Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Részletek a Hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer ügyében 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítéletéből

319 Részletek a Hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymaros vízlépcső-rendszer ügyében 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítéletéből Kivonat: Tekintettel arra. hogy a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer felépítéséről és működtetéséről Budapesten, 1977. szeptember 16-án aláírt szerződés végrehajtása, illetve megszüntetése, valamint az "ideiglenes megoldás" felépítése és működtetése te­kintetében vita merült fel a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság (utódállama a Szlovák Köztársaság) és a Magyar Köz­társaság között a két állam felkérte a Nemzetközi Bíróságot hogy az általuk együttesen meghatározott vitás kérdésekben hozzon döntést. A Nemzetközi Bíróság ítéletének a Hidrológiai Közlöny olvasóit leginkább érintő és érdekelhető részleteit közöljük a továbbiakban, a Magyar Külügyminisztérium által készített forditás felhasználásával. Kulcsszavak: vízügyi történelem, nemzetközi jog, folyam-szabályozás, vízerö-hasznositás, Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer. Külön-mcgállapodás a vízlépcsőrendszer vitájának Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság az 1993. június 28-án érvénybe lépett közös megállapodásban kérte fel a Nemzetközi Bí­róságot. hogy a Budapesten 1977. szeptember 16-án aláírt Szerződés és az. általánosan elfogadott nemzetközi jog, valamint olyan egyéb szerződé­sek alapján, amelyeket a Bíróság alkalmazhatónak találhat döntse el: a.) Volt-c joga a Magyar Köztársaságnak 1989-ben felfüggeszteni, majd ezt követően felhagyni a nagymaro­si tervet, valamint a bősi terv azon részeivel kapcsolatos munkálatokat, amelyek tekintetében a Szerződés a Ma­gyar Köztársaságra ruházta a felelősséget? b.) Volt-c joga a Cseh és Szlovák Köztársaságnak ar­ra, hogy 1991. novemberében megkezdje az "ideiglenes megoldás" megvalósítását, és hogy 1992. októberétől működésbe hozza azt az Európai Közösségek Bizottsá­ga, a Magyar Köztársaság és a Cseh és Szlov ák Szövet­ségi Köztársaság független szakértői munkacsoportja 1992. november 23-i jelentésében leírt rendszert (a Du­nának a vízre és a hajózási vonalra vonatkozó követ­kezményekkel járó felduzzasztását csehszlovák területen az 1851,7 folyókilométernél)? c.) Melyek a Magyar Köztársaságnak a Szerződés megszüntetéséről szóló. 1992. május 19-i jegyzéke jog­következményei! A Bíróságot felkérték továbbá arra, hogy állapítsa meg azokat a jogkövetkezményeket, ide értve a Felek jogait és kötelezettségeit, amelyek az itteni kérdésekről hozott ítéletéből következnek. A kereseti kérelmek Benyújtott keresetében, ellen-keresetében és válaszában bemutatott bizonyítékai és érvei alapján a Magyar Köztársaság felkérle a Bírósá­got annak megítélésére és kinyilvánítására, hogy 1. A Magyar Köztársaságnak jogában állt 1989-ben felfüggeszteni, majd ezt követően leállítani a nagymaro­si beruházást és a bősi beruházás azon részeit, amelye­ket a Szerződés Magyarország feladatául jelölt meg. 2. A Cseh és Szlovák Köztársaságnak nem volt joga az "ideiglenes megoldás" eszközéhez nyúlni (a Duna el­torlaszolásához az 1851,7 íkm-nél csehszlovák területen és az ebből eredő következményekhez a vízfolyásra és hajózó útra). 3. Magyarország jogszerűen és érvényesen szüntette meg 1992. május 19-én az 1977. szeptember 16-án kö­tött szerződést a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer megépítéséről és üzemeltetéséről. Magvarország felkérte továbbá a Bíróságot annak megítélésére és kinyilvánítására, hogy a Bíróság elé terjesztett megállapítások, bizonyí­tékék. valamint érvek jogkövetkezményei az alábbiak: 1. Az 1977. szeptember 16-án kelt szerződés a Ma­gyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között soha nem volt hatályban. 2. A Szlovák Köztársaság felelősséggel tartozik a Magyar Köztársaság irányában a fentebb hivatkozott i­dciglcnes megoldás üzemben tartása miatt. 3. A Szlovák Köztársaság nemzetközileg felelős a Magyar Köztársaságnak és polgárainak okozott kárért és veszteségért, amely az "ideiglenes megoldás" következ­ményeként keletkezett. 4. A Szlovák Köztársaság kötelessége az így okozott kár. veszteség jóvátétele, s annak mértékéről, amennyi­ben a Felek a Bíróság ítéletétől hat hónapon belül nem sikerül megegyezniük, a Bíróság dönt. 5. A Szlovák Köztársaságnak az alábbi kötelezettsé­geket kell teljesítenie: - a Duna vizének visszaterelése a Magyar Köztársa­ság és a Szlovák Köztársaság közötti nemzetközi határ­vonalat képező mederbe, vagyis a vonatkozó nemzetközi szerződések által meghatározott fő hajózó útba. - a Duna helyreállítása abba az állapotba, amelyben az ideiglenes megoldást megelőző állapotban volt. és - megfelelő biztosítékok nyújtása, hogy a Magyar Köztársaságnak és polgárainak az ideiglenes megoldás által okozott kára és vesztesége ne ismétlődhessen meg. * Benyújtott keresetében, ellen-keresetében és válaszában bemutatott bizonyítékai és érvei alapján a Szlovák Köztársaság felkérle a Bírósá­got annak megítélésére és kinyilvánítására, hogy 1 Az 1977. szeptember 16-án Csehszlovákia és Ma­gyarország által kötött szerződés a Bős-Nagymaros víz­lépcsőrendszer megépítéséről és üzemeltetéséről, vala­mint ennek kapcsolódó okmányai, amelynek Szlovákia elismert jogutódja, érvényben van, megkötésétől kezdve folyamatosan érvényben is volt,és, hogy a Magyar Köz­társaság bejelentése 1992. május 19-én annak megszün­tetéséről semmilyen jogi következménnyel nem járt. 2. A Magyar Köztársaságnak nem állt jogában 1989­ben felfüggeszteni, ezt követően leállítani a nagymarosi

Next

/
Oldalképek
Tartalom