatásokra várhatóan hogyan válaszéinak. Anyag és módszerek A mintavételi helyek kiválasztásának szempontjai Elsődleges szempont volt az úgynevezett 0-állapot felvétele, a jelenlegi állapot rögzitése, hogy ennek alapján meg tudjuk becsülni: a tervezett vízszint megemelése esetén milyen változások prognosztizálhatók. Fontos szempont volt továbbá az is, hogy rendszeres vizsgálatokkal nyomon kísérhessük az élővilág összetételében bekövetkezett tényleges változásokat. A vizsgálatra kiválasztott hét helyen az üledékmintákat Ekman-Birge féle mintavevővel 15x15 cm-es felületről vettük, amely egyszerre 15x15 cm (225 cm

2) felületet mintáz. Tájékozódó jellegű vizsgálathoz nyílt vízi területekről októberben vettünk üledékmintákat az előzőek szerint. Ez 8. mintavételi helyként szerepel. Az így gyűjtött üledéket a helyszínen 200 pm szembőségű fémszitán mostuk át és a felfogott anyagot az állatokkal együtt mintánként külön edénybe helyeztük. Az állatokat laboratóriumban, Zeiss típusú binokuláris mikroszkóp segítségével kiválogattuk és a további feldolgozáshoz 80 %-os alkoholban tartósítottuk. A fajok meghatározásához a következő forrásmunkákat használtuk: Bíró, 1981; Brinkhurst 1963, Brinkhurst et al. 1971, Brinkhurst et ai 1984 és Ferenci 1979; Fittkau, 1963; Fittkau et ai, 1983; Hir\>enoja, 1973\ A mintavételek során Dévai et ai (1984) megfontolásai szerint jártunk el. Eredmények 1. Az élőhelyek döntő tényezője a magas szcrvcsanyag tartalom (makrofiták bomló részei), amely minden mintavételi helyen egyformának tűnik. Olyan mértékű a bakteriális tevékenység, hogy az üledék felszínén már a kora tavaszi időszakban anaerob környezet jön létre. 2. A védőrendszer területén 13 Oligochaeta és 12 árvaszúnyog (Chironomidae) faj előfordulását mutattuk ki. A fajok száma és a dominancia viszonyok élőhelyenként különböztek és erős szezonális változást mutattak. 3. A fajok jelenléte és egyedsűrűsége a vízben oldott oxigén mennyiségének függvénye, ez a meghatározó tényező. 4. Áramló vizű élőhelyek esetén elsősorban az üledéket lakják, bár a számukra alkalmas úszó hínár fajok egy részén is megtelepednek. Ez azonban a melyben kialakult oxigénhiányok miatt előállt kényszerhelyzet, amely az itt élő fajok alkalmazkodóképességét mutatja. Szélsőséges körülményeket is elviselnek. Különösen az oldott oxigén alacsony értékeiben mutatkozik meg a tűrőképességük. 5. A vegetációs időszak nagyobb részében az üledékfauna alkalmazkodó tagjai aknázó, vagy bevonatlakó életmódot folytatnak. Ez a térség a vízfelszínhez közelebb van, mint az üledék felszínéhez. Nyilvánvaló oka ennek az oxigén mennyiségének folyamatos csökkenése a mélyebb vízrétegekben. Az oxigén drasztikus fogyását június végén éppen a mintavételek idején nagymértékű halpusztulás is jelezte. A halpusztulással nem szükségszerűen jár együtt az üledékfauna pusztulása, mivel a halaknál alacsonyabb oldott oxigéntartalmú környezetet is elviselnek, de csak akkor, ha a vízben legalább nyomokban van oldott oxigén és csak azoknak a fajoknak az egyedei képesek túlélni, amelyek az oldott oxigén mennyiségével szemben nagyon toleránsak. 6. A mintavételi helyeken a víz áramlási sebessége különböző. Ahol kifejezett a vízmozgás (például a terelő töltés végénél), ott sokkal nagyobb a bentoszt alkotó szervezetek egyedsűrűsége, ennek következtében a biomasszája is, mint a többi helyen, ahol többé-kevésbé álló, vagy éppen kifejezetten pangó vizet találtunk. 7. Kora tavasszal az üledékfaunában - elsősorban a Chironomidák - nagy egyedszámban vannak jelen. Az anyagforgalomban betöltött szerepük tehát esetenként jelentős. 8. Az üledékfauna és ezzel együtt az árvaszúnyogok mennyisége és faji összetétele szezonálisan erősen változik. A májusi mintákban már elsősorban a növényzeten kialakult bevonatot lakják, hiszen az üledék felszíne közeli víztérben is anaerob viszonyok vannak. Ez a jelenség a júniusi mintákban még kifejezettebben tapasztalható. 9. Az üledéklakó árvaszúnyog fajok biomasszája nagy szezonális ingadozásokat mutat, amelynek egyik kulcstényezője a víz oldott oxigéntartalma. Az áramló vizű