Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
44 Az alsó Zala-szakasz anyagforgalmi változásai 1976-tól l'omogyi Piroska Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság A Balaton vízminőség-védelmével kapcsolatban alapvető fontosságú a vízgyűjtőről érkező tápanyagterhelós ismerete. Kiemelkedő jelentősége van a nyugati Zalavízgyűjtőnek, ami kb. a fele a tófclülct nélküli teljes vízgyűjtőnek, viszont az onnan származó terhelések a Balaton térfogatának mindössze 4,3 %-át kitevő Keszthelyi-öbölbe jutnak. A BVFP-bcn meghatározott vízminőség-védelmi intézkedések egyik lényeges eleme a KisBalaton Védőrendszer kialakítása és működése. 1. üteme, a Hídvégi-tó, 1985 óta üzemel, míg a II. ütem - a Fcnéki-tó - Eny-i térségében egy 16 km 2-es részterület („Ingói-Berek") beüzemelése 1992 végén megkezdődött. A KBVR működésével kapcsolatban a legalapvetőbb kérdések közé tartozik az, hogy a rendszer a beüzemelés kezdete óta milyen szerepet játszik a Zala által szállított tápanyagok visszatartásában, azok Keszthelyi-öbölbe jutásának megakadályozásában. Ennek értékelését a vonatkozó input-output szelvényekben (Zalaapáti, Balatonhíd\'ég, „Bukóéi", Fenékpuszta) naponként végzett vízhozam- és tápanyag-koncentráció mérések alapján becsült hozam- és visszatartási hatásfok adatok alapján végezzük (Pomogyi szerk., 1991Pomogyi, 1996 ). A zalaapáti- és fenékpusztai mérőszelvény kiépítése (1977. 2. n.év, ill. 1975. 3. n év) óta ezen a két helyen jelenleg 18 teljes év párhuzamos adatsora áll rendelkezésre, míg a Hídvégi-tó (KBVR I. ütein) beüzemelését követően, a három Zala-szclvcnybcn 10 teljes év párhuzamos adatai, ill. az „Ingói-Berek" (11. ütem 1 részterület) 3 éves adatsora. Az 1. táblázatban feltüntettük a sokévi átlagokat, ill. a zalaapáti- és a fenékpusztai szelvényekre vonatkozóan, a KBVR I. ütem beüzemelése előtti- és utáni időszak átlagértékeit, az utolsó 4 év hozam adatait, a rendszeresen vizsgált Egyesített-övcsatornára a belvízátemclés időszakában mért terhelés-adatokkal, ill. a Bukóélnél mért, az Jngói-Berek?'-bői 3 év alatt elfolyt hozamadatokkal együtt. A három Zala-szelvény vízhozam-változása többékevésbé párhuzamos. Fenékpusztánál 20 év állagában 237 millió m 3/év, Zalaapátinál 19 év átlagában 154 millió m 3/év, Balatonhídvégnél pedig 10 év átlagában 173 millió m 3/év viz folyik le. A vízhozam-növekmény Balatonlüdvég és Zalaapáti között átlagosan 12% (a vízgyűjtő terület növekmény 24 %), Fenékpuszta és Zalaapáti között 52 % (a vízgyűjtőterületé 72 %), míg Fenékpuszta és Balatonhídvég között 37 %, (a vízgyűjtőterületé is 38 %). Zalaapátinál a Icbcgőanyag-hozam, 4000 és 36 300 t tág határok között változott (állag: 12 738 t/év ± 65 %), Fenékpusztánál 1700-15.000 t/év között (átlag: 6516 t/év ± 58 %), míg Balatonhídvégnél 2500-6700 t/év között (átlag. 4038 t/év ± 30 %), a Bukóélnél 610-990 t/év között (átlag: 852 t/év ± 25 %). A Hídvégi-tó beüzemelése előtt szignifikánsan, átlagosan mintegy 33 %-kal több lebegőanyag jutott a Balatonba, mint az üzembelépés óta, de az. utóbbi 3 évben a vízhozam-növekmény ellenére az átlagosnál is lényegesen kevesebb, ami egyértelműen a II. ütem első részterület üzcmbelépésének hatása: a Hídvégi-tóból befolyó, algában gazdag vízből a makrovegetációval borított területen a lebegőanyag visszamarad. Az össz-foszfor (Öl') hozam Zalaapátinál átlagosan 76 t/év ±43 % (min.: 20 [1993 ], max.: 150 [1985 ] t/év) volt. 1988-tól 1993-ig fokozatosan és jelentős mértékben csökkeni a KBVR-t érő ÖP terhelés is, ami a műtrágyafelhasználás drasztikus csökkenése mellett a Zalaegerszegen 1991-ben üzembe lépett kémiai- és a Zalaszentgróton 1993 óta működő biológiai foszfort alanitó hatásának tulajdonítható. A magasabb vízhozammal együtt az utóbbi két évben nőtt a zalaapáti ÖP-hozam is, 1995ben 52,9 t volt Fenékpusztánál a Hídvégi-tó üzembclépése előtt magasabb (86 t/év ± 22 %) volt az ÖP hozam mint Zalaapátinál, majd 1986-tól csökkent (átlagosan 50 t/évre, ± 36 %). Az utóbbi hároin évben azonban a két szelvény ÖF hozama gyakorlatilag megegyezett vagy Fenékpusztánál volt magasabb, ami azt jelzi, hogy a Balatonhídvég alatti vízgyűjtőről viszonylag nagy terhelés éri a Balatont. Rendszeres mérési eredmények e területről csak a Keszthely-Sármelléki lápról belvizes időszakban átemelt terhelésekről állnak rendelkezésre. így pl. 1995-ben a mintegy 9 x 10 6m 3 átemelt belvízzel 8,3 t ÖP-t emeltünk át az Egyesített-övcsatornába (/. táblázat), aminek torkolata a bukóéi és a Zala-torok között kb. félúton található. Ez a terhelés 1995 végéig közvetlenül a Balatonba jutott. A belvíz átemelés január és július között történt, és ez időszak alatt a lápról a fenékpusztai éves ÖP terhelésnek közel 16 %-ára tehető az átemelt ÖP mennyisége. Ha ezt 1995. első 7 hónapjának fenékpusztai ÖP hozamára vetítjük (22,12 t), közel 38% tulajdonítható az átemelés tcrhclésnövclő hatásának. Mindhárom Zala-szelvény ÖP hozama az árhullámok idején a legnagyobb. Ebből megállapíthatjuk azt is, hogy a KBVR teljes területének mielőbbi üzembe helyezése fontos lenne annak érdekében is, hogy az árvizeket a lehető leghosszabb ideig tudjuk a rendszer területén tározni, levonulásukat a lehető leghosszabb időre elnyújtani, így lényegesen több ÖP maradna vissza a rendszerben. A jelenlegi tározótér-kapacitás ehhez nem elegendő, az árvizeket természetvédelmi és üzemeltetési okok miatt a lehető leggyorsabban kell átvezetni a rendszeren.
