Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Részletek a Hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer ügyében 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítéletéből

324 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. Ebben a tekintetben a Bíróság mindössze annyit állapít meg. hogy még ha valóban fenn is áll egy szükséghelyzet, az nem jogalap a szerződés megszüntetésére. Csak a szerződést nem teljesítő állam által a felelősséget kizáró körülményként hívható fel. Még, ha jogos is az erre való hivatkozás, ez nem szüntet meg egy szerződést. A szerződés csak arra az időre veszíti el hatályosságát, ameddig a szükséghelyzet fennáll. Valóban megtörténhet, hogy egy szerződés nyugszik, de - amennyiben a Felek közös megegyezés alapján nem szüntetik meg a szerződést - az továbbra is érvényben marad. Mihelyt a szükséghelyzet megszűnik, a szerződés teljesítésének kötelezettsége újraéled. (103) Magyarország úgy érvelt, hogy a Szerződés legfontosabb célja - egy közös gazdasági beruházás megvalósítása, amely összhangban áll a környezetvédelem előírásaival és amelyet a két Szerződő Fél közösen üzemeltet - véglegesen semmivé foszlott, és ezért a Szerződés ellehetetlenült. ... Az 1977. évi szerződés - különös tekintettel annak 15., 19. és a 20. cikkeire - jelenleg is minden lehetőséget biztosít ahhoz, hogy a Felek tárgyalások útján bármikor folytassák a gazdasági és az ökológiai szükségszerűségeknek ("imperatívuszoknak") megfelelő módosításokat. A Bíróság hozzátenné, amennyiben a beruházás közös kihasználása nem volt lehetséges, annak eredeti oka az, hogy Magyarország nem végezte cl a munkálatok legnagyobb részéi, amelyekért az 1977. évi szerződés szerint felelősséggel tartozott. A Bécsi Egyezmény 61. cikkének 2. bekezdése kifejezetten előíija. hogy a részes fél nem hivatkozhat a teljesítés ellehetetlenülésére, mint a szerződés megszüntetésének okára, ha a lehetetlenülés annak eredménye, hogy a részes fél a szerződésből fakadó kötelezettségét megszegte. (104) Magyarország továbbá úgy érvelt, hogy joga volt számos eseményre hivatkozni, amelyek egymást crősítve a körülmények alapvető megváltozását jelentették. E vonatkozásban ez az alapvető politikai változásokban. a létesítmény (projekt) csökkenő gazdasági életképességében, a környezettel kapcsolatos egyre nagyobb tudásban, a nemzetközi környezetvédelmi jog új normáinak és előírásainak megjelenésében konkretizálódik. Egyértelmű, hogy a fennálló politikai helyzet az 1977. évi szerződés megkötésére jelentős hatást gyakorolt. a Bíróság azonban emlékeztet arra, hogy a Szerződés az energiatermelés, az árvízi szabályozás és a Duna hajózhatóságának fejlesztése céljából hozott létre közös beruházási programot. A Bíróság nézete szerint az uralkodó politikai feltételek ezért nem kapcsolódtak annyira szorosan a Szerződés céljához és szándékaihoz, hogy a lapvető szerepet játszottak volna a Felek megegyezésében, és amikor megváltoztak, ezzel radikálisan megváltoztatták volna a még teljesítendő kötelezettségek mértékét. Az 1977. évi szerződés megkötésekor érvényben lévő gazdasági rendszerre is ugyanez vonatkozik. Emellett, bár a létesítmény becsült jövedelmezősége 1992-ben talán kisebbnek tűnt, mint 1977-ben, a Bíróság megállapításai alapján nem bizonyított, hogy annak jövedelmezősége olyan mértékben csökkent volna, hogy ennek következtében a Feleknek a Szerződésben vállalt kötelezettsége radikálisan megváltozott volna. A Bíróság nem tekinti teljesen előre nem láthatónak a környezettel kapcsolatos tudás fejlődését és a nemzetközi környezetvédelmi jog fejlődését. Sőt, mi több, a 15., 19. és a 20. cikk megfogalmazásai lehetővé teszik a változásokhoz való alkalmazkodást, és azt, hogy a Felek számításba vegyék és alkalmazzák ezeket az új előírásokat a Szerződés előírásainak megvalósítása során A Bíróság véleménye szerint azok a megváltozott körülmények, amelyekre Magyarország hivatkozik, nem olyan természetűek, hogy - akár külön-külön, akár öszszességükben vizsgáljuk azokat - hatásaik radikálisan megváltoztatnák a teljesítendő kötelezettségek mértékét a létesítmény kivitelezésével kapcsolatban. A körülmények alapvető megváltozásának alapvetőnek kell lennie, a Szerződés megkötésekor fennálló körülmények a Felek által vállalt szerződéses kötelezettségek lényegi alapját jelentették. Mi több, a szerződések jogáról szóló Bécsi Szerződés 62. cikkének tagadó és feltételes megfogalmazása világosan jelzi, hogy a szerződéses kapcsolatok stabilitása megköveteli, hogy a körülmények alapvető megváltozásának kimentő oka csak kivételes esetben kerüljön alkalmazásra. (108) Magyarország legfontosabb érve. amely alapján a Szerződés súlyos megsértésére hivatkozott, a "C-variáns" felépítése és üzembe helyezése volt. Amint a Bíróság ... megállapította, Csehszlovákia csak akkor sértette meg a Szerződést, amikor 1992. októberében az üzemvízcsatornába terelte a Duna vizét. Azoknak a létesítményeknek a felépítésével, amelyek a "C-variáns" üzembe helyezéséhez vezettek, Csehszlovákia nem járt el jogellenesen. A Bíróság nézete szerint tehát Magyarország részéről elsietett dolog volt a Szerződés megszüntetéséről szóló értesítés 1992. május 19-én. Addig a pontig Csehszlovákia nem szegte meg a Szerződést, és ennek következtében Magyarországnak nem volt joga ahhoz, hogy a Szerződés bármiféle ilyen jellegű megszegésére hivatkozzon a Szerződés megszüntetésének jogalapjaként, mint ahogyan azt tette. (109)... A Szerződés Magyarország általi megszüntetése az értesítéstől számított hat nap múlva lépett volna hatályba. Ezek alatt a napok alatt Magyarország semmiféle sérelmet nem szenvedett el Csehszlovákia részéről. A Bíróságnak ezért meg kell erősítenie, hogy a Szerződés Magyarország általi megszüntetése elsietett volt. (110) A Bíróság afölött sem tud szemet hunyni, hogy Csehszlovákia nemzetközi jog ellenesnek minősülő cselekményt hajtott végre a "C-variáns" üzembe helyezésével. Magyarország saját korábbi jogellenes lépésének következményeként. Amint az Állandó Nemzetközi Bíróság megállapította: "Továbbá a nemzetközi döntőbíráskodás jogtudományának cs a helyi bíráskodásnak is általánosan elfogadott alapelve, hogy az egyik fél sem húzhat hasznot abból a tényből, hogy a másik fél elmulasztotta valamely kötelezettségének teljesítését, vagy nem orvosolta a